Szombat előfizetés 2017

Szellemileg is „félzsidó” úton próbálunk maradni

Írta: Archívum - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Új arcok – új gondolatok 2.

Szellemileg is „félzsidó” úton próbálunk maradni

Kaposi Dávid huszonhat éves. A szervezett zsidó élettel, ifjúsági szervezetekkel – kivéve a Marom Klubot, amelynek alapító tagja voltnem került kapcsolatba. Az ELTE-n végzett magyar-pszichológia szakon, jelenleg az angliai Loughborough University ösztöndíjasa, és a Pilpul internetes kulturális újság„alterzsid weblap” – egyik szerkesztője.

Hogyan kezdett el érdeklődni a zsidó kultúra iránt?

Sehogyan sem kezdtem. Húszéve­sen kint jártam New Yorkban, ahol szobatársam, egy francia zsidó fiú a könyveimet nézegetve megkérdezte, zsidó vagyok-e. Persze valamennyire már érdekelhetett a dolog, mert – főleg Arendt írásának köszönhetően – az Eichmann-perről írtam a szakdol­gozatomat, és a könyveim közt ennek megfelelően elég sok hasonló témájú akadt. A lényeg, hogy a fiú tovább kérdezősködött, vallásos vagyok-e, beszélek-e héberül, jártam-e már zsi­nagógában, mire én csak az asszimilá­cióról, a vallásellenes politikai rend­szerről, meg holmi „MTK-identitásról” tudtam hablatyolni. Nem ítélke­zett, de a végére már én is furcsán te­kintettem magamra, logikusnak tartot­tam a kérdéseit. Miután hazajöttem, elkeveredtem a Maromba, előadáso­kat hallgattam, és szép lassan intellek­tuális problémává vált számomra a zsidóság. Némi túlzással ez a banális történet adta meg a döntő lökést.

– A formális zsidó létet, akár a re­formgyülekezeteket, sosem érezte vonzónak?

Nem, sőt, amikor a Pilpulon meg­jelent egy cikk, ami a Mazsihisz nem­zetiségi ügyben kifejtett véleményére reflektált, több szerzőnk meglepődött, miért kell ilyen kérdésekkel foglal­koznunk. Persze a zsidó közéletről mi is véleményt nyilvánítunk, pontosab­ban azt érzem problémának, miért nem foglalkoztat ez minket igazán. Az anyagi, hatalmi ügyek számomra ér­dektelenek, mint mondtam, nekem a zsidóság elsősorban intellektuális ki­hívást jelent, a Mazsihisz pedig nem az. Ami bizonyos mértékig minket is érint, hogy milyen zsidóságképet köz­vetít a Mazsihisz a magyar zsidóság és a nem zsidók felé.

– Valamiféle szellemi folytonos­ság fenntartására mégiscsak töre­kednek, nem?

A hivatalos zsidó lét utánpótlása­ként semmiképpen sem. Fordításaink­kal, provokatív témáinkkal, hangvéte­lünkkel inkább egy szellemi űrt sze­retnénk kitölteni. Erre utal a „félzsidó vallási lap” meghatározás is: miköz­ben ez egy vallásilag nem létező kate­gória – ha jól tudom, még reformkö­rökben sem -, addig szociológiailag egy rendkívül releváns réteg.

A Pilpul internetes magazin öt hónapja működik. Kinek az ötlete volt, kik vesznek részt benne?

Tavaly kezdtem el gondolkodni rajta, de a megvalósításhoz az én halo­gató bölcsészmentalitásommal szem­ben szükség volt Patkós Balázs gyakor­latiasságára. A fordításokat – külföldön régóta evidenciaként kezelt szöve­gekről, mára klasszikus zsidó teoreti­kusok írásairól van szó – főleg Csillag Gábor antropológus készíti, míg Sturovics Andi, aki hebraisztika szakon vég­zett és többek között Jeruzsálemben is tanult, a hetiszakasz-kommentárokat szerkeszti, írja. Mostanra már eléggé kibővült a szerzőgárdánk.

Mennyi pénzt igényel egy inter­netes magazin fenntartása?

Nonprofit alapon működünk, a szerkesztők egy fillért sem kapnak. Több helyre is adtunk be pályázatokat, hogy a szerzőket továbbra is tudjuk fi­zetni, de nem ártana egy olvasószer­kesztő, illusztrátor sem. Eddig a Pincus Alapítványtól kaptunk jelentősebb támogatást.

Mit tudnak a közönségről?

– Néhány biztató üzeneten és egy­két önjelölt Tóra-szakértő levelén kí­vül még nem érkezett komolyabb visszajelzés. Eddig több mint hatezer gépről kapcsolódtak, de bízunk abban, hogy minél heterogénebb olvasótábor­ral rendelkezünk. Szellemileg is „fél­zsidó” úton próbálunk maradni: a leg­nagyobb kérdés, miként lehet a partikuláris zsidó szempontokat az általá­nos kihívásokkal összhangba hozni. Nem etnikai alapon akarunk szer­veződni, azt szeretnénk, ha a Pilpul minden magyarul olvasó ember szá­mára szellemi izgalmat kínálna. Ren­geteg minket érintő szellemi áramlat – a globálkritikai mozgalmak, a környe­zetvédelem, a globális felmelegedés, a feminizmus nem specifikusan zsidó probléma van a világban – néhányuknak még zsidó vetülete is csak bajosan definiálható amelyről beszélnünk kell. Ebben a fajta progresszióban egyelőre elég gyengék vagyunk, a „zsidó karakter” mint olyan egyelőre túlsúlyban van.

– Az említett mozgalmak egyféle politikai irányt sugallnak.

Feltételezem, szerzőink többsége baloldali, de természetesen nem ro­konszenvezünk feltétlenül mindegyik fent említett irányzattal. Körbe kelle­ne járni például a zsidóság-konzerva­tivizmus témakört is, de ilyen írások­hoz érthető módon nehezebb hozzá­jutni, ha az ember történetesen balol­dali. A cél a pluralizmus, bár gondo­lom, mindenki ezt állítja magáról.

A jövőt illetően felmerült már a hagyományos, nyomtatott kiadás terve?

– Nem. Részben praktikus, részben elvi okokból: ne vágják ki a fákat…, ám az internetes média már nem pót­lék, hanem önálló minőséget képvisel, amelynek lehetőségeit még felmérni sem tudjuk.

Címkék:2006-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

„Zsidó blogger vagyok”

„Zsidó blogger vagyok” Bitter Brunó („Shadai”) huszonki­lenc éves, szociológus végzettségű marketingkutató, webdesigner, blogger. Élt New Yorkban, tanult a Héber és...

Amilyen a közösség, olyan a sajtója

Amilyen a közösség, olyan a sajtója Zsidó közösségi újságírásról rende­zett nemzetközi szakmai szimpóziu­mot a Joint és a Buncher program Budapesten,...

Close