Magyar mádrich Izraelben

Czékmán Balázs feladata nem ismeretlen az izraeliek előtt: ő az első magyar mádrich. Akárcsak az Izraelből a diaszpórában élő zsidókhoz röpített mádrichokat, őt is azért küldték Budapestről Izraelbe, hogy az itt élők identitását erősítse. Csak míg az izraeli küldöttek a zsidó, addig ő a magyar gyökereket igyekezett erősíteni.

Balázs eredetileg tanárember. Gyálon tanított ének-zenét, mozgókép-kultúrát, médiaismeretet és informatikát. Alapvégzettsége tanító, de egyetemet is végzett szociálpedagógia és pedagógia-bölcsész szakon. Otthon is foglalkozott ifjúsági klubbal, közönségszervezéssel, fiatalok délutáni hasznos szabadidő eltöltésével, sőt evégett egy közhasznú egyesületet is gründolt Zenergia néven. Ráadásul tréner és coach szakképesítése is van, tehát minden létező és iskolában elsajátítható tudással (valamint hozzá való élettapasztalattal) is rendelkezett a sikeres „mádrichsághoz”.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának pályázatán nyerte el a lehetőséget, hogy összesen három hónapot Izraelben töltsön. Pesten magyar nyelvet oktatni tudó pedagógust, illetve szervezetfejlesztésben jártas embert kerestek Tel-Avivba, hogy „egy picit megnézze az itteni szervezeteket, közösségeket, és a lehetőségekhez mérten egy picit összefogja őket” – mondja. Nem volt egyszerű dolga, nem könnyű jó kapcsolatot kiépíteni a sokféle új és régi szerveződés között, amelyek egy része egymással rivalizál, mert nagyjából ugyanazon célcsoport megnyerésén kell dolgozniuk. „Van kihívás. Küldetésem egy kulturális misszió, célom, hogy embereket bíztassak, fogjak össze, és láttam nagyon pozitív előremutató példákat, összefogással, új olék segítésével” – fogalmazta meg véleményét két hónap elteltével. Különösen hatott rá az új bevándorlók izraeli befogadásának ügye, amelyet a világon egyedülállónak jellemez.

A pesti felkészítés után két hónapig Tel-Avivban élt, ahol két – hetente tartott – kurzust indított „Magyarország értékei” címmel, egyiket a nagykövetségen, a másikat pedig a szabadidőközpontban. Tanított többek közt magyar irodalmat, történelmet, zenét, bemutatott filmeket, és rendezett képzeletbeli barangolást Magyarország tájain. Átlag 8-12 hallgató jelent meg, elsőtől a harmadik generációig, 11-től 70 évesig, nagyváraditól budapestiig mindenféle. Volt, aki kiválóan beszélt magyarul, volt, akinek néha segíteni kellett egy-egy szó angol fordításával, de egymásnak is súgtak a gyakran párban, kis csoportokban dolgozó „diákok”, akik közben egymással is megismerkedtek.

Balázs ezután visszament Budapestre, ahol egy 15 oldalas beszámolót kellett készítenie az elvégzett munkáról, majd augusztusban visszajött egészen szeptember végéig. Októberben aztán újabb hazai beszámolóval zárult az első izraeli magyar mádrich küldetése.

Mint mondja, testhezállónak érezte feladatát, mert szimpatizált a minisztérium célkitűzéseivel, szeret embereken segíteni és érdeklik a társadalmi kérdések. Jól érezte magát Izraelben, amelyet nagyon ellentmondásos, nagyon színes kultúrájú országnak ismert meg. Úgy érzi, nem volt könnyű dolga, „hiszen senki sem szereti, ha egy kívülről jött ember akar bármibe beleszólni. Erre nagyon vigyáztam, ez volt az alap”.  Nem félt tőle, hogy az itteniek rajta akarnák leverni az antiszemitizmus magyarországi erősödését, kerülte a politizálást és ezt elfogadták tőle. Mint mondta, elégedetten távozik, mert a vártnál sokkal több pozitív visszajelzést kapott, és úgy véli, segített néhány embernek és szervezetnek az itt eltöltött idő során.