Szombat előfizetés 2017

Megjelent a Szombat nyári száma

Írta: Szombat - Rovat: Kiemelt, Szombat magazin

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Abbázia, Fiume, Trieszt… A Monarchia diszkrét bája

Politológusok a Jobbik választási eredményeiről és jövőbeli kilátásairól, beszámoló a BZSH és a Mazsihisz közgyűléséről, az Emlékezetközösség körkérdésére Kovács Éva és Kőrösi Zoltán válaszol, interjú Pepe Danquart filmrendezővel és mellékletünk a Monarchiáról, Jugoszláviáról és Szerbiáról: Fried Ilona, Radics Viktória, Klein Rudolf, David Albahari, Glässer Norbert és Zima András írásai.

Böcskei Balázs: Vita nincs, csőd van
Az áprilisi választás beigazolta azt, amit eddig is tudtunk: a Jobbik egy tartós politikai párt/képződmény/világ/üzleti vállalkozás lesz, és rövidtávon remény sem mutatkozik arra, hogy visszaszoruljon. Míg az utóbbi években a baloldali-liberális politikai osztály és szubkultúra politikai és akadémiai vitát folytatott arról, hogy vajon szélsőjobbodali, posztfasiszta, nemzeti radikális, stb. párt-e a Jobbik, addig utóbbi, negligálva ezt a diskurzust, a vitatkozó értelmiség háta mögött megjelent majd minden 5000 fő alatti településen, alapszervezeteket hozott létre, lokális problémákra lokális válaszokat ad.

Mráz Ágoston Sámuel: A Jobbik sikere csak relatív
A célegyenesben elért siker helyes értelmezése vezethet el az egymillió Jobbik-szavazó megértéséhez is: 2014 áprilisában a Jobbik volt a politika kínálati oldalán a hiteles protesztpárt azok számára, akiknek nem voltak ideológiai-elvi fenntartásaik a formációval szemben. A Jobbik egyrészt egységesebb volt, mint a baloldali Összefogás, másrészt versenytársai és a média sem foglalkozott velük, így saját magukat tudták definiálni. Végül előnyükre vált, hogy – funkcionális értelemben az LMP-hez hasonlóan – elmondhatták, hogy még soha nem voltak kormányon, azaz nem is korrumpálódhattak.

Pályi Márk: Zoltai és hívei megfúrták az új ügyvezető választását
A Zoltai Gusztáv korábbi ügyvezető igazgató ellenében összeállt Heisler András–TordaiPéter-koalíció sem a BZSH, sem a Mazsihisz közgyűlésén nem tudta keresztülvinni javaslatát, hogy az ügyvezető igazgatót az eddigi gyakorlattal szemben ne a küldöttek válasszák, hanem a vezetőség nevezze ki.

B1 2014 06 végleges
Kovács Éva: Az ön-feledtség állapotában
Van a borzalomnak olyan foka, amely elmesélhetetlen – s számos praktikát alkalmaz az emlékezőközösség is, hogy elhárítsa a felidézését. Van a kiszolgáltatottságnak olyan foka, amely még akkor sem idézhető fel tudatosan, ha habitusában élete végéig hordozza elszenvedője, sőt felismeri a másikban is és e másikat ezért tudattalanul is magához közelállónak érzi. A Soá olyan emlékezetközösséget hozott létre, amely – paradox módon – a borzalmak felidézésének elkerülésére irányul. Megkockáztatható, hogy a Soá óta és a Soából következően a magyarországi zsidóság egy kifelé és befelé egyaránt zárt emlékezőközösség.

Kőrösi Zoltán: Akkor előbb magunkról
Az emlékezés lehetetlensége, a történetek hiátusai, beleértve az egyének, családok, és a magyar nemzet történetét, történeteit és hallgatásait is, mint hétköznapi gyakorlat, mindez mint elfogadás és belenyugvás, mi több, mint követendő példa, a meggyőződésem szerint a kárpát-medencei létezés meghatározó túlélési technikájává vált az elmúlt mintegy száz év során. Úgy hiszem, miközben a honi politikai törekvések, és sajnos az irodalmunk és a történetírásunk is hősi toposzokat szeretettek volna elterjeszteni, és soha nem voltak mentesek a patetikus gesztusoktól, az efféle mintaadásokban hittek, s a jelek szerint megint egyre inkább hinni is akarnak, a két igazán érvényes közép-kelet-európai magatartás a svejkség és az elhallgatás voltak.

Glässer Norbert – Zima András: „Olaszország királya háborút üzent” – Az olasz fronton harcoló magyar zsidók a sajtó hasábjain
A magyar hőstípus megformálása már a fronton megkezdődött: az önfeláldozó harc és a végsőkig való kitartás képei rajzolódtak ki. Ez nem csupán magyarországi jelenség volt. Habsburg-Ausztria egyik legismertebb lovas katona nótáját, a Reiterliedet – ami ugyanezt a hősképet tolmácsolja – egy cseh zsidó kereskedő fia, Hugo Zuckermann írta, ismert dallamát pedig Lehár Ferenc szerezte, és Károly trónörökösnek ajánlotta.

Fried Ilona: Kultúrák határán – Trieszt irodalma
Trieszt voltaképpen régiók határán áll: Közép-Európa, a Balkán és Itália, majd 1861-től az immár egyesített Olaszország találkozási pontján. A város kozmopolita jellege több, népes etnikai-vallási csoport: katolikus, protestáns, zsidó, görög-keleti együttéléséből adódott. Mindennek ellenére a város, akárcsak Fiume, végig megőrizte olasz voltát. Ebben döntő szerepe volt annak a ténynek, hogy a kikötőbe áramló adriai tengeri és levantei kereskedelem az olasz nyelvet használta, része lehetett benne az idegenek vonzódásának az olasz nyelvhez, ahhoz a városi kultúrához, amely bármennyire is másodlagos vagy provinciális volt, de mégiscsak az olasz kultúrához kapcsolódott.

Klein Rudolf: Abbázia – Világi ragyogás isten szolgáinak árnyékában
A tengeri fürdőkben a női és férfi vendégek együtt élvezhették a sós vizet, és talán egymást is. A hely vonzotta a művészeket is: Csehov és Joyce írókat, Isadore Duncan táncosnőt, akinek jellegzetes kézmozdulatát az abbáziai pálmalevelek rezgése ihlette. Giacomo Puccini itt pihent meg két opera komponálása közben, a mindig szorgos és sportos, kikeresztelkedett Gustav Mahler pedig a Villa Jeanette-ben eltöltött nyaralásai során a 4. és 6. szimfóniáján dolgozott. Arról nem szól a fáma, elment-e a zenepavilonba rezesbandát hallgatni, de ismerve nyitottságát a populáris műfajok iránt – gyakran jelennek meg szimfóniáiban „utcai” vagy kvázi-népi elemek ‒, elképzelhető, hogy a nem kifejezetten csinos, de igen (ki)kapós és nagyon fiatal feleségével végigvonult a parkban, amikor örökzöld melódiákra gyűltek össze a „Kurgastok”.

David Albahari: Búcsú a Balkántól
Zágrábban vagyok, kapkodva távozom a barátom lakásából, az utcán leállítok egy taxit. Muszáj elérnem a ljubljanai vonatot. Csak miután elhelyezkedem a hátsó ülésen, figyelek fel arra, hogy az autóban nem egy különféle formájú „U” betű díszeleg. Ez a betű természetesen „usztasát” jelent, a hajdani NDH, a Független Horvát Állam kormánypártját, melynek a második világháború alatt volt saját hadserege és koncentrációs táborokat tartott fönn, melyekben szerbek, zsidók és romák vesztek oda. A kilencvenes években, Jugoszlávia szétesése idején ismét föltűntek a politikai színtéren az usztasák hívei, és velük együtt a borzalmas bűntettekről szóló történetek is visszatértek. Nézem ezeket a jeleket a taxiban, és szeretnék elpárologni.

Radics Viktória: Ez volt a Mózes utca – Elmaradt séták Belgrádban
A szülővárosomban mindössze 10-20 „láthatatlan” zsidó túlélő maradhatott; egyszer említette anyám, hogy az öregek otthonában egy öregasszony karján ott van „a szám”. Később utána jártam: 964-en vesztek oda a holokauszt során (sokukat Baján tették vonatra). Hogy a magyarok bejövetelekor Zomborban hány zsidót végeztek ki, arról össze nem egyeztethető adatokat olvastam.

Az életről szól, nem a halálról” – Pepe Danquart filmrendezővel beszélget Muraközi Zsóka
– A film egy gyerek nézőpontjából mutatja meg a Holokausztot. Miért éppen ezt a nézőpontot választotta?
– Amikor a könyvet olvastam, nagyon megérintett ez a naiv és ártatlan szemszög a háború szörnyűségei közepette. Különleges történet, amennyiben az életről szól és nem a halálról.
Egy tízéves kisfiú, aki nem tud még semmit a világról, küzd egy hatalmas hadsereggel szemben az életéért. Itt nem nagy nevek szerepelnek, mint Schindler vagy John Rabe, hanem egyszerű életek és sorsok kerülnek a középpontba. Ez a történet szembesíti a nézőt a kérdéssel: feladna-e egy gyereket egy üveg vodkáért vagy éppen ellenkezőleg, feláldozná az otthonát, hogy megmentse a gyerek életét? Úgy érzem, hogy egy kisfiú hányattatásának története a Holokauszt során többet mond a mai nézőknek, főleg a fiataloknak, mint a statisztikák. És a mai napig rengeteg gyerek megy át hasonló borzalmakon a világ számos pontján.

Szunyogh Szabolcs: A „polgári humanista” – Monográfia Szerb Antalról
Szerb Antal zsidóságát a létező szocializmus pozícionált szerzői nem tudták vagy nem merték értelmezni. Ha a különböző tankönyvek megemlítették is, csak a halála kapcsán: a „fasizmus mártírja volt”. A talányos fogalmazás még olyan irodalmi (és politikai) nagyságok megemlékező sorait is enigmatikussá tette a szélesebb közönség számára, mint Keresztury Dezső vagy Kassák Lajos.

***

Keresse a jobb könyvesboltokban és a nagyobb újságos standokon, vagy válassza a könnyebb megoldást: Fizessen elő a Szombatra! Vagy olvassa digitálisan!

A Szombat megvásárolható a Relay nagyobb újságos standjain, valamint az alábbi könyvesboltokban:

Írók boltja (VI. ker., Andrássy út 45.)
Láng Téka (XIII. ker., Pozsonyi út 5.)
Makkabi Könyvesbolt (VII. ker. Wesselényi utca 13.)
Kabbala bolt (XIII. ker., Hollán E. utca 25.)
Klauzál 13 könyvesbolt (VII. ker. Klauzál tér 13.)
Izraeli Kulturális Intézet (VI. ker., Paulay E. utca 1. )
Gondolat könyvesbolt (V. ker., Károlyi M. utca 16.)
Olvasók boltja (XIII. ker. Pannónia u. 35-37.)
Fröchlich Cukrászda (VII. ker. Dob u. 22.)
Concerto Hanglemezbolt (VII. ker. Dob u. 31/B.)
Nyitott Műhely (XII. ker, Ráth György utca 4.)
Bálint Ház – porta, illetve Sabre kávézó (VI. ker., Révay utca 16.)

Telefon/Fax (munkanapokon délután): 311-6665
E-mail: [email protected]
Facebook oldalunk eléréséhez kattintson ide


2014. június / XXVI. évfolyam 6. szám

Címkék:2014-06, Borító

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Meghívó a Komáromi Zsidó Hitközség megemlékezésére

A Komáromi Zsidó Hitközség ezúton hív meg minden jóérzésű embert a Komárom és környéke zsidósága deportálásának 70. évfordulója alkalmából tartandó...

Először adni kell, utána kérni

Ki és miért – pontosabban: miért nem? – támogatja a zsidó felekezeteket?

Close