„Hellerék” védelmében

Szinte minden nap támadja a jobboldali és kormányközeli Magyar Nemzet, valamint több – szintén jobboldali – orgánum az előző kormányok által juttatott pályázati pénzek kapcsán Heller Ágnest, Radnóti Sándort, Vajda Mihályt és több filozófust. Az elszámoltatási kormánybiztos, Budai Gyula az egyik ügyben feljelentést is tett.
 

 

 

Heller Ágnes

Heller Ágnes sok-sok éve lapunk állandó szerzője, tisztességében nem kételkedünk, ezért értetlenül és megbotránkozva állunk a vádak előtt. 

Nem azt kifogásoljuk, hogy a kormánybiztos vizsgálódik, ha talál valamit, hiszen ez a dolga. Ám azt gondoljuk – s erről sajtóértesülések is vannak –, hogy Heller Ágnes és kollégái politikai alapú támadással szembesülnek. Még a közismerten jobboldali elkötelezettségű Gulyás Gábor filozófus, a debreceni MODEM igazgatója (a Műcsarnok várhatóan legközelebbi igazgatója) is tiltakozott. Egyre inkább valószínűsíthető, hogy a Magyar Nemzet és a kormánybiztos politikai alapon szemezget a pályázatok között (lásd Vári György kollégánk írását a heti Magyar Narancsban), kiemelve azokat, amelynek felelőseit nem szívleli a kormány. Ez még akkor is visszás, ha a pénzek felhasználása, sőt az egész pályázati rendszer magyarországi gyakorlata sok problémát vethet fel, és akadtak olyanok is, akik a pénzek felhasználása során kifogásolhatóan jártak el. Ám ahhoz, hogy tiszta és törvényes állapotok uralkodjanak, az egész pályázati rendszer átalakítására és a törvényesség szigorú betartatására van szükség – akkor is, ha a pályázó baloldali, akkor is, ha liberális, de akkor is, ha jobboldali.

Jó lenne, ha az illetékes szervek nem a hagyományos Kulturkampf körébe tartozó szimbolikus ügyekkel, hanem az elmúlt korszak valódi bűncselekményeinek felderítésével foglalatoskodnának, mert e mostani lépések a látványpolitizálás kategóriájába tartoznak, és semmi mást nem szolgálnak, mint a politikai csoportkohézió további megerősítését: akik eddig nem szerették a baloldali-liberális kulturális holdudvart, azok ezután még inkább nem fogják szeretni – és fordítva.

Az egész politikai kampány alighanem ismét csak árt Magyarország – a médiatörvény nemzetközi visszhangja miatt amúgy is megtépázott – jó hírének. A magyar viszonyokat közelről figyelő Németországban már Jürgen Habermas világhírű filozófus, valamint egy volt miniszter, Julian Nida-Rümelin is tiltakozott. Heller Ágnes ugyanis a nemzetközi hírnevű magyar filozófusok közé tartozik, sokan respektálják őt az akadémiai világban, ezért az egyébként is sokat kritizált magyar kormány, s vele együtt az egész ország hitelét ronthatja az ügy a nemzetközi porondon.

S ha már morális kérdésekről van szó: Bayer Zsoltot, a szintén kormányközeli Magyar Hírlap publicistáját Nógrád megye – fideszes többségű – önkormányzata Madách-díjjal jutalmazta, amelyből csak az világlik ki, hogy nem zavarják őket a publicista uszító, antiszemita, a gyűlöletbeszéd szinte összes ismérvét felmutató, a morális szabályokra fittyet hányó írásai.

Csak „Hellerék”, csak a „balliberális” értelmiség pellengérre állítása a fontos.

Szomorú dolgok ezek, biztosan nem válnak Magyarország dicsőségére.