Szégyenlő

Írta: Szombat - Rovat: Politika

 

Hogyan találkoztál a zsidósággal? Mit jelent neked az, hogy zsidóság? Ezt a két kérdést kapartam le egy cetlire a kagylóval a fülemen. Hogy körülbelül ezekre válaszoljak, mint nem zsidó. Ideges lettem. Először is maga a ságség képző idegesít. Kenetes, hülye magyar szavakat csinál fontos magyar tőszavakból. A magyarság szó -ság-jától a falra mászom.

 

 

kemény istván web.jpg
Kemény István

Zsidók! Úgy nőttem fel, hogy mindig is betegesen érdekeltek. De van bennem két feltételes reflex, amik megesznek másfél oldalt, hiába jut annyi minden más az eszembe a zsidókról. Az egyik reflexem: lesni őket. Hogy ki a zsidó például a tévében. Adott esetben össze tudok vigyorogni egy vadidegen antiszemitával, és értjük egymást. Ez van. Aztán lesül a bőr a pofámról kettőnk helyett. (Lehet, hogy neki is.) Éppen ezért a rejtett zsidózást is felismerem. Nem csak az ilyen félmondatokra vagyok érzékeny, hogy én nem vagyok antiszemita, de… Hanem a félszavakra, hangsúlyokra is. A másik reflexem, hogy ettől a tonnás szótól (zsidó!) egy pillanat alatt felelős értelmiségivé kéne válnom. Ez a reflexem éppúgy idegesít, mint az előbbi. Szóval ismerem azt a vegyes érzést, ha egy felelős értelmiséginek mindenről Móricka jut az eszébe.

Aki vágott már át fürdőgatyában a nudistáknak fenntartott partrészen, az megért. Megyek, megyek, igyekszem könnyedén járni, nem sütöm le a szemem, meg is pihentetem egy-egy lányon, de csak pillanatokra. A fejemet nem forgatom nagyon, nem teszek úgy, mintha a pomázi hegyekben gyönyörködnék. Így adom meg a kellő tiszteletet választott játszótársaimnak, a nudistáknak. A parton odébb a textiles strand van, onnan jövök, és erre van a jobbik halsütő. Ezt a meztelenek is tudják, nyilván az is benne van a paklijukban, hogy oda megyek. Én magamat nem áltatom a jobbik halsütővel, noha tényleg oda megyek, és tíz perc múlva tüntetően erre is fogok visszatérni négy nagy hekkel a kezemben. De a nudisták se ma kezdték a szakmát. Láttak ők már karón varjút. Kukkolónak tartanak. Az is vagyok. A halsütő ennek ellenére javít a renomémon, mert kizárni mégsem lehet a lehetőséget, hogy tényleg csak a sülthalak érdekelnek. És mindeközben biztosra veszem, hogy az egész part engem bámul. Rossz álom.

A legegyszerűbb megoldás az volna, ha nem is jönnék erre. De – ide ígértem magam szombatra. A második legegyszerűbb, ha meztelenül mennék végig a nudisták között, na de hát én valahogy – nem vagyok meztelen! Soha nem is voltam! A harmadik megoldást választottam. Most itt ülök 2001 kora tavaszán az Omszki tó partján, előttem a számítógép. Ideges, hűvös szél fúj a pomázi hegyek felől. Borzolja a vizet. Én itt vagyok, és sehol egy nudista.

 

Megjelent a Szombat 2001. májusi számában. A szerző folyóiratunk fiatal írókhoz intézett körkérdésére válaszolt. (A szerk.)
A 2010 decemberi 20 éves válogatásszámban az írást újraközöltük.

Címkék:2010-12

[popup][/popup]