2010. július 29. csütörtök, 21.30 óra
Pécsi Szabadtéri Játékok - Káptalan utcai Szabadtéri Színpad
Ida, Lucille és Doris, nem régen elözvegyült, közeli barátnők. Mindhármuk, özvegységük különböző fázisában. Hetente egyszer találkoznak Ida fodrász szalonjában némi szépítkezésre és délutáni teára, pletykára, nosztalgikus emlékezésre a boldogabb múltról, hogy azután, - még naplemente előtt - meglátogassák elhunyt férjeik sírját a temetőben.
Doris - gyászolja 3 éve elhunyt férje emlékét, és örök hűséget ígér neki.
Lucille - viszont nem titkolja, hogy keresi az új lehetőségeket, randevúkat, részben bosszúból, elhunyt férje hűtlenségéért - és részben eltitkolt egyedülléte miatt.
Ida - nehezen szokja meg az egyedül élést, gyermekei felnőttek, és nehezen veszi rá magát a partner-keresésre, amíg nem találkozik Sammel.
Sam - a környék népszerű lakója, a hölgyek kedvence - szintén özvegy és elhunyt felesége temetői látogatása alkalmával találkozik a három özveggyel.
Ida és Sam között barátság, majd később szerelem fejlődik, és ez úgy tűnik, felborítja a "Víg Özvegyek Klubja - Örök Szövetsége"-t. Erről a felborult egyensúlyról, az özvegyek egymással szembeni harcáról, küzdelméről és féltékenységéről szól az előadás rengeteg humorral.
Ez a vérbő, (tragi)komikus történet bárhol játszódhat, ahol élők és holtak, csalatások és csalások, vitális özvegyek - nők és férfiak - téblábolnak a maguk bonyolult, és remélhetőleg hosszú öregkora felé. Bárhol, bármely nyelven könnyen megbillen a sztereotípiák, bejáratott élethazugságok egyensúlya, s kivillan, a pőre magány, az esendőség, a halálfélelem, mint valami ózonlyukon, amit aztán sírva-nevetve befoltoz az életösztön, a szeretet- és szerelemvágy, a vágy a saját, egyedi, bombabiztos közhelyeink iránt. Engem (a nagyszerű színészeken túl) ez érdekelt ebben a darabban, valamint az, hogy meg tud-e szólalni, és miképpen szólal meg magyarul a négy rivális nő és csábítójuk, mit tudnak, illetve mit tudok én, mint a magyar változat írója hozzáadni az ismerős, tehát teherbíró alaphelyzethez. Parti Nagy Lajos.
Rendező: Ilan Eldad
Író: Ivan Menchell
Magyar változat: Parti Nagy Lajos
Színész:
A Nők - Bánsági Ildikó, Takács Katalin, Egri Márta, Margitai Ági
A Férfi - Gálffi László
A fiatal nő - Létay Dóra
Díszlet: Iványi Árpád
Jelmez: Jánoskúti Márta
Producer: Orlai Tibor
Mozgás: Király Attila
Rendezőasszisztens: Lovass Ágnes
Pesti (és budai) zsidó szemmel nézve nem rossz hónap ez a szeptember: alig egy hete nyílt meg a világelső új izraeli kulturális központ egy csinos belvárosi palotában, szeptember 5-én pedig az óbudai
Környezettudatos-e a zsidó hagyomány? Nyilván igen, mint arra annyian rámutattak. Nyilván nem, mert egy néhány évtizedes fogalmat anakronizmus ráhúzni több évezredes forrásokra. Nyilván igen is, meg nem is,
Szeptember 1-jén Budapesten, a Paulay Ede u. 1. alatt, Natan Saranszki, egykor bebörtönzött szovjet refuznyik, későbbi izraeli miniszter, ma a Szohnut (Jewish Agency) elnöke részvétele mellett nyitotta meg kapuit
A zöldpártok hívei idegenkednek a tekintélyelvű konzervatív pártoktól... A szekularizáció és modernizáció gyermekei. Urbánusok. A zöldek haszonélvezői a jóléti társadalomnak, de egyúttal a fogyasztói
