Magyar zsidó emigráció Bécsbe?

Az osztrák sajtóban számos – nem mindig alaposan dokumentált – írás jelent meg a magyar zsidók kivándorlásáról.

Az elmúlt hónapok beszámolói szerint egyre több magyar zsidó család települ Budapestről Bécsbe a romló gazdasági kilátások és a növekvő antiszemitizmus miatt.

E kevés bizonyítékkal alátámasztott cikkek után a Jewish Telegraphic Agency riportja most alaposabban utánajárt a kérdésnek.

A szerző,  Cnaan Liphshiz, egy pesti ügyvédnő esetével indít, aki férjével három éve költözött Budapestről Bécsbe, és most várja első gyerekét. Az ügyvédnő szívesen maradt volna Budapesten, de a gazdasági recesszió és erősödő nacionalizmus elől Bécsbe költözött. „Nem akarom elvágni a gyökereimet – mondja, de más interjúalanyokhoz hasonlóan nem árulja el a családnevét – de a gyerekre nem jó kilátások várnak egy olyan környezetben, ahol nő az idegengyűlölet.”

A riport szerzője szerint évente mintegy ezer magyar zsidó hagyja el az országot, hogy Európa más fővárosaiban próbáljanak szerencsét. Az egyik népszerű úti cél Bécs, ami mindössze két óra vonatútra van Budapesttől. Ugyanakkor Izraelbe 170 magyar zsidó alijázott az elmúlt évben, ami a korábbi évek háromszorosa. Az adatok forrását a szerző nem nevezi meg.

„Ha az ügyvédi irodám sikeres lett volna, akkor maradtam volna – folytatja a riportalany – a rossz légkör ellenére is. Vagy ha jó a légkör, noha nem jól megy az üzlet. De a kettő együtt már sok volt.”

Mindez persze része egy általános kivándorlási hullámnak: kormányzati források is 300 ezerre becsülik azok számát, akik az elmúlt négy évben külföldre mentek munkát vállalni. Döntésük oka a rossz gazdasági helyzet.

A zsidókat azonban a politikai légkör is aggasztja. A szerző beszámol a Jobbik felíveléséről: a szélsőjobboldali párt, mely az előző kormányzati ciklusban mindössze a szavazatok 2.2 százalékát szerezte meg, most 16.7 százalékkal 46 helyet szerzett a parlamentben.

Nem minden zsidó vezető véli azonban úgy, hogy a zsidókat a politikai helyzet kergeti külföldre. A szerző idézi Feldmájer Pétert, a Mazsihisz elnökét, aki szerint a zsidók épp olyan arányban mennek külföldre dolgozni, mint az országos átlag. „A zsidók a gazdasági helyzet következtében mennek el, nem az antiszemitizmus miatt” – fogalmaz Feldmájer – “Én nemcsak a zsidókért aggódom, hanem az országért is.”

A szintén megszólaltatott Fritz Zsuzsa, a Bálint ház igazgatója úgy véli, hogy a zsidó közösség erős és élettel teli, de sokan mennek el, amiben a gazdasági helyzet és a zsidók számára barátságtalan légkör is szerepet játszik.

A Chabad sajtóközleménye úgy fogalmaz, hogy a növekvő antiszemita hangulat komolyan befolyásolhatja a távozók döntését. Mindazonáltal az elvándorlást még semmiképpen sem lehet tömegesnek nevezni.

Tömeges vagy sem, a magyar zsidók elvándorlása fölkeltette a bécsi zsidó hitközség (IKG) figyelmét, amelynek komoly gondja, hogy zsugorodó tagsága nem lesz képes eltartani kiterjedt intézményrendszerét. Az IKG elnöke, Oskar Deutsch az elmúlt hónapban úgy nyilatkozott, hogy, hogy az antiszemitizmus kergeti határon túlra a magyar zsidókat. A bécsi hitközség pedig a maga részéről kész évente 150 családot befogadni, köztük magyarokat is, akik számára különböző kedvezményekkel könnyítenék meg az integrációt. Nyelvtanfolyam, álláslehetőség, lakástámogatás és zsidó iskolázás is szerepel a kínálatban.

Deutsch elődje, Ariel Muzicant tavaly decemberben úgy nyilatkozott, hogy húsz magyar zsidó család érkezett – vagy érkezik a közeljövőben – Bécsbe.

Deutsch, a statisztikákat nézve attól fél, hogy bevándorlás híján a bécsi zsidó közösség egyszerűen megszűnik létezni. További részleteket azonban a bevándorlásról nem mondott, mert magyar zsidó részről pánikkeltéssel és hamis adatok közlésével vádolták.

A riport szerzője, elmondása szerint egy tucatnyi Magyarországról érkezett bevándorlóval beszélt, akik elsősorban szakmai okokkal indokolták döntésüket, miközben az antiszemitizmus is ott jár gondolataikban.

„A szüleim minden választás előtt elmondják, hogy ha a Jobbik belép a kormányba, akkor csomagolunk és megyünk” – idéz a szerző egy újonnan érkezett, Gábor nevű fiatalembert. „Az egész légkör egyre romlik, nemcsak a zsidók szerint, és ez meghatározó erő lehet az elvándorlásban.”  A bécsi munkavállalás optimális döntés, mert hétvégeken könnyű hazalátogatni Pestre.

A szerző idézi Fischer Ádámot, a jelenleg Londonban élő karmestert, aki elkötelezetten támogatja a bécsi zsidók kezdeményezését a magyarok „kicsábítására”. Így a szálak az otthonnal nem szakadnak el, és lehetőség van visszatérni, ha javul a helyzet.

A szerző végül idéz egy elszántabb kivándorolni szándékozót is, akinek Ausztrália az úti célja és türelmetlenül várja szükséges papírokat.