Politikai pozicionálás? Tudatos provokáció? Tudatlanság? – A Tormay Cécile utca: zsákutca

Magyarország és fővárosa jelenlegi vezetői egyszerre akarják integrálni a nacionalista – helyenként antiszemita – szavazóbázist, a számukra fontos szimbolikus történelmi és irodalomtörténeti alakok segítségével, és közben jó viszonyt akarnak ápolni a nyugati világgal és a zsidó közösséggel is, jelezve mai elkötelezettségüket az antiszemitizmussal szemben. Kínkeserves ez a vállalkozás, eddig nem is látszik sikeresnek.

Tarlós István facebook oldalán reagált június 15-én a Tormay Cécile-utcanév javaslattal kapcsolatos tiltakozásokra:

„Nem Tormay Cécile támogatta a numerus clausust, hanem az általa vezetett nőegylet. Az írónőt Nobel-díjra is jelölték, ezek szerint mindazok antiszemiták voltak, akik felterjesztették? 1916-ban kitüntette őt a Magyar Tudományos Akadémia, és 1937-ben, egy évvel az első zsidótörvény elfogadása előtt meghalt, vagyis a gyalázatos holokauszthoz nem sok köze lehetett. Hetven évvel egy nagyon sajnálatos, soha meg nem ismételhető borzalom után állandóan, kétségbeesetten mindenkire ráragasztani az antiszemita jelzőt, aki egy szerencsétlenebbül megfogalmazott mondatot enged ki az éterbe, nem látom sok értelmét. A Fővárosban ezt leginkább olyan politikusoktól tapasztalom, akik saját magukban sem bíznak. Egyébként is, nem tőlem vagy a Fővárosi Közgyűléstől eredt a javaslat, hogy Tormay Cécile-ről utcát nevezzenek el. Kerényi Imre kiadta közleményét, abból mindent megtudhatnak ez ügyben. Ez egy civil kezdeményezés volt, amelyet továbbítottam a II. kerületi képviselő-testülethez, az hozott egy pozitív határozatot, ennek alapján döntött a Főváros. Tartom magamat ahhoz az ígéretemhez, hogy az utcaátnevezés ügyében a közgyűlés a Magyar Tudományos Akadémia szakvéleményét fogja mérvadónak tekinteni.”

A Nobel díj esélyekkel kapcsolatban Nyáry Krisztián irodalomtörténész június 15-i facebook bejegyzése eloszlatja a mítoszt, én Tarlós István két másik megjegyzésére reagálnék.

Árulkodó a szöveg: a főpolgármester nem érti, vagy nem akarja érteni, mit szabad és mit nem, ha Magyarország az euroatlanti civilizációhoz tartózónak kívánja érezni magát a 21. században.

„Hetven évvel egy nagyon sajnálatos, soha meg nem ismételhető borzalom után állandóan, kétségbeesetten mindenkire ráragasztani az antiszemita jelzőt, aki egy szerencsétlenebbül megfogalmazott mondatot enged ki az éterbe, nem látom sok értelmét” – írja Tarlós István.

Tormay nem egy „szerencsétlenebbül megfogalmazott mondatot” engedett ki az éterbe, hanem Bujdosó könyvében tendenciózusan, visszatérően gyűlölködően nyilvánult meg a zsidósággal mint népcsoporttal kapcsolatban, a zsidó származású kommunistákkal kapcsolatos elítélő véleményét kiterjesztve sok helyütt a zsidóság heterogén sokaságára. Tormay előítéleteire építve hazudott és gyűlöletre uszított, s aki ezt „egy szerencsétlenebbül megfogalmazott mondat”-ként írja le, az is igen távol áll a valóságtól.

„Nem Tormay Cécile támogatta a numerus clausust, hanem az általa vezetett nőegylet” – írja továbbá szövegében Tarlós István.

A főpolgármester ismét Tormayt mentegeti, de bakot lő. Ha Tormay közéleti szereplőként is támogatta a zsidóellenes állami diszkriminációt, ez még súlyosabb annál, mint hogy íróként fröcsögő antiszemita szöveget produkált. Ha nemcsak memoáríróként ábrázolta előítéletes, torz és nyilvánvalóan uszító módon a zsidókat, hanem politikusként is tett a kirekesztésért, felelőssége még nagyobb, személye még inkább alkalmatlan arra, hogy a 21. századi Magyarország fővárosa utcanévvel tisztelje meg.

Karl Lueger, a több mint egy évszázada elhunyt politikus, Bécs antiszemita polgármestere volt, és halála után számos utcát neveztek el róla országszerte Ausztriában. Nemrég az egyik utcát, a polgármester politikai nézetei miatt átnevezték. Lehetséges, hogy a kritikus múltvizsgálat jegyében több Lueger utca is előbb-utóbb nevet vált.

Magyarország fővárosa ezzel szemben 2013 nyarán kíván az antiszemita írónőről utcát elnevezni. Ezzel, valamint a nemzeti alaptantervbe beszuszakodni kívánt, kétes politikai pedigréjű írókkal az ország vezetői úgy viselkednek, mint a sztrádán egy irányba közlekedőkkel szemben autózó.

Magyarország mindeközben az International Holocaust Remembrance Alliance (korábban Task Force for International Cooperation on Holocaust Education, Remembrance and Research) nemzetközi együttműködés soros elnöki tisztére pályázik, melynek egyik alapvető célja az antiszemitizmus ellen harc.

Magyarország és fővárosa jelenlegi vezetői egyszerre akarják integrálni a nacionalista – helyenként antiszemita – szavazóbázist, a számukra fontos szimbolikus történelmi és irodalomtörténeti alakokkal együtt, és közben jó viszonyt akarnak ápolni a nyugati világgal és a zsidó közösséggel is, jelezve mai elkötelezettségüket az antiszemitizmussal szemben. Kínkeserves ez a vállalkozás, eddig nem is látszik sikeresnek. Perspektívát kellene váltaniuk. Hinniük kellene abban, hogy antiszemita írók emlékének állami ápolása nélkül is lehet jobboldali többséget teremteni és megtartani, úgy, ahogy időről-időre Nyugat-Európa országaiban képes rá a jobboldal.

Politikai pozicionálás? Tudatos provokáció? Tudatlanság? Mindegy, miért húzták elő Tormayt és a többieket. A Tormay Cécile utca: zsákutca. Nem lehet egy szájból egyszerre hideget és meleget fújni.