Új zsidó stratégiát!

Írta: A szerk. - Rovat: Politika

Történhetett volna úgy, hogy nem siet összerántani a Magyar Zsidó
Kongresszust, a nesze-semmi-fogd-meg-jól áldemokrácia szervezetét,
melyre se igazi hatalmat nem ruháztak, se igazi büdzsével nem
stafírozták ki, egyetlen igazi célja az erődemonstráció: többen vagyunk,
egységben vagyunk, erősebbek vagyunk. Miközben hiába vannak többen, ha
se egység, se erő.

A Chabad Lubavics-EMIH úgy lett „jobboldali” arca a zsidóságnak, hogy a „baloldali” foglalt volt: teljes terjedelmében a Mazsihisz töltötte be azt a fertályt, és nem voltak jó kapcsolataik a jobboldallal. Korántsem egyértelmű értékazonosságokról, hanem érdekszövetségekről van szó. S minthogy erőteljes jobboldali kormányzat uralkodik ez idő szerint az országban, így kerül egyre erősebb pozícióba a pragmatikus EMIH, még akkor is, ha legitimációjukat sokan vitatják, éppúgy, mint a Mazsihiszét – hiszen a zsidó társadalom 90 %-a egyikhez sem tartozik.

Külföldi kapcsolatai révén (Oroszország, USA), a kormány melletti diplomáciai lobbi-tevékenységével a Chabad-EMIH nemzetközi teret nyújt és nyer, itthon jelentősen erősödik jelenlétük a Mazsökben. A tábori lelkészetben is pozíciót szereznek, a médiában is egyre inkább ők képviselik a zsidó hangot. Ütőképes tanácsadói csapat segíti munkájukat, többek között abban is, mikor, milyen ügyben, hogyan kell megszólalniuk. A modern mediatizált politikai térben ez természetes és hasznos, kár, hogy ezt a Mazsihisz vezetői nem értették meg, pedig szakértők az orruk alá dörgölték néhányszor. Nemcsak a Chabad-EMIH vezetőinek jellegzetes ortodox külseje izgalmasabb a televízióknak, mint a hétköznapibb neológia, hanem pontos üzeneteik, jól elhelyezett, igen tudatos politikai mondandójuk is erősebben visszhangzik, mint a korábbi össz-zsidó képviseletet magának vindikáló Mazsihiszé. Ráadásul nekik van azonosítható „zsidó” mondanivalójuk, pozíciójuk, „zsidó stratégiájuk”, mely nem merül ki a vészkorszak emlékének őrzésében és az antiszemitizmus elleni harcban, mely a Mazsihisz régi terepe.

TuskTusk_02_David McKee.jpgEz a gyakori ütésváltással, kellemetlen becsúszó szerelésekkel tarkított küzdelem a két hitközség között, melyben a Mazsihisz vesztésre áll, nem jó a zsidóságnak, mint ahogy nem volt jó az sem, hogy a Mazsihisz a zsidóság egyedüli képviselőjeként kívánt fellépni.

Lehet bírálni a Chabad-EMIH-et, hogy látványos tevékenységük mögött kevesebb a tényleges társadalmi súly és jelentőség, mint a Mazsihisz mögött – hiszen például a szociális ellátás, étkeztetés, kórház- temető- és egyéb intézményfenntartás terén a Mazsihisz összehasonlíthatatlanul nagyobb munkát lát el, és nagyobb zsidó tömegek kötődnek hozzájuk, mint a Chabad-EMIH-hez –, de nem lehet elvitatni a Chabad-EMIH oktató, figyelemfelhívó, a zsidóság vallási-szellemi jelentőségét tudatosító, és a zsidó társadalmat szervező látványos munkáját. (Ez utóbbi tevékenységet persze számos társadalmi szervezet és intézmény is végzi: Mazsike, Bálint Ház, ifjúsági szervezetek, stb.) Vélhető egyébként, hogyha lehetőségük kínálkozna, a Chabad-EMIH a szociális intézményfenntartást is hatékonyan tudná működtetni.

Ésszerű és kívánatos mindenesetre az volna, ha a két nagyobb érdekérvényesítési képességgel bíró hitközség (s mellettük az ortodoxia, a reform, valamint a zsidó társadalmi szervezetek) kialakítanának végre valamilyen közös modus vivendit – leginkább ésszerű, arányos, a Mazsökre és az egyházi ingatlanok után járó örökjáradékra is kiterjedő, és az ellátandó feladatokra is figyelemmel lévő, méltányos forrásmegosztást – és az egymás váltó bal- és jobboldali kormányok idején mindig lenne olyan képviselője a zsidóságnak, aki szót ért a hatalommal, és eredményesen tud tárgyalni a különféle, zsidóságot érintő ügyekben.

Tárgyal és nemcsak szűk szervezeti érdekét tartja szem előtt, hanem a zsidóság egészének szempontjait.

A különböző kormányzatokkal való jobb együttműködés, az erőteljesebb érdekérvényesítés mellett azért is volna hasznos e nagykoalíció a zsidó hitközségek és más zsidó szervezetek együttműködése során, mert így nem lehetne egymás ellen kijátszani zsidó vezetőket, közösségeket.

A kompromisszumos együttműködés, a közös stratégia nemcsak az antiszemitizmus elleni harcban, nemcsak a hatékonyabb érdekképviselet megteremtésében, s nem is csupán a források bővítésében és igazságosabb elosztásában járhatna eredménnyel, hanem talán a jobb hangulatú közösségek és egy vonzóbb zsidó imázs megteremtésében is, amivel adós a jelenlegi zsidó politikai képviselet.

Címkék:2011-11

[popup][/popup]