A spanyol baloldal esete a cordobai katedrálissal

Muszlimok követelik, hogy imádkozhassanak egy olyan egykori mecsetben, amelyik 1236 óta katolikus templom.

 A córdobai nagymecsetet 1984-ben jegyezték be az UNESCO Világörökség részeként. A 8. századtól kezdték építeni; belső kiképzését a mór építészet csodálatos példájaként tartják számon. A helyet évente másfél millió turista keresi fel. A „mecset” ugyanakkor Córdoba város római katolikus székesegyháza.

Amikor III. Kasztíliai Ferdinánd 1236-ban visszafoglalta a várost az Omajjád Kalifátustól, a mecsetet hamarosan Szűz Máriának szentelt keresztény templommá avatták. Voltaképpen újraszentelés volt ez, mivel a 6. századtól ugyanezen a helyen már állt egy vizigót uralkodók által emelt templom a muszlim invázió (711) előtti időkben, amit a hódítók leromboltak. Az egykori mecset közepén épült katedrális a helyi katolikus közösség istentiszteleteinek ad helyet immár évszázadok óta, hosszabb ideje, mint ameddig mecsetként szolgált.

A katolikus egyház és a baloldali spanyol értelmiség vitája mintegy 200 évre nyúlik vissza. Utóbbiak a műemlék építészeti szerkezetét úgy változtatták meg, hogy a keresztény jelleg csökkentésével visszanyúljanak a mór gyökerekhez. Ez a világi kampány a 19. században kezdődött, és az elmúlt 20 évben felerősödött. A közelmúlt Spanyolországba irányuló muszlim bevándorlása során az antiklerikális baloldal az iszlám hívőkben új szövetségesekre talált, akik egyre hangosabban követelik, hogy a „nagymecsetben” imádkozhassanak.

A katedrális már 2006 óta áll a viták középpontjában, amikor a katolikus egyház a saját tulajdonaként és egyetlen objektumként jegyeztette be a földhivatalban a teljes komplexumot. A szekularizáció azt jelentené, hogy az épületet elveszik a katolikus egyháztól. 2013-ban egy Cordobai mecset-katedrális platform elnevezésű civilszervezet több mint 350.000 aláírást gyűjtött a közkézbe adásért. Egy évvel később Andalúzia tartomány szocialisták vezette koalíciós kormányzata azzal vádolta meg az egyházmegyét, hogy „rejtegeti” az épület múltját. A városi tanács jelentésében azzal érvelt, hogy az egyház jogtalanul birtokolja az épületet, mivel „a felszenteléssel birtok nem szerezhető”. A hely valódi birtokosa „a világ minden egyes polgára bármely korban, származási, nemzeti, kulturális hovatartozástól függetlenül.”

Az egyházmegye vezetői attól félnek, hogy a baloldal erőfeszítéseit végül siker koronázhatja. Az amerikai katolikusok támogatását kérte Demetrio Fernández González, Córdoba püspöke a Hudson Institute’s Center for Religious Freedom által szervezett rendezvényen. A helyi kormányzat általi egyszer s mindenkorra történő kisajátítást „lehetetlennek” minősítette. Másrészt az Európai Uniónak a mecsettel kapcsolatos vitáról szóló jelentésében az áll, hogy az andalúziai jog lehetőséget ad a kisajátításra abban az esetben, ha az egyházmegye elmulasztotta az ingatlant eredeti állapotában megőrizni. A püspök hozzátette, hogy megkapták a római pápa támogatását arra az esetre, ha a jogi vita kiéleződik.

Michele Lamprakos, a Marylandi Egyetem építészettörténettel foglalkozó munkatársa 2016-ban egy az Aggregate nevű folyóiratban megjelent cikkben arról írt, hogy a Reconquista (a félsziget visszahódítása a móroktól) idején a katolikusok nem csupán vallási kellékeiket vitték be az iszlám építészeti környezetbe. Gondot fordítottak arra is, hogy átalakítsák és beépítsék utóbbit; gótikus stílusú faragványokkal látták el, kereszthajót alakítottak ki. Mindehhez bizonyos mór elemeket is felhasználtak. A mai látogatót azért fogadja az iszlám kultúrát idéző látvány, mert a 19. század világi építészei bizonyos keresztény stíluselemeket már eltávolítottak.

A baloldalon divattá vált Spanyolország iszlám múltjának romantikus színekben történő beállítása. A Reconquista katolikusait hajlamosak kegyetlen fanatikusoknak feltüntetni, miközben a kalifátust a tolerancia mentsváraként ábrázolják, ahol a zsidók és keresztények – még ha másodrendűként is – boldogan éltek együtt a muszlimokkal. Még Barack Obama is az iszlámmal kapcsolatban „a türelem büszke hagyományát” emlegette egy 2009-ben Kairóban elmondott beszédében. Időközben Spanyolország muszlim lakossága a 2007. évi egymillióról 1,9 millióra nőtt. Jelenleg a népesség 4%-át alkotják és főleg a Földközi-tenger partvidékén, Andalúziában és Katalóniában élnek.

A muszlimok a 2000-es évek elején kezdtek el lobbizni azért, hogy a córdobai katedrális legyen közös imahely. 2010-ben, egy osztrák csoporttal két muszlim turista is belépett az épületbe és – miközben a többiek térdre ereszkedve imádkoztak – ők dulakodni kezdtek az őket kikísérni igyekvő biztonsági őrrel, akit súlyosan bántalmaztak. A harcias iszlám hívők Spanyolországban és más országokban az antikatolikus baloldal biztos választói.

A kérdés a vallásszabadsággal kapcsolatos: elveheti-e a kormányzat az ingatlant az egyháztól, amelyet az közel 800 éven keresztül birtokolt, és amelynek gondját viselte? A válasz megmutatja, milyen irányba halad az egyre szekularizáltabb Spanyolország. Akit a vallásszabadság érdekel, kísérje figyelemmel a córdobai fejleményeket.

 

Charlotte Allen/Wall Street Journal cikke nyomán: Bassa László.