Hét tény a mai zsidó életről Oroszországban

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Vigyázat. A cikk meglepetéseket tartalmaz. Vagy mégsem?

Vlagyimir Putyin és Berel Lazar Chabad főrabbi a moszkvai zsidó múzeum megnyitóján

1. Zsidó reneszánsz

Jonathan Sarna, a Brandeis University professzora felidézi 1986-os Szovjetunióbeli látogatását, amikor a zsidó tanítást és gyakorlatot durván elnyomták. „Ami a zsidó életből még megmaradt, illegalitásba vonult. A héber nyelvet titokban tanították, a legtöbb zsidó rendezvényt betiltották, a Korál Zsinagógában (ez volt az egyetlen imaház, amely működését engedélyezték a fővárosban) hemzsegtek a besúgók, és a leginkább öntudatos zsidók a refuznyikok voltak, akik arra készültek, hogy örökre elhagyják Oroszország anyácskát.”

Sarna professzor így folytatja: „Manapság viszont a zsidó tevékenység Moszkva-szerte nyilvánosságot kap.” Moszkvában legalább négy zsidó iskolában vallásos és szekuláris tárgyakat, héber nyelvet oktatnak. A Moszkvai Állami Egyetemen (MGU) zsidó tanulmányok tanszéke létesült. A fővárosban mintegy 20 zsinagóga működik. A legendás Korál Zsinagógát tatarozták és minden sabbatkor hívők sokaságát fogadja.

Szentpéterváron ugyancsak fellendült a zsidó élet. Zsinagógák, zsidó közösségi központ, iskolák vannak, a Hillél és idősek házában otthonra talált a zsidóság. A városban, ahol 1917 előtt zsidók nem letelepedhettek le, nyilvános sabbat vacsorák vonzanak tömegeket.

A Zsidó Múzeum és Tolerancia Központ 2012-ben nyitotta meg kapuit Moszkvában. A múzeum világszínvonalon, multimédiás eszközökkel mutatja be az oroszországi zsidó történelmet. Megnyitásakor Simon Peresz izraeli elnök (aki a mai Belarusz területén született) arra emlékezett, hogy „anyám orosz dalokat énekelt nekem, a múzeum bejáratánál gyermekkori emlékek rohantak meg, és anyám hangja játszott a szívemben”. Sok orosz zsidó számára szinte hihetetlen, hogy egy ilyen intézmény működik Moszkvában. A komplexumban zsinagóga, közösségi központ, iskolák, könyvkiadó és könyvesbolt, gyógyászati részleg kapott helyet.

2. Csökkenő zsidó népesség

A 2002. évi népszámlálási adatok szerint a zsidók Oroszország népességének mintegy 0.16%-át teszik ki, és számuk folyamatosan csökken. 1959-ben még 2.279.800 zsidó élt a Szovjetunióban, ám az utóbbi évtizedekben felgyorsult a kivándorlás. 1989 és 2002 között 40%-uk hagyta el az országot, közülük sokan Izraelben telepedtek le. A 2002-es adatok szerint mintegy 435.000 zsidó vallotta szülőhazájának Oroszországot. A kis családok, az asszimliáció és a vegyes házasságok következtében a zsidó identitásúak egyre kevesebben vannak. A nem ortodox zsidók 80%-a nem zsidó házastársat választ magának.

A Moszkvai Zsidó Múzeum egyik installációja

A zsidók túlnyomó többsége városlakó: valamivel több mint a felük Moszkvában és környékén, ötödük Szentpéterváron él, a többiek más nagyvárosokban. A zsidó szellem életben tartására és terjesztésére az utóbbi évtizedekben életre hívott szervezetek rendezvényeire inkább az idősebbek járnak el, mint fiatalok.

3. Újjáéledő zsidó oktatás

Manapság Moszkvában és Szentpéterváron négy-négy zsidó iskola működik. Problémát jelent, hogy a zsidó családok többsége nem engedheti magának azt, hogy gyermekeiket ilyen iskolákba járassák. A legtöbb iskolát orosz és külföldi filantrópok adományaiból tartják fenn. Minthogy a szülők keményen dolgoznak, gyakori eset, hogy a tanulók szinte az egész napot az iskolákban töltik, ami segítség a szülőknek, és a gyermekek zsidó közösségi öntudatát is emeli.

4. Vlagyimir Putyin meglepő zsidó kapcsolatai

Az oroszországi zsidó élet fellendülésében jelentős szerepe van az orosz elnök láthatóan judeofil beállítottságának.

A Chabadhoz kötődő Berl Lazar főrabbi, aki szoros kapcsolatokat ápol Putyinnal, ezt az elnök gyermekkorában szerzett tapasztalataira vezeti vissza. „Putyin igen szegény családban nőtt fel, szülei állandóan dolgoztak. Szerencsére a szomszédjukban egy haszid zsidó család élt, akik a fiút gyakran hívták át magukhoz. Nagyon kedvesek voltak hozzá, egy olyan gyerekhez, aki nem volt az övék, nem volt zsidó, és tették mindezt akkor, amikor az ilyen kapcsolat nem volt veszélytelen.”

A család feje Anatolij Rahlin volt, Putyin középiskolai birkózóedzője. Önéletrajzában Putyin a családot gyakorló zsidóknak ábrázolja, Rahlint pedig olyannak, aki tartotta a szombatot, amikor nem dolgozott, hanem egész nap a Tórát és a Talmudot tanulmányozta. „Egyszer megkérdeztem tőle, mit olvas. Elmondta, és ezzel rögtön felkeltette az érdeklődésemet.” Putyin említi, hogy Rahlin temetésén sírva fakadt. Másik középiskolai tanára, aki nagy hatást gyakorolt rá, Mina Jugyickaja Berliner volt, aki később kivándorolt, és Tel Avivban élt szegénységben. Putyin lakást vásárolt neki.

Később, amikor politikai karrierje kibontakozott, a zsidó közösség irányában táplált bensőséges érzései segítségnyújtásban nyilvánultak meg. A leningrádi főpolgármester-helyettesi poszton ő adott engedélyt zsidó iskola megnyitására. Később, a moszkvai zsidó múzeum építése idején egy havi fizetését ajánlotta fel a célra, neve ott szerepel az intézmény falán, az adományozók nevét feltüntető táblán.

5. Politikai bizonytalanság

A politikai bizonytalanság komoly problémát jelent a mai Oroszországban, amelyet a Freedom House NGO „nem szabad” országként ír le, utalva a civilszervezetek elleni rendőrségi fellépésekre, az ellenzéki mozgalmakkal és pártokkal szembeni intézkedésekre, a média nacionalista propagandájára és a tömegtájékoztatás egyoldalúságára. Az évente nyilvánosságra hozott sajtószabadság index 180 országból a 148. helyre sorolja Oroszországot. Az elmúlt években számos ellenzéki politikust korrupció vádjával ítéltek börtönbüntetésre (egyesek szerint koholt vádak alapján), mások pedig gyanús körülmények között vesztették életüket.

Roman Abramovich, orosz zsidó milliárdos, a Chelsea tulajdonosa. Ő már biztonságban van?

A reformokat követelő politikusok elleni kemény intézkedések érzékenyen érintik a zsidó közösséget. „A liberális ellenzék szinte minden vezetője zsidó származású vagy rendelkezik zsidó kapcsolatokkal” – magyarázza Mihail Edelstein, az MGU oktatója. A szovjet időkben kevés zsidót vettek fel egyetemre, és sokan alacsonyabb presztizsű felsőoktatási intézményekben tanultak, mint az Olaj- és Gázipari Intézet. Belőlük kerültek ki az olajipar mágnásai a rendszerváltozás után. Az 1990-és évek elejére a hét leggazdagabb oligarcha közül hat zsidó származású volt. Sokan közülük politikai szerepet vállaltak, manapság pedig az ellenzéki pártokban tevékenykednek.

Borisz Nyemcov korábbi miniszterelnök-helyettest, majd ellenzéki politikust 2015-ben lelőtték, miután kampányt indított Oroszország ukrajnai akciói ellen. (A Kreml tagadta bármilyen érintettségét az ügyben.) Nyemcov zsidó származású volt, bár ő kereszténynek tartotta magát.

Más ellenzékieket börtönbe zártak. Az apai ágon zsidó Mihail Hodorkovszkij 2001-ben alapította meg a liberális nézeteket hirdető Nyitott Társadalom Alapítványt. Külföldön elismerésben részesült, nem úgy hazájában. 2003-ban korrupció vádjával letartóztatták, és börtönbe zárták. A nemzetközi nyomás hatására 2013-ban kiengedték, és jelenleg Svájcban él. Sok orosz üzletember joggal félhet a korrupció vádjától, az orosz zsidók viszont számos esetben találják magukat a hatalom célkeresztjében. Mika Naftalin, a szovjet zsidók tanácsának egykori igazgatója állítja, hogy az új Oroszországban „a vizsgálatok többnyire a zsidó származású oligarchák ellen irányultak.”

Izrael biztos menedékül szolgál sok orosz zsidó oligarcha számára. Az Economist rámutatott, hogy számos ismert orosz személyiség (közöttük sok zsidó) „válaszútra kényszerült: vagy Putyin mellett, vagy ellene… Izrael semleges zónának számít, ahol találkozhatnak egymással, ahol nem fenyegeti őket a kiadatás veszélye, ha (gyakran politikai indítékokból) bűnvádi eljárást kezdeményeznek ellenük odahaza.”

6. Terjedő antiszemitizmus

A virágzó oroszországi zsidó élet és Putyin elnök zsidók felé történt nyitásának dacára az antiszemitizmus mértéke aggasztó  tendenciát mutat. A Rágalmazásellenes Liga (ADL) 2015-ben rendezett közvélemény-kutatása szerint az oroszok nem kevesebb, mint 23%-a táplál antiszemita indulatokat. Az utóbbi hónapokban kiújult incidensek hatására az orosz zsidók közül sokan az orosz társadalmon belül elfoglalt helyzetük átértékelésére kényszerültek.

2017 januárjában Pjotr Tolsztoj, a Duma alelnöke azzal vádolta meg a zsidóságot, hogy „felmenőik” munkáját folytatják – akik „lerombolták templomainkat” és üldözték a keresztényeket. Alekszandr Boroda rabbi, az Oroszországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke arra figyelmeztetett, hogy „hasonló kijelentések többnyire olyan felelőtlen személyek szájából hangzanak el, akik antiszemita kampányra uszítanak. Amikor az orosz parlament alelnöke hivatalos sajtótájékoztatón üt meg ilyen hangot, akkor az az ország etnikumai közötti együttélés ellen irányul és feszültséget szít.”

Tolsztoj szavai egy héttel azt követően hangzottak el, hogy Jekatyerinburg városában egy kerületi bíróság közmunkára ítélt egy személyt gyűlöletbeszédért, aki orosz nyelvű közösségi weboldalon a zsidókat azzal vádolta, hogy Oroszország és a világ feletti hatalom megszerzésére törekszenek.

2017 februárjában két ismert zsidó vezetőt, Ari Edelkopf amerikai Chabad rabbit és feleségét Chanát, hét gyermekükkel együtt kiutasították Oroszországból, mint olyanokat, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. A lépést konkrét vádakkal vagy magyarázattal nem támasztották alá. Az Edelkopf házaspár a 2014. évi téli olimpia idején vált híressé Szocsiban, ahol a helyi 3 ezer fős zsidó közösséget vezették. Az olimpia zsidó vendégei három zsinagógában imádkozhattak, és kóser étkeztetést biztosítottak számukra. Oroszországi Zsidó Hitközségek Szövetségének szóvivője szerint a rendelkezés „komoly aggodalmat támaszt az oroszországi zsidó közösségek jövőjét illetően.”

7. Kivándorlás Izraelbe

A növekvő antiszemitizmus és a politikai bizonytalanság hatására a zsidók közül sokan az ország elhagyását tervezik. Az Oroszországból Izraelbe kivándoroltak száma 6.716 volt 2015-ben, és mintegy 7.000 2016-ban. Sok oroszországi zsidó járt Izraelben, ahol rokonaik élnek. A tehetősebbek ingatlant is vásároltak, hogy legyen hová menni, amennyiben úgy találják, hogy el kell hagyniuk Oroszországot.

David Nazarov, egy moszkvai zsidó 2014-ben a következőkkel magyarázta azt, hogy fiatal családjával az izraeli kivándorláson gondolkodik. „Szeretném, ha gyermekeim és unokáim Izraelben nőnének fel. Az ország kicsiny, és ellenségek veszik körül, de ott mégis nagyobb biztonságban érzem magam, mint Oroszországban. Az ott élők miatt, azért, mert tudom, hogy zsidó államban vagyok.” Az eltelt három év során zsidók ezrei mondtak búcsút Oroszország anyácskának és építik új életüket Izraelben.

Dr Ywette Alt Miller: 7 Facts about Jewish Life in Russia Today / Forrás aish.com

támogatás

Címkék:2018-04