2010. január 28.
"Rendesen viselkedett egy Sisák nevű honvéd, egy alföldi parasztfiú." Ez nem csak édesapám beszámolóival, de Csapody Tamás cikkeivel, kutatásaival sem vág egybe.
|
|
A bori rézbánya |
A cikkben a következő megdöbbentő mondatot olvastam: "Rendesen viselkedett egy Sisák nevű honvéd, egy alföldi parasztfiú." Ez nem csak édesapám beszámolóival, de Csapody Tamás cikkeivel/kutatásaival sem vág egybe. (link) http://nol.hu/archivum/archiv-472570 Mivel azt hittem, hogy én tévedek, megkerestem Andai Ferencet, szintén bor-i túlélőt és egy Radnóti életrajz íróját, aki megerősítette, hogy Sisák a legvadabb keretlegény volt. Mindkettőnknek feltűnt a cikk másik lehetetlen állítása, hogy „balesetet ért bori munkaszolgálatost - méghozzá tüstént - visszaszállítottak kórházi ápolásra Magyarországra”.
A cikk egy idősebb úr visszaemlékezése, de ilyen tévedéseket nem szabad megjelentetni.
Tisztelettel,
Glanz Zsuzsa
Szeretném megköszönni Glanz Zsuzsa hozzászólását az általam sajtó alá rendezett Dr. Pollák László volt bori munkaszolgálatos visszaemlékezésével kapcsolatban. Glanz Zsuzsa „megdöbbentőnek” tartja, hogy Pollák László visszamlékezésében Sisák György honvédról azt írta, hogy „rendesen viselkedett”, miközben Glanz Zsuzsa édesapja, a szintén volt bori munkaszolgálatos Muth László és Radnóti tábortársa, Andai Ferenc ezzel ellentétes a véleményének adott hangot. Pollák László visszaemlékezéséhez fűzött 11. számú lábjegyzetemben azt közöltem, hogy „Háborús bűncselekmények elkövetéséért Sisák György főtörzsőrmestert (anyja neve: Mátyás Ilona, Csanádpatona, 1920.03.27.–Budapest, 1947.07.31.), a bori katonai keret tagját, a budapesti népbíróság halálra ítélte és kivégezték. Díszsírhelye a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában található”. Úgy gondolom, hogy lábjegyzetemmel egyérteműen kifejezésre juttattam, mi volt a munkaszolgálatosok többségének és a bíróság megítélése Sisák tevékenységéről. A háborús bűnök elkövetésért méltán megbüntetett Sisák azonban lehetséges, hogy bizonyos esetekben és néhány munkaszolgálatossal valóban „rendesen viselkedett”. Nincs okom tehát kétségbe vonni Pollák László saját véleményeként megfogalmazott igazságát, és a hiteles közlés érdekében nem vettem a bátorságot ahhoz, hogy töröljem megállapítását.
Glanz Zsuzsa „lehetetlennek” tartja, hogy Pollák Lászlót súlyos munkabalesete után a „Berlin” táborból visszaküldték a szegedi hadikórházba. Ez azonban lehetséges volt, hiszen erre tanú nemcsak maga Pollák László, de a szegedi Ferenci Vilmos, a kassai Brakl József bajtársai és a szegedi kezelője, Dr. Szabó Dénes professzor is. Mivel tudomásom van más, hasonló esetről is, úgy gondolom, hogy Dr. Pollák László a valóságnak megfelelően írta meg visszaemlékezését.
Ismételten megköszönve Glanz Zsuzsa észrevételeit,
tisztelettel,
Csapody Tamás
jogász-szociológus
a bori munkaszolgálat kutatója
A zsidósnak minősített pesti és a kereszténynek elkönyvelt budai városfél mitológiája már a polgári korszak századfordulós önképében is tartalmazta a több irányú kiterjesztést. Eszerint egyik oldalon
A lányom születését követő sabbatkor az ő zsinagógájába mentem, ő hívott fel a Tórához, ő írta be Ráhel nevét a nagykönyvbe. Nem is mentem volna máshoz. 1991-ben, az (akkor talán még szépnek hitt)
Teljesen asszimiláns családban nőttem föl az I. kerületben. A Naphegy és a Krisztinaváros volt szűkebb pátriám, ahol minden utcát és minden lépcsőt ismertem. Gyerek- és ifjúkorom egy hajdan jobb napokat
2010. február 21 és 28 között nyílt hetet tartott Európa első Izraeli Kulturális Intézete (IKI), a Paulay Ede utca 1 szám alatt. Az intézet, mely a tervek szerint 2010 őszén nyitja meg kapuit a
