Szombat előfizetés 2017

Életet a papíron kívül

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

ALÁÍRÁSGYŰJTÉS A ZSIDÓ NEMZETISÉGI STÁTUSZÉRT

Életet a papíron kívül

Nem gyűlt össze ezer aláírás a zsidó nemze­tiségi kezdeményezés ívein. A szer­vezők (és még sokan mások) aligha­nem magától értetődőnek vélték, hogy ha egy olyan marhaságra, mint a hun nemzetiség, összejön az ezer tá­mogató, akkor nyolcvan (száz?, száz­húsz?) ezer magyarországi zsidó kö­zött gyerekjáték lesz ugyanennyi pár­tolót összeszedni. Annál is inkább, mert Kovács András szociológus vizsgálatai szerint a magyar zsidók 39 százaléka (tehát több, mint 30 ezer fő) „Magyarországon élő zsidónak” defi­niálta magát.

Hol maradt ez a tömeg, amikor szükség volt rá?

Nos, először: a szociológusnak ano­nim módon nyilatkozók nem jelente­nek tömeget. Nem ismerik egymást, nem köti őket össze közös, alkalo­madtán mozgósító áramkör. Az ilyen helyzetre mondta a szociológia nem­rég elhunyt klasszikusa, Bourdieu, hogy a közvélemény nem létezik. A „hunok” a nagyon is létező, nagyon is élő szélsőjobboldali szubkultúrából léptek elő, ahol a mozgósítás mindig remekül működött. A „Magyarorszá­gon élő zsidó” viszont föltehetőleg csak ennyit tesz: nem vagyok magyar. Ressentiment-ből származó elutasítás ez – hiába élek itt, akkor sem tartozom közétek – passzív rezisztencia, nem pozitív identitásválasztás.

Másodszor: ma Magyarországon nagyon sokféleképpen lehet zsidónak lenni, s a nemzetiségi opció nem ége­tő szükséglet, csupán új cikk a gazdag kínálatot felvonultató piacon. S mi­közben a piac telített, a kereslet nem túl nagy. Mutatja ezt az EMIH-nek adója egy százalékát felajánló szerény 689 fő is – holott a honi zsidóságban senki olyan profi hálózattal nem rendelkezik, mint az EMIH mögött álló Chabad Lubavics mozgalom.

És hiába, hogy a hitközség ötezer tagja csak töredéke az állítólagos nyolcvanezer magyarországi zsidó­nak, a többi hetvenötezer nem áhítozik megváltásra. A reformzsidóktól a haszidokig, a kultúrzsidóktól a cionistá­kig mindenki a képzeletbeli hetvenö­tezret hajszolja és örökké ugyanabba az egy-kétezer emberbe botlik.

Úgy látszik a „nemzetiségiek”, ha másodjára is meg akarják próbálni, nem ússzák meg pozitív kampány nél­kül. Eddigi defenzív kampányuk ab­ból állt, hogy válaszoltak a kezdemé­nyezésüket bírálók vádjaira. Nem tör­vénytelen, nem nonszensz, nem etnobiznisz – ismételték konzekvensen a szervezők a nemzetiségi kezdeménye­zésről, amit én készséggel elismerek, de akkor most tudni kéne, hogy mi­csoda. Eljött az ideje a puding próbá­jának. Az indirekt bizonyítás mellé, mely elvileg vezette le a magyarorszá­gi zsidó nemzetiségi státusz lehetősé­gét, fel kellene sorakozni a direkt bi­zonyításnak: hol vannak a nemzetisé­gi zsidók és mit csinálnak?

A hivatalos eljárás mellett ideje nyitni a zsidó társadalom felé. Állja­nak elő a zsidó nemzetiségiek eredeti programjaikkal, izgalmas kezdemé­nyezéseikkel, piacképes ideáikkal, mozgósítható híveikkel, helyi szerve­zeteikkel. Nem mintha minden más nemzetiség képviselői ezt tennék, de tartok tőle, hogy a zsidók ennél keve­sebbel nem ússzák meg. Az ellendruk­kerek túlságosan erősek, politikailag (Hitközség) és intellektuálisan (értel­miségiek) egyaránt. Az etnikai alapon történő szerveződés túl sok irracioná­lis félelmet gerjeszt, főleg az idősek­ben idézi fel a faji alapú megkülön­böztetés rémképét.

Az én számomra helytálló érv, hogy – modern kori fogalmakkal élve – a zsidóság legalább annyira nemzetiség, mint vallás. Csakhogy a „zsidó vallás” híveinek százötven éves hagyomá­nyuk és komoly intézményrendszerük van. A „zsidó nemzetiség” híveinek legalább valami keveset fel kéne mu­tatni ugyanebből, legalább egy kis networköt kéne produkálni, hogy a kezdeményezés hihetőbb legyen.

Négy-öt aláírásgyűjtőt le lehet saj­nálni, le lehet söpörni, de egy mozga­lommal ezt nem lehet megtenni. A szimpatizánsokat összekötő áramkört kéne megteremteni, amely aztán má­sokat is magához vonzana. Szervezze­nek csak egy internetes levelezőlistát, egy kis konferenciát, egy izraeli szoli­daritási utat – csak egyszer mozdítsa­nak meg párszáz embert, csak egy ki­csit mutassák meg, hogy az aláíró íve­ken kívül is léteznek, és én másodszor is odaírom a nevemet.

Gadó János

Címkék:2006-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A messianizmus ára

JACOB TAUBES A messianizmus ára A messiási gondolat belső dinamikáját szeretném megvizsgálni a judaizmus­ban. Ehhez szükséges Gershom Scholem messia­nizmussal kapcsolatos...

„Az elnyomás ellen állandóan küzdeni kell…”

„Az elnyomás ellen állandóan küzdeni kell…” Feldmár Andrással beszélget Novák Attila Feldmár András (Andrew Feldmar) kanadai magyar pszichológus az utóbbi...

Close