“Az arabok nem írnak zsidó menekültekről”

Írta: Gadó János - Rovat: Kultúra-Művészetek, Politika, Történelem

Interjú Benny Morris történésszel

Benny Morris, az izraeli „új történészek” nemzedékének talán legismertebb képviselője. Radikálisan új szemléletű könyve „A palesztin menekült probléma keletkezése” világszerte nagy visszhangot váltott ki, sokan anticionizmussal, Izrael-ellenességgel vádolták. A második intifáda kitörése után radikális baloldali szemlélete megváltozott, felhívta a figyelmet az Izrael-ellenes iszlám mozgalmak gyilkos indulataira.

Benny-Morris

– Néhány éve kezdődött az arab országokból Izraelbe vándorolt (vagy menekült) zsidók javainak felmérése. Ezt szembeszegezhetik az Izrael ellen támasztott, hasonló jellegű palesztin követelésekkel.

– A zsidók többségét Irakban, Jemenben, Szíriában, Egyiptomban arra kényszerítették – többnyire megfélemlítéssel –, hogy hagyják el az országot, és ők elvesztették minden vagyonukat. Egyes izraeli politikusok ma ezt a kérdést használják arra, hogy a palesztin/arab követeléseket ellensúlyozzák, és ebben van némi igazság, hisz mindkét oldalon sokan vesztették el a tulajdonukat. Izraeli szempontból van értelme fölvetni ezt a kérdést. De a nagy különbség az, hogy zsidó menekültek ma nincsenek, mert beilleszkedtek választott új hazájukban: Izraelben, Franciaországban, Amerikában.

– És ami az elveszett tulajdon mennyiségét illeti?

– Senki nem tudja megmérni, mennyi tulajdon veszett oda. De az biztos, hogy az iraki vagy egyiptomi zsidók hatalmas értékeket veszítettek. Lehet, hogy ez felér a palesztin menekültek veszteségével. És igazság szerint mindkét felet megilletné a kárpótlás.

Palestinian_refugees

1948: Arabok elhagyják Galileát. (Forrás: Wikipedia.)

– Az iraki vagy egyiptomi zsidók többsége a közép-sőt felső középosztályhoz tartozott. A palesztinokról ez nem mondható el.

– Volt egy palesztin középosztály is Katamon, Jaffa, Jeruzsálem vidékén, akik elvesztették házaikat és földjeiket. Nehéz összevetni mondjuk, egy Jaffa környéki földbirtok és egy bagdadi ház értékét. Az biztos, hogy a zsidók hatalmas vagyont hagytak hátra, miután elmenekültek, és vagyonukat az arab kormányok elkobozták. Hasonlóképp történt ez az izraeli oldalon is. Ám az izraeli kormány az évtizedek során felajánlotta a kompenzációt a palesztin menekülteknek. Csakhogy ezt ők nem fogadták el, mert ők vissza akartak térni, és birtokba akarták venni hajdani javaikat. A hajdani zsidó menekültek aligha akarnak visszatérni Szíriába, Irakba vagy Egyiptomba. Így az ügy meglehetősen aszimmetrikus.

– Vannak ugyanolyan részletes történészi munkák az arab világ zsidó menekültjeiről, mint amilyeneket Ön írt a palesztinokról?

– Nos, mindenekelőtt: az arabok nem írnak zsidó menekültekről. Ilyen arab történészt nem talál. Az arabok általában nem objektivitásukról híresek, az általuk művelt történetírást nem lehet igazán tudománynak nevezni, ez alapvetően propaganda. Ami a zsidó menekültek problémáját illeti: ez a kutatás még gyerekcipőben jár. Izraeli történészek az utóbbi időben kezdtek ezzel a témával foglalkozni. Ami nem más, mint a zsidó közösségek vége Irakban, Jemenben, Egyiptomban. Lassan-lassan napvilágot látnak ilyen történészi munkák.

– Én azt hinném, az izraeli történészek először a saját népük történetére kíváncsiak és csak utána a másik oldaléra.

– Az idősebb nemzedék mindig is saját közösségének történetével foglalkozott. Az új történészekre, miránk, éppen az volt a jellemző, hogy a másik oldal történetére irányítottuk a figyelmet. De a legtöbb izraeli kutató továbbra is a zsidók történetével foglalkozik.

607px-Maabara1950

1950: Zsidó menekültek egy izraeli átmeneti táborban. (Forrás: Wikipedia)

– És olyan arab történészek nincsenek, akik komolyan vehető színvonalon művelik a szakmájukat – ha nem is Bagdadban vagy Kairóban, de Londonban vagy New Yorkban?

– Nagyon kevés. Az arab kultúra nem az objektivitás és az önreflexió kultúrája. Itt nem létezik komoly történettudományos hagyomány. Az arab országok mind diktatúrák voltak a közelmúltig. A legtöbb arab történész ma is diktatórikus rendszerben él, ahol az ellenzéki magatartás életveszélyes. Tőlük nem lehet elvárni, hogy őszintén írjanak országukról. Először is azért, mert agyonlőnék őket. De amúgy sem férnek hozzá a forrásokhoz, mert az arab világban az archívumok általában zárva vannak. Így tehát akkor sem írhatnának tisztességes történeti munkákat, ha megvolna bennük az elszánás. Vannak külföldön élő arab történészek, akik már elfogadható színvonalú munkákat produkálnak. Nekik sem könnyű, mert számolniuk kell szűkebb tágabb környezetük reakcióival. Meg azzal, hogy mi történhet velük, ha hazalátogatnak. Mert – mondjuk Ramallahban – könnyen lelőhetik őket. Nem feltétlenül a kormány, hanem a különféle milíciák. Van egy igazán jó palesztin történész, aki valóban színvonalas művet írt – a 17. századi Nabluszról. De már a 20. századi palesztin vezetőkről ő sem írna kritikus munkát.

– Az arab tavasz változtatott valamit e téren?

– Kétlem, de egy évvel a fordulat után ezt nem lehet megmondani. Mindenekelőtt az archívumokat kéne megnyitni. Az egyiptomi kormány, az egyiptomi hadsereg archívumát, és ugyanezt Szíriában, Jordániában, Irakban, stb. De nemcsak hogy nem történik ilyesmi – még ilyen követelést sem hallottam. És ez talán annak a jele, hogy a demokrácia igazából még nem jött el.

– És mi a helyzet a médiával?

– A sajtó kétségkívül szabadabb lett, noha a nyugati sajtószabadság mértékének nem felel meg. És az Iszlám Testvériség növeli a nyomást a médiára. Tudja, hol a legszabadabb a sajtó az arab világban? Az Izrael által megszállt területeken. Főleg akkor persze, ha Izraelt akarják bírálni.

– Az igazán szabad arab sajtó Londonban működik, nem?

– Ez kétségtelen. A legjobb arab nyelvű újságok Londonban jelennek meg.

– Ön beszél arabul?

– Nem igazán. Valaha tanultam, de a kutatásaimhoz nem használok arab nyelvű dokumentumokat.

– Pedig szüksége lehet rá, nem?

– Az arab országokról íróknak szükségük van arab dokumentumokra. Csakhogy ezek, amint mondtam, el vannak zárva. Így az arab tudás nem igazán szükséges.

– De a korabeli arab újságok hozzáférhetőek.

– Az akkori arab sajtó jelentéktelen volt, és nyugati mérték szerint nem is igazán lehet sajtónak nevezni. Amit egy 1948-as arab újságban olvasunk, az lehet igaz, de éppúgy lehet valótlan is.

 

Címkék:2013-01

[popup][/popup]