Szombat előfizetés 2017

Az új többség és a morális kisebbség

Írta: Novák Attila - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Izrael és a diaszpóra – modern helyzetben

Tel-Aviv: egy fejlett ország gazdasági központja

Izrael ma egészen különleges szerepet tölt be a közép-európai zsidó diaszpóra identitásában. Ez az identitás az elmúlt évtizedekben nagy változásokon ment keresztül. Jelentősen lecsökkent a vallásosok elemek aránya. Ugyanakkor maga a nem vallásos/szekuláris zsidó identitás is átstrukturálódott, a helyi, a régi nemzeti (pl. magyar) elemek háttérbe szorulásával megnőtt az izraeli elem aránya. Ez tulajdonképpen természetes fejleménye a Holokauszt utáni társadalmi valóságnak, és hogy ha nem ok-okozati viszonyt feltételezünk a Vészkorszak rémes valósága és a zsidó állam megszületése között, még pozitívnak is tekinthető.  Az asszimiláció folyamata megakadt és ezt még akkor is kijelenthetjük, hogy ha a szocializmus évtizedei alatt megnyílt a lehetőség a nem zsidóként, de nem is „magyarként” való pozitív irányú mobilitásra.

De a vallás (mint igény) akkor is megmarad, hogy ha eredeti tartalma többé már nem ugyanaz. A hit, a bizonyosság utáni vágy akkor is utat követel magának, hogy ha a kifejezett Isten-hit vagy (egyszerűen) a hagyományokhoz való ragaszkodás csökken. A diaszpórában a magukat szekulárisként identifikáló zsidóságban

a vallás szerepét sok helyen és ponton átvette Izrael

s ez alól a törvényszerűség alól a magyarországi zsidóság sem kivétel. Ez nem a konkrét helyhez és térhez kötött Országot jelenti (melyet csak helyeselni tudnánk), és még csak nem is a rendkívül nagy veszélyzóna közepén vagy metszéspontján elhelyezkedő egyetlen zsidó állammal való természetes zsidó azonosulásról van szó, hanem a (főleg jobboldali) izraeli kormányzat zsigeri, kritikátlan és vallásszerű „imádatáról”. Ez az identitásváltozás furcsa következményekkel jár együtt, a gondolati következetességet kizárja. Így fordulhat elő az, hogy sokszor a baloldallal, annak frazeológiájával szimpatizáló, emberjogi problémákra, illetve az antiszemitizmusra rendkívül szenzitíven reagáló emberekből semmiféle érzelmet nem vált ki a palesztin (nem az izraeli arabok!) lakosság problémája, adott esetben jogaik sérülése.  Nem azt akarjuk ezzel állítani, hogy nincsen palesztin terrorizmus, illetve hogy az izraeli lakosságot megvédeni akaró – akár drasztikus – lépéseknek (így az elválasztó fal megépítésének) ne lenne racionalitása. Ugyanakkor visszás az, hogy magyar sajtótermékekben megjelenő újságcikkek rosszízű, de ártalmatlan viccelődései és utalásai ellen élénken szót emelő és új „holokausztot” vizionáló embereknek semmilyen kifogásaik, de még fenntartásaik sincsenek az ellen, hogy emberek (ez esetben palesztinok) nagy csoportjai zsilipeken és katonai ellenőrzőpontokon át közlekednek falvak és városok, lakóhelyük és (sokszor) munkahelyük között, és mindennapi valóságuk nagyon fontos része az, hogy egy másik nép uralkodik felettük.

Természetesen mindennek megvan a maga oka és az arab-izraeli háborúkat és a palesztin intifádákat átélő izraeli polgárok vagy az iszlám tömegekkel szembenéző izraeli katonák érzelmeit meg lehet érteni, tőlük „pártatlanságot” vagy „objektivitást” számon kérni nevetséges hipokrízis lenne. Ugyanakkor ugyanennek az indulatnak az egy az egyben történő átélése (vagy éppen ennek az erőltetett utánzása) egy jólétben élő és alapvetően korlátlan mozgásszabadsággal rendelkező budapesti polgár helyzetét tekintve és számára – többszörösen is problémás, hiszen éppen attól az emberjogi szemponttól tekint el lényegében, melynek a századrésze be nem tartására is kényes – ha éppen nem Izraelről, hanem Magyarországról van szó.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy szintén nem éri el a magyar diaszpóra ingerküszöbét az, ahogyan a nem ortodox judaizmus helyzete alakult Izraelben, melynek egyébként a sajátos izraeli történelem is az oka. Több párt is képviseli az ortodoxia érdekeit a politikai palettán (és a kormányban), míg az egyéb mozgalmakat politikailag senki sem. Az amerikai zsidóság régóta küzd ezzel a problémával, a magyar zsidóságnak pedig legalább tudatában kellene lennie (az őt is érintő) más helyzetnek.

Ha történetileg tekintjük, és a cionizmus alapítóit nézzük, azt láthatjuk, hogy a konszenzus – mind Izraelben, mind a diaszpórában – roppant mértékben jobbra tolódott,

a mai izraeli uralkodó közfelfogás pedig elvesztette a kapcsolatot a kisebbségi léttel.

Ez – amellett, hogy társadalom- és közszellem-fejlődési szempontból logikus fejlemény – probléma, mert a döntések meghozatalában egyre kevesebb szerepet játszik a másik fél helyzetének megértése, szempontjainak figyelembevétele. Évtizedekkel korábban a jórészt galutban született izraeli vezetők gondolkodásában jelen voltak az elmúlt évszázadok kisebbségi zsidó tapasztalatai is. Még akkor is, ha tudatosan tagadták ezt és „galut-mentalitásként” bélyegeztek meg az erre emlékeztető jelenségeket. Az idő múlása, Izrael konszolidációja, meggazdagodása és megerősödése, valamint az erősödő iszlám fundamentalizmus kontextusa érthetőbbé vagy legalább is megmagyarázhatóbbá teszi ezt az elmozdulást. Ugyanakkor szomorú és elkeserítő látni a cionizmus humanisztikus és emancipatív funkciójától történő éles elfordulást, a meghajlást az extrém nacionalizmus előtt.

A zsidó tudással nemigen rendelkező és a Közel-Keletet sem ismerő naiv és liberális Herzl Tivadar a zsidó nép problémáját akarta megoldani a zsidó állam létrehozásával, nem pedig messianisztikus víziókat akart erőszakosan a gyakorlatba átültetni, illetve kierőltetni. Mert ne legyenek illúzióink, Júdea és Somron (Ciszjordánia) települései bővítését nemcsak biztonsági szempontok indokolják, hanem az izraeli vallásos jobboldal „teljes Erec Jiszrael” ideológiája is, melyben arabok nem nagyon szerepelnek. Azt gondolom, hogy akármilyen tiszteletreméltóak is egyes vallásos cionista teoretikusok, és akármennyire lehet értékelni egyes telepesek haluci lendületét és kitartását, egy modern államnak méltányos és tisztességes együttélést kell biztosítani polgárainak és a környezetének is, azaz nem szabad hagynia, hogy a területén élőkre külön jogok és kötelezettségek vonatkozzanak – pusztán az eltérő vallási és etnikai különbözőség miatt. Mintha az izraeli jog is érezné ennek a helyzetnek a visszásságát, mert attól (eddig) visszariadtak, hogy arab tulajdoni jogokat szabályozzanak Júdában és Somrónban.

Sokan a diaszpórában még mindig a holokauszt tematikáját és metaforáját tartják érvényesnek a mai zsidó állam helyzete leírására, mely regionális középhatalom,

ráadásul lobbi-ereje is összehasonlíthatatlanul nagyobb más országokénál.

Izrael ma az egész régiójában egyedül birtokol tömegpusztító fegyvereket, katonai és gazdasági ereje pedig önmagában erősebb, mint térségéé. Vállalkozói, tőkéje révén jelen van egész Európában és Amerikában, sok kelet-európai országban pedig a befektetések jelentékeny százaléka izraeli. Az újonnan megválasztott amerikai elnök ortodoxiával szimpatizáló veje és a hatalomba való beemelése jelzi azt, hogy a zsidóság nem hatalomnélküli nép, nem a Vészkorszak előtt álló pária, hanem erős érdekérvényesítő képességekkel rendelkező etnikai-vallási csoport, mely Izraelben erős államot hozott létre.

A paradox éppen az, hogy a gyógyulás útja az lehetne, hogy jobban és közelebbről megismerjék a diaszpórában Izraelt azok, akik az Erős Isten helyett kizárólag az „Erős Izraeli Hadseregre” vagy a „Hatalmas Binjamin Netanjahura” tekintenek megváltóként. Az izraeli nemzetállam ugyanis tagolt, a politikai spektrum széles, a különféle civil mozgalmak erősek, az emberek sokfélék és izgalmasak. Az izraeli multikulturális zsidó tapasztalatok pedig olyan egyedülállóak, hogy inkább ennek a sokszínűségét kellene dicsérettel illetni. Hogy a sokféleségből nem csak hogy nem lett káosz, hanem megtermékenyítő együttélés keletkezett.

A másik részről pedig nem ártana az önmegtagadás és önlenézés holokauszt utáni kelet-európai reflexeinek revíziója, amely lehetővé tenné, hogy Izraelt ne bálványként szemléljük, hanem olyan virágzó államként, amely amúgy a kelet-közép-európai zsidó politikai hagyomány továbbfolytatója is, és annak a világzsidóságnak is csupán része (bár legmeghatározóbb része), melyhez a magyar zsidó hagyomány is szervesen hozzátartozik.

 

  • Miriam

    Valoban erdekes es sokretu temat vetettek fel. Talan kezdjuk-a vallasnal.
    Izraelben- tudott dolog, hogy a vallasosok is- nagyon kulonbozoek.
    Kezdve az askenaz es a szefard zsidoknal,a kulonbozo haszid mozgalmak hivei,
    a Neturei Karta -mely nem ismeri el az allamot, a szatmariak, a nemzeti vallasos
    part hivei- hogy csak a legismertebbeket emlitsem.
    Itt kell megemliteni azonban egy erdekes folyamatot-amig a kornyezo
    arab allamokban {Sziriaban kulonosen latszik} a nemzeti jelleg-torzsekre bomlik
    {szunita es siita arabok,alavitak.jazidok,stb} Izraelben-minden vita ellenere-
    a torzsek-kezdenek nemzette kovacsolodni. Ez kovetkezik az egyuttes katonai
    szolgalatbol, “kevert” {askenaz,szefard} hazassagokbol, a kozos eletbol.
    Igaz, az ultra ortodoxok nem vonulnak be-de mar ott is-elkezdodott egy folyamat,
    es lassankent ok is bevonulnak,ha egyelore kevesen is. Sot,kezdenek
    polgari szakmakat tanulni.
    A nemzeti vallasos fiatalok termeszetesen bevonulnak{tobben a lanyok kozul is}-
    es sokan magas tiszti rangban szolgalnak. Ennel erdekesebb azonban,hogy
    ami a galutban-vallasi, Izraelben-nemzetive valt. Kulonosen latni ezt-
    az unnepeken.A Biblia {legalabb is annak,aki tud heberul}-Izrael terkepe,
    klimaja,botanikaja,elo vilaga,tortenelme. Igy latjuk-az unnepeket is.
    Vilagos,hogy Tu bisvatkor fat ultetunk, Svuot – a nyarat is, Szukot- az oszt
    is jelenti- az evszak novenyeivel,melyek az Orszagban teremnek.
    Mert ebben a kis orszagban tobbfele klima van-sivatagi,szubtropusi,
    mersekelt tengerparti, hegyvideki. Sokfele, mint a nep-mely tobb galutbol jott.
    Valahogy-igy vagyunk a Holocaust emlek napjan is. Megszolal a szirena,
    es az emberek megallnak mindenutt-csendben,nema tisztelet adassal.
    Nehany nappal utana-az elesett katonak gyasznapjan-ugyan igy.
    Vegul- a Fuggetlenseg Napjan-orvendunk- nem feledve,kiknek koszonhetjuk.
    hogy soha tobbe nem hurcolhatnak fegyvertelenul halaltaborokba.
    Talan-tul hosszan probaltam magyarazni-mi a kulonbseg.
    Judearol es Somronrol szolvan- honvedo haboruban kerultek Izrael “tulajdona”ba-
    1967-ben. Emlekeztetoul-igy volt Gazaval is-ahonnan Izrael kivonult
    mar 2005-ben. Azota “elvezi” a polgari lakossag a terror alagutakat,raketakat.
    Az “elteres a cionizmus humanisztikus es emacipitiv funkciojatol” felettebb
    erdekes megallapitas-mert
    1} az izraeli arabok szep szamban vannak kepviselve a Kneszetben
    {annak dacara,hogy vannak akik visszaelnek vele-pl.Hanin Zoabi kepviselono-
    aki szabadon ragalmazza az orszagot-az egesz vilagon.}
    2} a “palesztinok” szamaranya pl. Jordaniaban- a lakossag 70%a.
    Tudott teny, hogy a nehai Huszein kiraly- eros kezzel megtorolta
    a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet merenyleteit 1970-ben.
    Meg elgondolni is nehez, mit szolna ehhez a “halado” ENSZ-ha Izrael tette volna.
    3} Arrol is melyen hallgatnak-hogy mikor “karpotol/tak/jak a 870.000 zsidot-
    akiket Izrael megalakulasa utan kiuztek az arab orszagokbol-“termeszetesen”
    mindenuket otthagyva-es akiket az ezer problemaval kuzdo fiatal
    zsido allam befogadott.

    A “palesztinok” nak mar 3-ik nemzedeket penzeli az ENSZ. Hogyan is van ez?
    Talan csak egy idezet Suleyman Demirel-tol aki 1993-2000 kozott
    Torokorszag elnoke volt- es jobban ismerte a terseget mint az “emacipitiv”
    europaiak.
    “Ha a Kozel-Keleten nem hivnak meg ebedre-legkozelebb te fogsz szerepelni
    az etlapon,”

  • Gábor Sebes

    “emberek (ez esetben palesztinok) nagy csoportjai zsilipeken és
    katonai ellenőrzőpontokon át közlekednek falvak és városok, lakóhelyük
    és (sokszor) munkahelyük között, és mindennapi valóságuk nagyon fontos
    része az, hogy egy másik nép uralkodik felettük.” Választhatták volna a békét, nem tették. Nem “uralkodnak felettük”, mert Izraelnek erre semmi szüksége hanem kordában tartják őket. Emlékszem a szövegekre, hoy míg Libanonban izraeli katonák vannak, addig nem lesz béke. Amíg Gázát megszállva tartják, nem lesz béke. Mindkét helyről kivonultak, ami Izrael biztonsági helyzetét nagyon lerontotta, és háborúkhoz vezetett. Nem fogják ugyanezt a hibát még egyszer elkövetni.

  • Balu

    Jó szándékú, belső koherenciával rendelkező írás, mégis mintha szembe menne a valósággal. Épp az előbb, ezen a honlapon néztem meg, milyen lelkesedéssel üdvözlik a hét gyereket lemészárló jordániai katonát otthonában. Ez és még sok ehhez hasonló jelenség azt mutatja, hogy nincs meg az a racionális párbeszéd, amelyben a cikkíró jó szándékú és józan megközelítése működhetne. Nyilvánvaló, hogy ez az irracionális elzárkózás zsidó részről is fennáll, bár azt feltételezem, hogy nem képvisel olyan arányt, mint a mai arab lakosság körében.
    A kiegyezéshez kell az azonos nyelv. Nem a szó szerinti, hanem a szavak jelentésének értése, a megértés, a közös szándék. Minden párbeszéd előfeltétele a másik előzetes ismerete és persze a léthez való jogának elismerése. Ma az látszik, hogy a józan gesztusok nem vezetnek előrébb a palesztin-zsidó konfliktusban (sem), sajnos.
    Az első lépés valószínűleg az lenne, hogy el kellene fogadni az emberek különbözőségét. Ez egyébként éppen nem az a “másság” kultusz, ami a multikulti sajátja és éppen ezt a különbözőséget tagadja valamiféle közös, definiálhatatlan humánum nevében. A következő lépés pedig az lenne, hogy elfogadjuk egymás jelenlétét abban a világban, amelyen osztozunk.
    Nem nagy találmány ez: a multikulti előtt is épp így létezett a Közel-Kelet.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A Szombat előfizetési akció sorsolásának eredménye

A Szombat 2017-es előfizetőinek száma majdnem megduplázódott a tavalyi évhez képest. Köszönjük, hogy bizalmukba fogadták a Szombatot, köszönjük, hogy mellénk...

Natalie Portman héber szlenget tanít

Aki megnézi az alábbi rövid vodeóklipet, néhány keresetlen héber kifejezéssel ismerkedhet meg, Natalie Portman közvetítésével.  Angolul tudók előnyben. https://www.facebook.com/keshet.mako/videos/10155413918573797/?autoplay_reason=gatekeeper&video_container_type=0&video_creator_product_type=2&app_id=2392950137&live_video_guests=0  

Close