„Három-négy ciklámen” – három izraeli költőnő

„Három-négy ciklámen”

Három izraeli költőnő

Uri Asaf fordításai

ÁGI MISHOL

tanító Erosz

Először megnyalom a felső ajkad

domborulatát,

lassan, miként a rúzs vonalaz:

jobbra

és balra

attól a ponttól indulva,

ahonnan a szárnyak az égre nyílnak.

Onnan az irónia tövébe,

a lejtős vonalon át,

mely gyerekes mosolyodat kordában tartja

s az szegletekbe gyűlik,

melyek az ellentmondástól remegnek,

akár a nyuszi orra.

Azután hagyom

hogy a mikrofon

hallja mídászi szavaidat

a pódiumon.

Te beszélni fogsz

és én csak nézlek, nézlek

parányi lasszóimat

alsó ajkadra vetem

míg testemben megcsendül

az ész ékessége

és ajkamat

az oximoron ajkadhoz szorítom.

Vaddisznónyomok

Vaddisznónyomok, ismét itt jártak

közel a házakhoz,

nincs már hely a betonországban.

Kutyáim izgatottan szaglásznak,

a nyomokra sorban vizelnek

mint egy közös folyamodvány.

Bárcsak erőt adna nékik a dió,

a gránátalma és a narancs,

bárcsak barackos ligetem elrejtené őket

a vadászok puskáitól

Isten mélyítse és óvja odúikat.

DAHLIA RAVIKOVITCH

Három-négy ciklámen

Három négy fehér ciklámen

hozzá egy cserép dús levél

mely szüntelen a mennyezet felé törekszik

van kincsem és vagyonom

van titkom is – de nem bánom,

hogy ereimbe szivárog

és foszfor vörösre festi a véremet.

Te most magaddal vagy elfoglalva.

Nem gondolsz rám nem beszélgetsz,

valósággal a mennyekben lebegsz

felhőkkel vegyülő könnyű pára

melyek foszlányai közé hajnali gyöngyport keversz..

Mindig tudtam hogy így bánsz velem,

jelentéktelen történet ez

nincs ebben semmi titok.

De az a hegy mely egyenesen a tenger átlátszó türkiz vizébe mártózik elfelejtett téged, a hegy csak az enyém nem a tied.

Oxigén

Gyíkot látok a házad falán, Ido.

Élni akarok

Vad hajtás a virágok között,

papír fecni, terítő, hamutartó,

naplófüzet vagy rajz.

Mindez téged kísér, minden nap

téged lát és a látómeződben

látszik.

Nem kérek érzelmes választ.

A valós környezetedben akarok élni,

odatéve, láthatatlanul.

Csak úgy, abban a térben

melyben be és kilélegzel, be és ki

az oxigént.

Nem szerelemről beszélünk, Ido

Mész akarok lenni a falon

ablakkeret vagy zoknisfiók

abban a szobában

mely anyagcserédet magába issza

nyolc órán keresztül minden éjszaka.

YONA WALLACH

Jonatán

Futok a hídon

a gyerekek utánam

Jonatán

Jonatán rikoltják

egy kevés vért

vért a méz után

én rajzszöggel kiegyeznék

de a gyerekek követelőznek

ők gyerekek

és én Jonatán

egy szál kardvirággal fejemet veszik

és két kardvirág közé fogják

fejemet zizegő papírba

csomagolják

Jonatán

Jonatán rikoltják

ugye megbocsátasz nekünk

nem hittük hogy ilyen vagy.

Ne félj

kitörlődik a gonosz

a betegség fehére

üres lap

melyre a Jásár Könyve1

íratik

ne félj

minden fehér

új kezdet

messiási lap,

szabad.

Ne tarts vissza erővel

sötét alakot

fekete nyelvet

mely üszkös mint a máglya széle

az edény pereme

Mint a rossz név.

A mindent eltörlő fehér

mozgás

engedd

ne tarts vissza erővel

semmi emberit

gonoszt,

nem is tőled függ

jön már

és megtalálja

módját a tűzrakásnak.

1 Jósua 10:13, 2 Sámuel 1:18.

AGI MISHOL 1947-ben született. Kis korában kerül Izraelbe, és bár szüleitől hallott magyar szót, de a héber nyelv az, melyben otthonra talált. A Héber Egyetemen irodalmat tanult. Első verseskötete 1971-ben látott napvilágot. A beer shevai Ben Gurion egyetemen és a tel-avivi „Alma” főiskolán irodalmat tanít, verset és prózát fordít, vidéken él, az 1884-es alapítású Gedera kisváros közelében és gyümölcstermesztéssel is foglalkozik. A Helikon című költészeti folyóirat szerkesztője. Költészetére jellemző a köznapi valóság és az emberi ideálok ironikus ütköztetése.

DAHLIA RAVIKOVITCH, 1936-2005, Ramat Ganban született. Gazdag belső világa és különleges érzékenysége miatt rendkívül olvasott Izraelben és külföldön, egyaránt. Ravikovitch költőnő társaitól leginkább „polgárinak” látszó temperamentumával különbözött. Ezt saját maga így fogalmazta meg: „…nem akarok olyan lenni, mint a többi ember, de félek más lenni”. Életében 10 kötete látott napvilágot. Fordításom alapjául szolgált: „66 mesorerim”

(„66 költő”), Yediot Ahronot, 2004, és a PoetryInternationalweb (PIW).

YONA WALLACH (1944-1985), Tel-Avivban született. Az 1960-as években az Ahsáv és a Szimán Kriá című folyóiratok köré csoportosuló “Tel Aviv-i kör”tagjaként tevékenykedik. Energikus versei elutasítanak minden hagyományos megszólalási formát. Rövid időn belül a női lázadás szimbóluma lett az izraeli költészetben. Dahlia Ravikovitch egyik Wollachot búcsúztató versében így írt: „…azt mondták, hogy szent vagy és elsápadtak, azt mondták, hogy tisztátalan vagy és sóhajtottak… ”. Verseinek hatása máig szinte felmérhetetlen. A fordítás alapjául szolgáló kötet: „Tát hákárá niftáhát, kmo menifá”. Mivhár Sirim, 1963-1985. („Legyezőként kinyíló tudatalatti ”, Válogatott versek, Hakibuc Hameuhád, Szifré Szimán Kriá, 1992).