Jair Lapid: Az UNESCO eltörli a történelmet

Az izraeli parlamenti képviselő Jair Lapid a Jes Atid (Van jövő) párt elnöke. Korábban pénzügyminiszter és a Biztonsági Kabinet tagja volt, jelenleg a Kneszet Külügyi és Védelmi Bizottságának tagja. Cikke az UNESCO botrányos döntése kapcsán íródott, mely tagadja Jeruzsálem és a zsidók kapcsolatát.

Bob Dylan, a 2016. év irodalmi Nobel-díjasának egyik csodálatos dala, a “Forever Young”, így kezdődik:

„Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Minden kívánságod váljon valóra.”

Dylan azt mondta, hogy Mózes 4. könyve 6. fejezetének 24. bekezdéséből idéz. Ez az ima a Szentírás legkorábban meglelt darabja, az Első Templom korából. A ezüst táblákra vésett héber nyelvű szöveget egy jeruzsálemi barlangban találták, és keletkezését a tudósok i.e. 600 év környékére teszik. Akkoriban Jeruzsálem már sokszínű város volt, ahol a héber nyelvet használták az élet minden területén: a kereskedelemben, imádkozáskor, sőt a disputák is ezen a nyelven folytak.

600 évvel később héber volt Jézus nyelve, amikor szamáron belovagolt Jeruzsálembe.

Talán éppen ezek miatt is annyira megbotránkoztató és sértő az UNESCO legújabb határozata, ami tagadja Jeruzsálem és a zsidók (és a judaizmus) kapcsolatát. A döntést nem indokolják, csupán önkényesen kijelentik, hogy a Templomhegy és a Siratófal előtti tér a palesztinoké, és ennek megfelelően kizárólag arab nevüket használják, annak ellenre, hogy az Al Aksza mecset a Második Templom romjain épült, mintegy 1300 évvel annak lerombolása után.

Az UNESCO politikai okokból határozta el, hogy átírja a történelmi tényeket. Ezzel saját hitelét, és céljaival együtt azok tiszteletét is elvesztette, akik még hittek a szervezetben.

Ami még ennél is inkább zavarba ejtő: a történelem fogalmával tisztában lévő demokratikus országok – Olaszország, Franciaország és Spanyolország – képviselői is tartózkodtak a szavazáskor. Az európai keresztények némán belenyugszanak 3000 év zsidó és 2000 év keresztény történetének eltörlésébe? Tudom, hogy a kérdés szélsőségesen abszurdnak hangzik, de hát itt Európáról is szó van, nem csupán Izrael jelenének, hanem múltjának tagadásáról!

A határozat annyira szélsőséges és a mozgatórugók annyira bántóak, hogy mindez még az UNESCO-n belül is kínos érzést keltett. A szervezet végrehajtó bizottságának elnöke elnézést kért és a zsidók Jeruzsálemhez fűződő kapcsolatáról szólva kijelentette, hogy „azzal teljesen tisztában van, és azt sohasem tagadná”. Irina Bokova főigazgató elhatárolta magát a döntéstől, és kijelentette, hogy „Jeruzsálem Dávid király városa”. Mindkettőjük becsületessége előtt kalapot emelek, de nyilatkozatuk még jobban aláhúzza az őrült helyzetet: az UNESCO két vezetőjének nyilvánosan ki kell jelentenie, hogy a Bibliában leírtak megfelelnek a valóságnak, mert a szervezet ennek az ellenkezőjét állítja.

Nem vagyok meglepve. Bizonyos ENSZ szervezetek Izrael-ellenessége közismert.

Az elmúlt tíz évben a világszervezet emberjogi bizottsága 61 határozatot fogadott el, kezdve  a Szíriában meggyilkolt 400 ezer embertől, Afganisztánon és Irakon keresztül a világ számos konfliktuszónájáig. Ugyanebben a tíz évben a világszervezet Emberjogi Bizottsága 67 ízben ítélte el Izraelt. Nem, ez nem elírás. Az ENSZ többször ítélte el Izraelt, egy demokratikus országot, amely kiállja a nemzetközi jog próbáját, és védi a kisebbségi jogokat, mint a világ összes többi országát együttvéve.

Más ENSZ szervezetek is osztoznak ebben az őrültségben. 2014-ben például a közgyűlés 24 elítélő nyilatkozatot fogadott el, közöttük húszat Izrael ellen, miközben csak egy marasztalta el Szíriát. Az Egészségügyi Világszervezet legutóbbi jelentésében keményen bírálta Izraelt „a Golán-fennsík izraeli megszállása” címmel. Arról nem esett szó, hogy a határ túloldalán Szíriában több tízezer gyermek esett áldozatul, és hogy Izrael csupán annyiban volt érintett, hogy sebesült gyermekeket itteni kórházakban ápoltak.

Folytathatnám a felsorolást, de úgy hiszem, a helyzet világos.

Egyes ENSZ szervezetek mit sem törődnek a tényekkel.

Amikor azt magyarázzuk nekik, hogy az egyetlen logikus magyarázat az antiszemitizmus, megbotránkoznak és azt mondják, visszatetsző, hogy Izrael mindig ezzel érvel. Valóban?

Mégis, van-e más magyarázat egy nemzet, egy népcsoport, egy konfliktus megszállott emlegetésére? Kínálkozik-e egyéb magyarázat arra, hogy miért éppen azt a közel-keleti országot támadják naponta, amelyik mindenki számára biztosítja a vallás szabad gyakorlását (vagy talán akad még egy?).

Van-e más magyarázat arra, hogy az UNESCO figyelmen kívül hagyja, hogy Izrael Állam megtiltotta a zsidóknak, hogy a Templomhegyen imádkozzanak, nehogy ezzel a muszlimok érzékenységét sértsék?

Van-e más magyarázat arra, hogy a határozat miért ítéli el azt a tényt, hogy a Templomhegyet látogató zsidók „jobboldaliak”, ami durva beavatkozás Izrael belügyeibe. Mit számít az UNESCO-nak az, hogy milyen pártállásúak? Ki foglalta bele ezt a határozatba?

Amellett, hogy a határozat botrányos, ráadásul még veszélyes is. A Templomhegy a Közel-Kelet, de talán az egész Föld legérzékenyebb pontja. Az Izrael ellen irányuló terrorizmus nemrég az iszlám fundamentalisták által terjesztett összeesküvés-elmélet miatt robbant ki, miszerint Izrael a Templomhegy státuszának megváltoztatására készül.

Izrael kinyilvánította, és elmagyarázta, hogy nem áll szándékában sem a Templomhegy státuszának megváltoztatása, sem pedig a muszlimok jogainak korlátozása. Magam az izraeli árnyékkormány tagja vagyok, de kijelenthetem, hogy a hivatalban lévő kormányzat igazat mond, és a nehézségek ellenére ragaszkodik ahhoz.

Amikor fiatal palesztinok, akiket már amúgy is feltüzeltek az Izrael-ellenes rágalmakkal, az ilyen és hasonló UNESCO határozatokat olvassák majd, úgy érzik, hogy az összeesküvés-elméletek helyénvalóak. A következő lépés az, hogy kést, lőfegyvert vagy Molotov koktélt szereznek, és terrortámadást hajtanak végre.

Emberek halnak meg. Ártatlan emberek halnak meg. Ez szokott történni akkor, amikor szervezetek olyan bonyolult helyzetekbe avatkoznak illetéktelenül, amiket nem értenek.

Amikor az UNESCO Végrehajtó Bizottsága szavazni fog a kérdésben, az addig tartózkodó országok színt kell, hogy valljanak. El kell dönteniük, a történelem, a tények és az igazság oldalán állnak, vagy be kell ismerniük, hogy problémáik vannak a zsidókkal, ami újabb emlékeztető számunkra, hogy miért van szükségünk egy erős és szabad országra.

A Times of Israelben megjelent cikket Bassa László fordította