„A helyzet kialakulásáért felelősek jobboldali politikusok is”

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Bár a nagy közvélemény-kutató cégek inkább az SZDSZ és az MSZP közös főpolgármester-jelöltjének, a tizenhat éve főpolgármester, Demszky Gábor SZDSZ-es politikusnak a győzelmét valószínűsítik, a mostani magyar demokrácia eddigi négy főpolgármester-választásán sosem volt a verseny ennyire kiélezett, mint most. Demszky – aki elfoglaltságára hivatkozva, írásban válaszolt kérdéseinkre – a szabadságra helyezi kampányában a hangsúlyt.

 

Interjú Demszky Gáborral

 

 

demszky0609.jpg

Hogyan kommentálja az MTV ostromát és az azt kiváltó eseményeket? Mi a véleménye a rendőri intézkedések hiányáról, melynek következtében a tüntetők behatolhattak az MTV épületébe és szabadon garázdálkodhattak?
Budapest utcáit, ezeken a szörnyű éjszakákon vandálok és köztörvényes bűnözők lepték el. Ahelyett, hogy politikai véleményüket békésen nyilvánították volna ki, loptak, raboltak és gyújtogattak. Úgy gondolom, hogy a helyzet kialakulásáért felelősek azok a jobboldali politikusok is, akik nyilatkozataikkal feltüzelték ezeket az embereket. Ők aztán, a hallottakat a saját nyelvükre – az erőszak nyelvére – fordították le.

A rendőrségnek – ezt vezetői is elmondták – azon az estén egyszerre több helyen, és több városban is készenlétben kellett állnia, ráadásul alapvetően békés tüntetésre számított. Meglephette a rendőröket a fékevesztett randalírozók brutalitása, de ebben nem látok különöset, mert őszintén szólva engem is meglepett. Ilyenre ugyanis a rendszerváltás utáni időben nem volt példa Magyarországon.

Bízom benne, hogy akik látták az MTV székházánál készült felvételeket, egyetértenek velem abban, hogy a téren megvadult csoport viselkedésére nem lehet indok, és nem létezik magyarázat. Pontosabban szólva: egyes felelőtlen politikai erők és politikusok előző napokban tett nyilatkozatai a „népi ellenállás”, meg „a kormány elleni megindulás” erkölcsi jogáról, meg az így felbátorított Kossuth téri hordószónokok túlfűtött indulattal teli szavai.

A rendőrség, az erői átcsoportosításával már másnap sokkal határozottabban tudott fellépni a huligánok ellen, és teszi ezt azóta is. Budapest nyitott, szabadságszerető város, de az a határozott véleményem, hogy a szabadságot nem szabad összetéveszteni az erőszakos békétlenséggel. A budapestiek nevében kötelességem megköszönni a rendőrök munkáját. Minden budapestivel egyetemben én is számítok rájuk, nélkülük remény sem lenne arra, hogy a városunkba idővel visszatérjen a béke és a nyugalom. Meg persze a budapestiek túlnyomó többségének józansága nélkül, akik nem érzik úgy, hogy – Orbán Viktor felhívásával ellentétben – „ki kell menniük a házaikból” az utcára.

Mit gondol: ki áll a Gyurcsány-beszéd kiszivárogtatása mögött?

Nem tudom, és nem is dolgom, hogy azzal foglakozzam, hogy ki hozta nyilvánosságra ezt a hangfelvételt. Engem kizárólag az érdekel, hogy mit tett eddig a Gyurcsány-kormány Budapestért. Ez alapján bízhatunk abban, hogy a jövőben is megkapjuk a fejlesztési terveink megvalósításához szükséges kormányzati támogatást.

Mi a véleménye a VII. kerületi önkormányzat és az Óvás között kialakult vitáról?

A mi városrehabilitációs programunk lényege a belső városrészek egyszerre értékőrző és modernizáló rehabilitációja. A tradicionális zsidónegyed rehabilitációjánál elsősorban, a valaha Budapest népességének egynegyedét adó zsidóság kulturális hagyományainak újraéledése és -élesztése kell, hogy legyen a fő cél. A pesti zsidónegyed – az a terület, ahol 1944-ben a gettó állt – hagyományhoz hű, korszerű megújítása konkrét, kézzelfogható kárpótlás is egyben a magyarországi zsidó közösségnek.

A világörökségi védelem, európaiságunk, a holocaust emléke és a jelentős részben erre a negyedre koncentrálódó megújuló zsidó élet arra kötelez bennünket, hogy a városrész értékeit és az itt élők által képviselt tradíciót megőrizzük, fokozottan óvjuk. Ez, ha úgy tetszik, Budapest jól felfogott gazdasági önérdeke is, hiszen a prágai zsidónegyeddel vetekedő, turisták millióit vonzó városrészt alakíthatunk itt ki. A sajátos kétszintű budapesti közigazgatási rendszer miatt azonban a jogkörök többsége a VII. kerületé.

Az ÓVÁS! Egyesület sokat tett azért, hogy felhívja a figyelmet a zsidónegyed megvédendő értékeire. Olykor sikerrel járt, olykor nem. Én magam azt szeretném, hogy ezen a területen, a jövőben az eddiginél sokkal óvatosabban történjenek csak változtatások. Megpróbáltam változtatási moratóriumot is elrendelni, ám kiderült, a jogszabályok erre nem adnak a főpolgármester számára lehetőséget. Nem látok más kiutat, mint hogy egyfelől a városvédők és a főváros, másfelől a kerületi önkormányzat értékpreferenciáit és érdekeit valamiképp harmonizáljuk. A fő szempontnak a zsidónegyed egységes, hagyományos karakterének a megőrzése kell lennie. Ugyanakkor a jórészt leromlott állapotú házak, tömbök, utcák kétségtelenül megértek a felújításra, és a rehabilitáció során a modern világ, a modern komfort követelményeinek is eleget kell tenni, hogy minden itt lakó budapesti számára élhető, és a hagyományos kereskedőnegyed funkciónak is megfelelő, korszerű városrész alakuljon ki. Véleményem szerint, sok helyen egyszerűen a hagyományos utcai, homlokzati oldal renováló megtartásával elérhető a történelmi atmoszféra megóvása. Vannak ugyanakkor olyan épületek is – mint például a Hild-ház –, amelyeket egészében műemlékként megőrizve érdemes vagy érdemes volna vagy érdemes lett volna felújítani.

A történelmi zsidónegyed egészére vonatkozó rehabilitációs tervhez és stratégiához a klasszikus városrehabilitáció és értékmegóvás mellett hozzátartozik a közlekedés, a forgalomcsillapítás, a parkolás, valamint a környezetterhelés és zöldterületek problémája és egyensúlya az egész városrész vonatkozásában, és tágabb összefüggésben a belvárossal is.

Elhibázottnak tartja-e a Budapestet huszonhárom kiskirályságra felosztó önkormányzati törvényt?

Az eddig mondottakból, azt hiszem, világos, hogy igen. A huszonnégy, egymástól független önkormányzatból egységes várost kellene gyúrnunk és ehhez nincs szükségünk 650 önkormányzati képviselőre. A rendszer, úgy ahogy van, rossz, ez már lényegében 1992 óta tudható. A politikusoknak mégsem sikerült változtatni rajta, hiszen több mint ezer kerületi politikus egzisztenciájáról van szó… Gyökeres reformra lenne szükség. Szerintem az lenne az ideális, ha a kerületek helyett városrészi önkormányzatok működnének, így jelentősen csökkenne a kerületi képviselők száma, csökkennének a költségek. A helyi ügyeket a városrészi, míg a város egészét érintő feladatokat a főváros végezné. A mai kerületek nem látnak túl a határukon, nem érdeklik őket az olyan összbudapesti megfontolások, mint a tradicionális negyedek megóvása, vagy az, hogy nem kell több bevásárló központ vagy felparcellázott zöldterület. Elsősorban a bevételt nézik és a rövid távú érdekeket.

Milyen a hajléktalanok helyzete a tél előtt? Milyen esélye van annak, hogy a hajléktalanok helyzete javuljon Budapesten?

Hadd kezdjem egy alapvető dologgal, amit azonban nem lehet elégszer ismételni. Én – politikai riválisaimmal szemben, akik szemrebbenés nélkül pusztán rendőri kérdésként kezelnék a hajléktalankérdést, és eltüntetnék őket a közterekről – abban hiszek, hogy ehelyett Budapesten tovább kell fejlesztenünk az ország legnagyobb hajléktalanellátó rendszerét, amelyet a rendszerváltás óta tartunk fenn. Évi 1,5-1,8 milliárd forintot költünk a rendszerre, amelynek kapacitását a 90-es évek eleje óta megháromszoroztuk.

A főváros tizenegy intézményt tart fenn, ahol a hajléktalanokról gondoskodnak. Ez jelenleg 1460 személyt jelent, de a téli krízisidőszakban ezt a kapacitást több mint kétszeresére, 1800 fővel növeljük. A fővárosi hajléktalan-ellátás differenciált: vannak hajléktalanszállóink, éjszakai melegedőink, anya-gyermek átmeneti szállásunk és még legalább fél tucat különböző, speciális funkciójú intézményünk. Például a Kocsis utcai, 350 főt befogadó épület, amelyben európai színvonalú munkáspanziót és egyben a legnagyobb hajléktalanellátó épületet sikerült kialakítanunk. Az intézmények munkájához hozzátartozik a heti harminc órában üzemelő krízisautó, illetve a huszonnégy órás diszpécserszolgálat is.

Most az a feladatunk, hogy tovább szélesítsük a civil és egyházi hajléktalangondozás támogatását, az utcai gondozás eszközeit. Így tudtuk ugyanis az elmúlt tizenhat évben harmadára csökkenteni a hajléktalanok számát a fővárosban, és férőhelyek hiánya miatt ma már egyetlen embernek sem kell megfagynia az utcán.

Az Ön tapasztalata szerint mi foglalkoztatja ma Budapest zsidó választóit és mit üzen nekik?

Liberális politikusként nem nézem, hogy a választóim közül ki zsidó és ki nem. Számomra minden budapesti ugyanolyan fontos és mindannyiunknak ugyanazt akarom: élhetőbb, hatékony és szolidáris Budapestet. Ugyanakkor, ahogy eddig is tettem, továbbra is kiemelten szembeszállok az antiszemitizmus minden politikai megnyilvánulásával. Minden kisebbségellenes rasszista megnyilvánulást évtizedek óta zsigerből utálok, de az antiszemitizmust – a horthista rezsim zsidótörvényei és az ebből is következő 1944-es rettenetes galád események okán – különösen veszélyesnek ítélem. Emellett fontosnak tartom a hazai zsidó kultúra identitásának kibontakozását – de erről már az első kérdés kapcsán beszéltem.

Az elmúlt időben számos kritika érte a Mazsihiszt. Számos új kezdeményezés van. Adekvát-e a jelenlegi képviseleti forma? Hogyan látja a zsidó képviselet kérdését?

A zsidóság szervezeti kérdéseit nem tisztem megítélni, demokrácia van, mindenkinek joga van elképzeléseihez támogatókat gyűjteni. A lényeges az, hogy egy szabad országban meghallják a zsidó szervezetek hangját is. Ez eddig mindig működött Magyarországon, és ami a legfontosabb: a hazai zsidóság egységesen lépett fel az őt érintő legfontosabb politikai kérdésben: a rasszizmus vagy az antiszemitizmus elleni küzdelemben. 

 

Címkék:online

[popup][/popup]