Tíz kérdés a franciaországi imámokról
A véres párizsi merényletek után a muszlim vallási vezetők, az imámok felé fordult a francia közvélemény figyelme, mert sokak szerint a radikális imámoknak meghatározó szerepük van az erőszakra uszításban. A Le Monde cikke összefoglalja a muszlim vallási vezetők és a szekuláris francia állam viszonyának főbb pontjait.
Franciaországi imámok egy csoportja imádkozik Brüsszelben a Zsidó múzeumban elkövetett gyilkosság áldozataiért (2014. június 9)
- Kik az imámok?
Az imám szó szerint az imádkozás „vezetője”. Több feladata is van: ő vezeti a mindennapi imákat, megtartja a pénteki Korán-magyarázatot, és válaszol a hívők kérdéseire. Egy mecsetben több imám is lehet és egy imám több imahellyel is együttműködhet. Az imám tehát nem a mecset felelőse, és nem a katolikus pap megfelelője, hanem inkább a protestáns lelkészhez hasonlít. Az imámok gyakran önkéntesként dolgoznak, és emellett világi szakmát is űznek. A mecseteket általában egyesületek vezetik, amelyeket egy elnök képvisel.
- Hogyan nevezik ki az imámot?
Általában a hívők egyesületének vezetője nevezi ki az imámot vagy az imámokat. Hagyományosan a tudásuk alapján választják ki őket, vagyis annak alapján, hogy mennyire ismerik a szent szövegeket. A követelmények között nem szerepel alsó korhatár vagy diploma. Az imám nő is lehet, de csak női gyülekezet számára töltheti be ezt a szerepet. Bernard Godard, a belügyminisztérium kulturális ügyekért felelős kabinetjének volt tagja, iszlám specialista, „normális és rendezett kapcsolat” létrehozására szólítja fel a vallási elöljárókat és a mecsetek világi vezetőit. A terv szerint imámátust, vagyis az imámok által elismert testületet hoznak létre. Ennek mintája a franciaországi főrabbi morális tekintélyére alapozott rabbinátus intézménye lehet.
- Mi a helyzet a külföldről érkező imámokkal?
Némely imám külföldről érkezik, elsősorban Törökországból, Algériából, esetleg Marokkóból. Őket ”imam détaché”-nak (különálló imámnak) nevezik. Júniusban Bernard Cazeneuve az érintett országokkal folytatott tárgyaláson azt javasolta, hogy tegyék kötelezővé a Franciaországban dolgozni szándékozó imámoknak a szekularizmus és a tolerancia értékeit megismertető egy éves kurzus elvégzését.
- Kik a börtönben dolgozó imámok és kik irányítják őket? (A börtönben dolgozó imámokat számos beszámoló szerint különösen nagy felelősség terheli azért, hogy a börtönbe került fiatalok közül sokan szélsőséges eszmék hívei lesznek. Szombat szerk.)
A börtönökben dolgozó imámok önkéntesek. Az Iszlám vallás francia tanácsa, franciául CFCM (Conseil français du culte musulman) nevezi ki őket és a börtönügyi közigazgatási szervnek meg kell erősítenie a jelölésüket. Ez utóbbi elvárja a francia nyelvtudást.
- Hogyan képezik az imámokat?
Jelenleg nincs kötelező vagy bármilyen bejáratott képzés az imámok részére. A képzési kínálat szűkös, Franciaországban muszlim vallási ismereteket a mecsetek vagy a kulturális egyesületek tanítanak, főleg gyerekeknek. Elmélyültebb teológiai tanulmányokat néhány felsőfokú magán intézmény kínál: a Razali Intézet a párizsi nagymecsetben, az IESH (Institut Européen des Sciences Humaines) Saint-Denis-ben és Château-Chinon Nièvre-ben. Néhány muszlim neves külföldi egyetemen tanul, mint amilyen a kairói Al-Azhar, vagy a tunéziai Zitouna. Mások nem teológiát hallgatnak, hanem valamilyen más diszciplínát, amely a vallás szociológiai, történelmi és kulturális beágyazottságát taglalja a Francia Köztársaságban.
- Mi szab gátat a francia állam által tervezett reformnak?
Az akadályt az 1905-ös törvény jelenti, amely kimondja az egyház és az állam szétválasztását, és megakadályozza ez utóbbit, hogy beleavatkozzon a vallási életbe, valamint, hogy ideológiai tartalmakat határozzon meg. Az állam tehát kizárólag közvetítőkön, képviseleti szerveken keresztül avatkozhat be a folyamatba.
- Melyek a muszlimokat képviselő intézmények Franciaországban?
Ebben az esetben nem vallásos intézményrendszerről, hanem elsősorban politikai szervezetekről beszélhetünk, amelyek kapcsolatot létesítenek a kormány és a Franciaországban létező – többségében szunnita – közösség között, amely közösségnek nincs képviselője, mert a katolikus egyházzal ellentétben, nem szerveződik papság köré. Ilyen szerv például az 1990-ben Pierre Joxe által létrehozta CORIF (Conseil de réflexion sur l’islam de France), a 2003-ban Nicolas Sarkozy által megalapított CFCM, valamint a 2015-ben Bernard Cazeneuve által felvetett „l’instance de dialogue” (párbeszéd fóruma) ötlete. Bernard Godard szerint ez utóbbi egy olyan „fórum, amelynek célja a muszlim társadalom képviseletének kiszélesítése, és azon a józan meglátáson alapszik, hogy bár a CFCM a legmeghatározóbb ilyen testület, mégsem tölti be kellőképpen a szerepét, mert a francia mecseteknek csupán 30%-40%-át képviseli.”
- Mi változott január óta?
A Charlie Hebdo és a Hyper Cacher elleni támadásokat követően a francia kormány felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad összekeverni a vallás és a terrorizmus fogalmát. Ezen túlmenően megerősítette a szándékát, hogy Franciaországban az iszlámot két irányban, az iszlám képviseleti rendszere és az imámok képzése mentén reformálja meg. A „l’instance de dialogue” párbeszédre szolgáló fórum évente kétszer fog összeülni. A strasbourgi egyetemet egy iszlámról szóló tanulmány elkészítésével bízták meg abból a célból, hogy a tudósok feltárják a jelenlegi bonyolult helyzetet. Ami az imámok képzését illeti, az egyetemi világi képzések kínálata az év elejéhez képest hat elérhető képzésről tizenegyre nőtt.
- Mivel jár a tanúsítványok odaítélése az imámoknak?
A hivatalos imám tanúsítványprogramját Anouar Kbibech (a CFCM elnöke) terjesztette elő a Bernard Cazeneuve-vel folytatott tárgyalások után. A bizonyítvány igazolja a szükséges teológiai ismeretek meglétét, deklarálja a köztársasági értékek elfogadását, valamint tartalmazza a még kidolgozás alatt álló aláírt „imám alapokmány”-t. A CFCM-nek joga lesz mind jóváhagyni, mind visszavonni ezt az okiratot, amelynek megléte az imámok toborozásához nem lesz kötelező. Anouar Kbibech szerint a „bizonyítvány visszavonása lehetővé tenné, hogy a mecseteket szembesítsék saját felelősségükkel”. Bernard Godard kétli, hogy a CFCM-nek, amely nem vallási hatóság, joga lehetne egy ilyen tanúsítvány kibocsátásához. „Azonban lehet, hogy a jelenlegi helyzetben a mecsetek képviselői önként fogják kérni a tanúsítványokat az imámok számára” fűzi hozzá. Anouar Kbibech ezen felül egy „vallási tanács” felállítását is tervezi, amelynek feladata annak „az érvrendszernek a megismerése, amelyet a terrorista szervezetek és a dzsihádisták fiataljaink behálózására használnak fel.”
- Az iszlám kereteinek megreformálása lehetővé fogja tenni az iszlám radikalizációja elleni harcot Franciaországban?
A kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy „a gyűlölködő szónokokat ártalmatlanná tegyék.” A szalafista körök elleni nyomozás mellett hangsúlyozni szükséges, hogy a behálózás mechanizmusa jóval összetettebb. Bernard Godard szerint a Montpellier-hez közeli Lunel mecset példája emblematikus. „Lehet, hogy itt is dzsihádistákat toboroztak, pedig ez nem egy szélsőséges mecset, és az imám sem tartott uszító beszédeket.” A radikalizáció nem csak vallásos indíttatású lehet. Olivier Roy politológus szerint a francia dzsihádisták számára az iszlám csupán ürügy az erőszakra: „a terroristák nem a muszlim lakosság szélsőségesebbé válásának kifejeződései, hanem egy generációs lázadást tükröznek, amely a fiatalok egy meghatározott rétegét érinti.”
Juliette Harau Le Monde-ban megjelent cikke alapján: Farkas Mariann
