Kövér László nem ért egyet Elie Wiesellel. Wiesel nem fogadja el Kövér érvelését

Írta: Szombat - Rovat: Politika

„Igazságtalannak és méltánytalannak, ezért elfogadhatatlannak tartom azon szavait, melyek szerint „a magyar hatóságok bátorítják a múltban történt tragikus helyzetek és bűnügyek tisztára mosását”. Az alábbiakban közöljük a Magyar Országgyűlés elnökének válaszát, és tudósítunk a Béke Nobel-díjas író viszontválaszáról.

koverlevel 1

koverlevel 1
Kövér László levele

Tisztelt Elie Wiesel Úr!

Nyirő József író újratemetése kapcsán hozzám intézett levelét köszönöm, mert így lehetőségem nyílik megosztani Önnel néhány tényt, amelyek elkerülhették a figyelmét.

Nyirő József nem volt háborús bűnös, nem volt fasiszta és nem volt antiszemita – erre a következtetésre a szovjet, amerikai és angol tábornokokból álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság jutott, amikor a korabeli magyar kommunista belügyminiszter kérését két ízben is elutasította, és megtagadta az emigrációban élő író kiadatását. Ennek ellenére, a magyarországi kommunista propaganda – fenntartva a vádakat – négy évtizeden keresztül próbálta Nyirőt kitörölni a köztudatból. Ehhez képest még a Ceausescu rendszer is elismert íróként kezelte, hiszen a Romániában élő özvegye a hetvenes években nyugdíjtámogatást kapott a román írószövetségtől.

Nyirő József irodalmi műveiben nem lelhetők fel sem náci eszmék, sem pedig az antiszemitizmus. Egy korabeli budapesti zsidó tudományos és kritikai folyóirat, a Libanon szerint Nyirő József “az irodalmi magyar-zsidó szembeállítás hagyományos problémáját a szív erején keresztül oldotta meg (…) mindezt olyan művészi értékkel, amelyhez hasonlót nem sokat találni a magyar irodalom zsidó vonatkozású lapjain.”

Szeretném remélni, hogy egyetért velem abban, hogy az alkotó emberek megítélésében mindig is az alkotás az elsődleges, és a megítélés során nem használható kettős mérce. A székely származású magyar író, Nyirő József nem – bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott – politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet. Mint ahogyan a zsidó származású magyar filozófusnak, Lukács Györgynek sem az 1919-ben betöltött bolsevik komisszár tevékenysége s az 1945 utáni kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában való jelentős szerepe, hanem iskolateremtő filozófusi munkája miatt jár elismerés.

Lukács Györgynek Budapesten utcanév őrzi az emlékét, és szobrát politikusok koszorúzhatják, míg Nyírő Józseftől azt is elvitatják, hogy végakarata szerint szülőföldjében nyugodhasson. 

A megbékélés nem felejtés, hanem megbocsátó emlékezés.

Tisztelt Wiesel Úr!

Igazságtalannak és méltánytalannak, ezért elfogadhatatlannak tartom azon szavait, melyek szerint “a magyar hatóságok bátorítják a múltban történt tragikus helyzetek és bűnügyek tisztára mosását.”

A 2000. esztendőben Orbán Viktor első kormánya vezette be a Holokauszt Áldozatainak Emléknapját, amelyről kötelezően megemlékeznek a magyarországi iskolákban és határozott arról, hogy Magyarországon Holokauszt Emlékközpont létesüljön.

“1944-ben a zsidó honfitársainkra mért csapás a nemzet egészén okozott nehezen gyógyuló sebet. Ez a seb a nemzet szívén esett (…) Talán már itt az ideje, hogy a borzalom és a rettenet által kizökkentett történelem visszataláljon természetes medrébe. Talán eljött az ideje annak, hogy annyi hazugság, annyi egyoldalúság, annyi elhallgatás után, történelmünket végre egészben lássuk. Talán elmúlt már annyi idő, hogy a sokféle sorsot és szenvedést megértsük és bevalljuk” – mindezt 2011-ben mondtam a Holokauszt Áldozatainak Emléknapján. Ma is így gondolom. 

Megbékélést kívánva mindannyiunknak, nagyrabecsüléssel,
Kövér László

 

Elie Wiesel nem ért egyet

A magyar házelnöknek írt rövid, angol nyelvű, június 22-i keltezésű válaszlevelében – a Népszabadság tudósítása szerint – Elie Wiesel megköszönte Kövér László sorait, amelyeket, mint írta, “nagyon figyelmesen” elolvasott.

“Vajon egyetértek-e az Ön Nyirőről alkotott véleményével? 

Nem. A forrásaim mást mondanak” – írta Wiesel, és kifogásolta, hogy a házelnöki levél nem tért ki az ő Horthy Miklós “megújult csodálatával” kapcsolatos állásfoglalására.

Az író reményét fejezte ki, hogy Kövér László nem bánja, ha a levelét közzéteszi az érdeklődést mutató sajtóban. Befejezésül azt írta: elégedett a házelnökkel folytatott eszmecserével.

Kövér László válaszlevelét Elie Wiesel bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére.

 

támogatás