Arab zsidó folklór

Írta: Shiri Zsuzsa - Rovat: Politika, Történelem

Aviva Müller Lancet  kutatásainak fő témája az arab államokból, elsősorban Jemenből érkezett zsidók tárgyi kultúrája.

08_Aviva Muller Lancet_1

Aviva Muller Lancet

 – Mennyiben arab és mennyiben zsidó az arab országokból származó izraeliek kultúrája?

– Kérdés, hogy mit tekintünk kultúrának. A szokásokat és a mindennapi életet, vagy a vallás követését, a hitvilágot. A zsidóság ebből a szempontból igen sajátos, mivel nemcsak vallást, hanem életmódot is jelentett, például másféle étkezést. Kérdés, milyen mértékben hatott a vallás a mindennapi életükre, ezért az a legfontosabb, hogy az egyes arab államokban mennyire haladtak az ott élők a vallás elhagyása útján a szekularizáció, a modernizálódás felé.

– Még a szekularizáció és a modernizálódás előtt mennyiben voltak mások a zsidók és a muzulmánok?

– A nyugatiasodás előtt, a külső szemlélő számára nem feltétlenül volt különbség. Egy marokkói vagy jemeni zsidó asszony látszólag éppen úgy öltözött, mint egy helybéli. Ám ha közelebb megyünk, s megismerjük az adott, csak számukra létező kódrendszert, akkor felismerhető a másság. Még Jemenben is, ahol pedig a zsidó nők ipara volt a női nadrágok hímzése, vagyis mindet ők gyártották, más volt a hímzés a zsidók és a muszlimok nadrágjain, a helyiek így rögtön dekódolták, hogy kivel van dolguk. A modernizálás viszont felszámolta ezeket a nüanszokat, a gyári ruhák mindenkin egyformák. Éppen ez az egyenlőség, legalábbis a külsőségek alapján felszámolt egyenlőség a felvilágosodás egyik vívmánya, amely lehetővé tette a nagyobb mobilitást a társadalmon belül. A zsidók sokkal gyorsabban és erősebben modernizálódtak. Ebben városi életmódjuk, nyelvtudásuk és kapcsolat-rendszerük a ludas, ugyanis az arab államokban sem igen akadt földműves a zsidók körében. Az Atlasz hegységben élő paraszt-zsidók modernizálódása és szekularizációja el is maradt a városi kereskedő rétegekétől.

08_Yemenite Rabbi Abram1

Jemeni rabbi – archív felvétel

– Mitől lettek egy adott helyen nyugatiasabbak, és miért maradtak meg máshol jobban a régi tradíciók?

– Erre van egy pontos dátum az arab világban. Az Alliance Israelite Universelle megalakulása 1860-ban, Párizsban. Ennek a szervezetnek meghirdetett célja volt a zsidók modernizálása, a felvilágosodás, a modern nyugati értékek terjesztése. Sorra alapították az arab államokban élő zsidók számára az egységes, nyugatias iskolarendszert. Nemcsak a francia uralom alatt álló Észak-Afrikában (Marokkóban, Algériában), hanem a britek fennhatósága alatt álló részeken, így Irakban és Iránban is. Itt Palesztinában, de Szíriában is mindenütt voltak iskoláik. Ez a rendszer ugyan nagyon tág volt, de például Jemenig már nem ért el. Ott is volt zsidó modernizációs mozgalom, csak sokkal gyengébb. Az Alliance szerepe elsősorban a nőképzésben jelentős, az arab államok zsidósága számára ekkor kezdődött meg a kislányok írni-olvasni tanítása. A modern higiéné, a nyugati öltözködés szabályait is ott sajátították el a nők. A keleti zsidók modernizációjának másik legfontosabb tényezője – elsősorban a férfiak számára – az üzleti élet. Mivel a zsidók az arab államokban is elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak, hamar kialakultak üzleti kapcsolataik Európával, s így a helyi lakosság körében elsőként vették át az ottani mintákat, a ruházkodást, a szokásokat. Ez a két dolog modernizálta a muzulmán országok zsidóságát. Ugyanakkor hatalmasak a különbségek az egyes területek között, mert meghatározó jelentőségű, hogy az egyes országokban hol tartott a modernizáció, a nyugatosodás.

-

jemeni zsidó gyerekek

– Hogyan hatott rájuk az Izraelbe költözés, az alija?

– Itt egyaránt érték őket a modernizációt erősítő és gyengítő hatások. Például a Sasz párt újfajta, az észak-afrikai zsidók körében régebben nem létező ortodoxiája már a helyi, ultraortodox askenázi hatás eredménye. Ugyanakkor például az iraki zsidók tömeges felsőbb iskolákba, egyetemre kerülése csak részben izraeli hatás, mert ennek komoly hagyományait hozták magukkal: annak idején Bagdadban is az ottani zsidók alkották a nyugati intelligencia törzsét, így például a kommunista párt magját. Elmondhatjuk, hogy az izraeli modernizálódás is elsősorban attól függött, hogy egykori hazájukban mennyire haladtak előre a nyugati áramlatok elsajátításában, hogy mennyiben távolodtak el a vallástól. A nyugattól elmaradottabb, zártabb muzulmán társadalmakban a 19. században fel sem merült annak lehetősége, hogy áttérve az iszlámra egyenrangúvá váljanak, mint ahogy Európában a kikeresztelkedés erre lehetőséget nyújtott. Nem volt erős a felvilágosodás és a szekularizáció, s ennek megfelelően a zsidókat nem fenyegette az a veszély, hogy a fiaik kitérnek és elvesznek a zsidóság számára. Így aztán az arab országokban nem alakult ki ennek ellenében a bezárkózást szolgáló ortodox mozgalom sem, mint Kelet-Európában. Izraelben arra is megvolt a lehetőség, hogy átvegyék a kelet-európaiak bezárkózó vallásfelfogását, de arra is, hogy felgyorsuljon nyugatosodásuk. Magukkal hozott szekularizációjuk mértéke alapján ugyanakkor sokan közülük megmaradtak a lazább hagyománykövetésnél, míg mások a helyi modellek szerint a szélsőségesebb vallásossá válást vagy akár a teljes szekularizációt választották a beilleszkedés, az izraelivé válás érdekében. Akik otthon valamilyen szinten benne voltak a cionista mozgalmakban, azok közül kevesen lettek a Sasz nyomán ultraortodoxok, hiszen az Izraelt megalapító cionisták nagyon hagyomány- és vallásellenesek voltak. A vallásos cionistáknál sem merült fel, hogy ne dolgozzanak, csak a Tóra tanulmányozásának éljenek.

08_Israelis dressed as Yemenite Jews

Izraeli nők jemeni viseletben

– Létezik-e izraeli folklór, kialakulhat-e ilyesmi alig pár évtized alatt?

– Amennyiben van folklór Izraelben, az nem izraeli, hanem teljesen eklektikus – az tehát, amit magukkal hoztak a világ minden részéből. Ilyen pl. a marokkói mimuna ünnep, amely ma már az izraeli naptár része lett. Ugyanakkor vannak helyi, meglehetősen mesterséges kezdemények is, pl a palmachnyik* folklór, mely szerint tábortűz mellett findzsában kávét főznek, krumplit sütnek, és mindenki történeteket mesél. Ez a ’48-as függetlenségi háborúban alakult ki, de kérdés mennyiben tekinthető folklórnak. Ha akarom, idevehetem a katonaság héber szlengjét, amelyet a fiatalok folyamatosan újrateremtenek. Elsősorban a seregben alakulnak ki folklorisztikus össz-izraeli szokások, kulturális jelenségek, mivel ott keverednek a különféle háttérből érkező fiatalok.

– Mennyire keleties a mai izraeli társadalom? Mennyire vette át az arab államokból érkezettek kultúráját?

– Izrael kultúrája eklektikus, mindenhonan összeszedtek mindenféle tipikus tárgyakat, szokásokat. Nevezhetjük mindezt izraelinek, de ne keressük benne az egységet. Ha hozzám bejössz, először meglátod a buharai faliszőnyeget, azután az orosz szamovárt. A három hímzett virág a fotelon török, a tányérok a falon erdélyiek. Teljesen eklektikus, pedig mindet zsidók használták. Ez a hanukkia viszont csakis Jeruzsálemben készülhetett, ilyet csak az itteni ötvösök csináltak. Ha trendeket keresünk, akkor szerintem Izraelben egyre erősebb az orientális befolyás, mert keleten tovább tartott a folklór és a tradicionális kultúra, késett a modernizálódás, s így a folklórból többet tudnak hozzátenni a nagy közöshöz.

08_jewish_woman_in_sadaa_yemen

Zsidó nő a jemeni Szaadja városából

– Lehet-e a keleti zsidóság összekötő kapocs az arab világgal?

– Errefelé úgy hívnak minket, hogy villa a dzsungelben. Nyugati sziget, nagyon mások vagyunk. Nem igazán létezik, létezhet kulturális kapcsolat a szomszédsággal. Nemcsak a fociban játszunk az európai és a világkupában, de a valóságban is. Az arab világ, úgy tűnik, nem a modernizáció felé tart, hanem inkább bezárkózik a nyugattal szemben. Ebből a szempontból nagyon kedvez Izraelnek a globalizáció. Manapság, az Internet korában könnyebb függetlenedni egy egészen máshol tartó környezettől, mint száz évvel ezelőtt. Ugyanakkor a modernitás megöli a folklórt, az ember már nem kreativ, nem alkot tárgyakat a kezével, ipari tömegtermelés van. Eltűnt a közösségek sajátos, egyéni tárgyi kultúrája és szokásvilága, az emberek arctalan, uniformizált modern központokba költöznek, vándorolnak, mindenütt megszűnik a sokgenerációs egyéni, közösségi kultúra. Nem véletlen, hogy a nagyvilágban sorra zárják be az etnográfiai múzeumokat, tanszékeket. Nincs hová menni, kutatni, a globalizációval mindez történeti kérdéssé lesz. Vannak ellenállók, akik a vallás és a fundamentalizmus bástyája mögül támadják a fejlődést, de ez értelmetlen visszahúzódás, a haladás elkerülhetetlen és feltartóztathatatlan.

 

 

 

* Palmach: Zsidó fegyveres szervezet az 1948 előtti Palesztinában. Palmachnyik: e szervezet tagja.

Címkék:2013-01

[popup][/popup]