Szombat előfizetés 2017

A zsidó iskolák végzettjei – 2005 (2. rész)

Írta: GADÓ JÁNOS - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

GADÓ JÁNOS

A zsidó iskolák végzettjei – 2005

2. rész

Az alábbi tanulmány a zsidó iskolákban érettségizett fiatalokról szóló felmérés második része. Az írás első része a Szombat 2005. decemberi számában jelent meg, ott olvashatók a kutatásról szóló technikai tudni­valók (mintaválasztás és adatfelvétel módszerei), valamint a támogatók és a közreműködők névsora.

A kutatás célja az volt, hogy a három budapesti zsidó iskolában érettségizettek gimnázium utáni pálya­futását összehasonlítsuk azon zsidó fiatalokéval, akik más középiskolába jártak. E mostani, második részben három témára összpontosítunk: mennyire integrálódtak a végzettek a zsidó közösségbe, illetve mennyire jutnak el hozzájuk a közösségi eseményekről szóló információk?; hol helyezkednek el a tekinté­lyelvűség-tolerancia tengelyen?; mekkorára becsülik az antiszemitizmus veszélyét?

1. ZSIDÓ KÖZÖSSÉGI HÁLÓZAT

1.1. Kapcsolatok

A zsidó iskolák öregdiákjai között összességében jóval nagyobb a kohézió, mint a másik csoportban. Kiemelkedik a Wesselényi iskola, ahol a végzettek háromnegyede jár össze rendszeresen, de a Lauder isko­la diákjainak fele is hasonlóan cselekszik. A Scheiber iskola végzettjeinek csak harmada jár össze rendsz­eresen – ami az iskola diákjainak korábban már említett nagyon heterogén összetételére vezethető vissza – de közöttük is alacsony azok aránya, akik nem (vagy csak „hivatalos” alkalmakkor) tartanak kapcsolatot.

A fenti jelenség kézenfekvő magyarázatául kínálkozik a zsidó iskolák sajátos légköre, mely nagyon sok tekintetben különbözik a többi intézményétől, így az itt végzetteket összekötik, miközben másoktól elválasztják a kívülállókkal nehezen megosztható, egyéni tapasztalatok. A fentiekhez hasonlóak az alábbi táblázat adatai is.

A nem zsidó iskolák végzettjei ugyanakkor más forrásokból pótolják a zsidó barátokat, amint ez a következő táblázat adataiból kiderül.

A két iskolatípus adatai gyakorlatilag megegyeznek. Feltűnő, hogy a zsidó barátok aránya épp a Lauder iskolában, valamint a két elitgimnáziumban a legmagasabb, holott kulturális téren épp az itt végzettek tájékozódnak leginkább a zsidó közösségen kívül és követik az országos, illetve nemzetközi elit által adott mintákat. Megjegyzendő, hogy csupán azok választottak maguknak túlnyomórészt (77 százalékban) zsidó házas- vagy élettársat, akik a fenti kérdésre a „szinte teljes egészében” választ adták. A többi kategóriában 50 százalék alatti a zsidó partnert választók aránya illetve nulla azok körében, akiknek barátai közt sinc­senek zsidó származásúak.

A zsidó ifjúsági szervezetek életében való részvétel az alábbiak szerint alakul.

Ott, ahol az ifjúsági szervezetekben való részvétel egybefonódott az iskolai élettel (Scheiber, Wesselényi), érettségi után átlag alá zuhant a tagok aránya, míg azok a tanulók, akik az iskolától függetlenül jártak ide, érettségi után sem láthatták okát a szakításnak. A kontrollcsoport tagjai számára még fontosab­bak lehetnek ezek a szervezetek, mert nekik nem áll rendelkezésre az a hálózat, ami a zsidó iskolákban végzettek között az évek során kialakult – ez indokolja magasabb arányú jelenlétüket.

A nem zsidó iskolákban érettségizettek legnagyobb arányban a (közkeletű nevén UJS-nek nevezett) Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesületének voltak tagjai középiskolás éveikben (15 százalékuk) és ma is e szervezet rendezvényeit látogatják a legtöbben (27 százalék). A UJS ideológiailag semleges, elsősorban társasági életet, a „bulizást” kedvelő, húszas vagy korai harmincas éveikben járó fiatal felnőttek centruma. Fő attrakciója, hogy, zsidó fiatalok nyugodt és kulturált körülmények között élvezhetik egymás társaságát.

(Mindemellett az egyesület számos programot is szervez.) Az összes többi zsidó szervezet a kontrollcso­port 11 százalékán osztozik.

A zsidó iskolákban végzettek kisebb arányban (13 százalék) látogatják a UJS rendezvényeit – ők négy éven keresztül „hivatalból” zsidó társaságba jártak, továbbá az iskolaévek alatt módjuk volt megismerked­ni a cionista ifjúsági szervezetekkel is.

1.2. Programok

A lista első négy helyét az évente egyszer ismétlődő, ezért különlegesen érdekes (és rendszeres erőfeszítést nem igénylő) programok foglalják el. Figyelemre méltó, hogy a szarvasi nyári táborba határo­zottan nagyobb arányban járnak a kontrollcsoport tagjai: nekik ez adja meg az intenzív zsidó közösségi összetartozás élményét, amit a zsidó iskolákban végzettek középiskolai éveik alatt megkaptak. A már megszokott módon a két elit gimnázium végzettjei mutatják a legalacsonyabb részvételt.

A fenti táblázat világosan mutatja a zsidó iskolák egyik kétségtelen előnyét: aki ide járt, az több szálon kapcsolódik a zsidó információs hálózathoz. A leggyakrabban említett hírforrások a következők:

1.3. Zsidó sajtó

A zsidó iskolákról írott tanulmányom első részében közölt XX. és XXI. táblázattal összevetve a fenti ada­tokat azt állapíthatjuk meg, hogy az országos lapok és a zsidó lapok olvasása bizonyos mértékig egymás­sal ellentétes dinamikát mutat: A Lauder iskola végzettjei, akik a három zsidó iskola növendékei közül a legintenzívebben (a Radnóti és Berzsenyi gimnáziumokban végzettektől semmiben el nem maradva) olvassák az országos (baloldali) napi és hetilapokat, a zsidó sajtó terén a legcsekélyebb buzgalmat mutatják. Őket is jóval alulmúlják azonban e téren az elit iskolák végzettjei, akik körében minden ötödik kérdezett olvas zsidó újságot. A „felekezeti sajtó” iránti hagyományos (több mint egy évszázadra visszatekintő) érdektelenség az elitkultúrában élő zsidók között tehát továbbra is létező jelenség.

2. TEKINTÉLYELVŰSÉG VAGY TOLERANCIA?

Adatfelvételünk e téren újfent megerősítette a már korábban ismert tendenciákat.

Érdemes a fenti táblázat mellé tenni Kovács András magyarországi zsidóságról készült országos felmérésének eredményeit5:

Míg az utóbbi táblázat azt mutatja, hogy a zsidók általában az országos lakosságnál jóval liberálisabb álláspon­tot képviselnek a fenti kérdésekben, a VII. táblázat tanúsága szerint az 1989 után érettségizett zsidó fiatalok még őket is felülmúlják e téren. Egyedül a menekültek befogadása esetében nem képviselnek a teljes zsidó népességnél megengedőbb álláspontot, ami talán az azóta történt politikai változásokkal, az új intifáda kitörésév­el, a zsidóságra különösen veszélyes iszlám fundamentalizmus európai megjelenésével hozható kapcsolatba.6

Érdekes a prostitúció engedélyezésével kapcsolatos álláspont: míg a teljes zsidó lakosság „liberális” álláspon­tját nyilvánvalóan a kérdéssel kapcsolatos emberjogi megfontolások fékezik, ezek a megfontolások nem tartják vissza az 1989 után érettségizetteket. (Nem túl meglepő módon a téren a férfiak jóval megengedőbbek: 78 száza­lékuk válaszolt igennel a nők 54 százalékával szemben.)

Zsidó és nem zsidó iskolák végzettjei között nem mutatkozik egyértelmű tendencia: hol az előbbi, hol az utób­bi csoport a megengedőbb. Nem meglepő módon a Radnóti és a Berzsenyi, a két elit gimnázium – baloldali elitkultúrába mélyen beágyazott – tanulói képviselik az „ultra-liberális” álláspontot, akik a hét közül négy eset­ben teljes egyöntetűséggel állnak ki a megengedő felfogás mellett. Ez alól csak a prostitúció kérdése kivétel, ahol a liberalizmus és az embeijogi megfontolások – mint említettük – kioltják egymást.

Meglepő módon a három zsidó iskola közül az ortodox szellemiségű Wesselényi iskola végzettjei a leg- megengedőbbek, jeléül annak, hogy a zsidósággal kapcsolatos hagyományhűbb álláspontjuk nem feltétlen páro­sul társadalmi konzervativizmussal. A kérdést azonban érdemes közelebbről megvizsgálni. A hagyományosan a valláserkölcs hatókörébe tartozó kérdésekben a hagyományhű válaszolók valamivel szigorúbb álláspontot képviselnek. A terhesség-megszakítás kérdésében például egyértelműen a hagyománytartás növekedésével párhuzamosan emelkedik az abortuszt elvetők aránya. Érdekes módon ugyanez a tendencia a nem vallásos zsidó identitás esetében is: az öntudat erősödésével együtt jár az abortusz elutasítása.

A homoszexualitás megítélését azonban nem befolyásolja, hogy a kérdezett mennyire él hagyományhű életet vagy milyen gyakran jár zsinagógába. A kirekesztés elutasítása itt – úgy tűnik – felülírja a vallás hagyományos parancsát. Nem állapítható meg semmiféle tendencia a prostitúció engedélyezésével kapcsolatban sem – több­ször utaltunk itt már a kérdés összetett voltára. A szűkebben vett valláserkölcs kérdésein kívülálló kérdésekben – halálbüntetés, cigányokhoz való viszony, menekültek befogadása – egyértelműen liberális álláspontot foglal­nak el a kérdezettek, melyre nincs semmilyen befolyással a zsidóság és hagyomány iránti elkötelezettség.

3.AZ ANTISZEMITIZMUS MEGÍTÉLÉSE

A következő kérdés részben még az előbbi, részben már a következő, az antiszemitizmus megítélésével kapcsolatos témakörhöz tartozik.

E táblázat adatai összességében megfelelnek a Kovács András-féle felmérés eredményeinek, ahol a 34 év alatti korosztály válaszai a fentiektől alig néhány százalék eltérést mutatnak. Újfent érdekes kilengést mutatnak a Wesselényi iskola végzettjei, akik a legmagasabb arányban ellenzik az antiszemita nézetek szabad terjesztését. A zsidó és nem zsidó iskolában végzettek adatai szinte hajszálra megegyeznek, míg a Radnóti és Berzsenyi egykori diákjai ismét nem okoznak meglepetést liberális attitűdjeikkel. A zsidóság iránti elkötelezettség csekély mértékben növeli a tiltó hajlam valószínűségét a teljes mintában.

A fenti táblázatból nehéz bármiféle egyértelmű tendenciát kiolvasni – azon túl, hogy a két elitgimnázium végzettjei jóval csekélyebb mértékűnek tartják az antiszemitizmust. Nehéz magyarázatot találni arra, miért az ortodox szellemű iskola végzettjei tartanak legkevésbé az antiszemitizmustól és miért a liberálisabb Lauder egykori diákjai a leginkább. Az antiszemitizmus nagyságának megítélése első látásra nem mutat világos összefüggést a zsidó elkötelezettséggel sem, mint az alábbi táblázat mutatja:

Ha azonban azokat, akiknek a zsidóság semmit sem jelent (öt fő) összevonjuk a második csoporttal, és úgyszintén egy csoportba rendezzük az erős zsidó érzésekkel bírókat is, akkor hirtelen markáns különbség ugrik elő: míg a gyenge zsidó tudatúak körében az antiszemitizmus becsült erősségének átlaga 2.77, addig utóbbiaknál ez a szám 3.21. Amiből az a kézenfekvő következtetés adódik, hogy akik többet foglalkoznak a zsidósággal, azok többet foglalkoznak az antiszemitizmussal is.

Akiket ért már valamilyen antiszemita inzultus, azok persze nagyobb valószínűséggel (42 százalék) vélik erősnek az antiszemitizmust az országban, mint akik ezt megúszták (32 százalék). A különbség azonban szemmel láthatóan nem olyan nagy. Az erős zsidó tudattal bírók jóval gyakrabban számolnak átélt anti­szemita inzultusról (39 százalék), mint azok, akik nem sokat foglalkoznak a zsidósággal (21 százalék).

Az antiszemitizmus erősségének vélelmezése azonban világos összefüggést mutat más szorongásokkal, félelmekkel is: mint az alábbi táblázat mutatja, minél nagyobbnak véli valaki az antiszemitizmust, annál jobban fél más embercsoportoktól is.

ÖSSZEGZÉS

A zsidó iskolák – nem meglepő módon – erősen integrálódnak a zsidó közösségi hálózatba, s ezt az inte­gráltságot a végzettek magukkal viszik, miután kiléptek az intézmény falai közül. Több információ jut el hozzájuk, mint a nem zsidó iskolában érettségizett fiatalokhoz, több csatornán kapcsolód(hat)nak a közösséghez. Ha azonban a különböző zsidó programok látogatottságát vesszük szemügyre, a különbség már nem ilyen markáns: a közösségi információs hálózatba való integráltság csak esély, amivel az esetek nagyobb részében nem jár együtt a tényleges részvétel – ez utóbbi nem tér el markánsan a kontrollcso­portétól. Egy ismert példával illusztrálva: az ingyenesen kiküldött hírleveleket, újságokat a legtöbb címzett, a reklámanyagokhoz hasonlóan félrehajítja, anélkül, hogy belenézne. Kivételt képez e szabály alól a volt osztálytársakkal történő kapcsolattartás, mely a zsidó iskolák végzettjei esetében jóval erősebb, mint a kon­trollcsoportban. Nagyon sajátos alcsoportot képeznek a mintában a két elitgimnázium végzettjei: miközben kulturális mintáik, értékrendjük sok tekintetben eltér a zsidó közösségétől, s egy elit liberális mintát követ, addig tényleges emberi kapcsolataik erősen a zsidó közösséghez kötik őket.

Nem szolgálnak különösebb meglepetéssel azok a számadatok, amelyek a zsidók (és ezen belül is elsősorban a fiatalabb korosztály) átlagosnál liberálisabb, toleránsabb beállítottságát illusztrálják. Mindezt csupán aláhúzza az a tény, hogy ha zsidó hagyomány és liberális értékrend szembekerül, inkább az utóbbi dominál (homoszexualitás), és előbbi csak ott érvényesül, ahol nem kerül konfliktusba az utóbbival (abortusz).

Az antiszemitizmus erősségének megítélése terén két tényezővel mutatkozik összefüggés: akinek fontos a zsidóság, az hajlamos az antiszemitizmust is fontosnak, jelentősnek tartani; aki általában szorong, fél más embercsoportoktól, az hajlamos arra, hogy inkább féljen az antiszemitáktól is.

1 A kutatást a következő alapítványok támogatták: L. A. Pincus Fund tor the Education in the Diaspora; Yad Hanadiv Foundation, London; Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány.

2 A Chabad Lubavics mozgalom ingyenes, direct mail rendszerben kiküldött újságja.

3 A Magyar Cionista Szövetség és a Szochnut ingyenes, direct mail rendszerben kiküldött újságja.

4 Budai Sófár – a Frankel Leó úti templomkörzet hírlevele; Magyar Zsidó Kulturális Egyesület hírlevele; Pávatoll – a Hasomér Hacair cionista ifjúsági mozgalom hírlevele; www.sofar.hu honlap, Szarvas Times – a szarvasi ifjúsági tábor hírlevele; Szim Salom hírlevél – a reformzsidó mozgalom hírlevele.

5 A zsidók és zsidóság a mai Magyarországon. Egy szociológiai kutatás eredményei. Szerkesztette: Kovács András. 2002. Kiadja a Szombat, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület folyóirata.: 19. oldal

6 Kovács András vizsgálatának adatfelvétele még 1999-ben, a közel-keleti erőszak újbóli fellángolását megelőző utolsó „békeévben” zajlott.

Címkék:2006-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ősimádat

AHAD HA-AM Ősimádat (1897) Bevezető megjegyzés: A Tóra szó, amely „taní­tást vagy „útmutatást” jelent, s nem „törvényt", szigorú értelemben a...

„Nem asszimiláns vagyok, hanem magyar”

„Nem asszimiláns vagyok, hanem magyar” Spiró Györggyel beszélget Várnai Pál Író, költő, irodalomtörténész, műfordító. Szerbhorvát-magyar-orosz szakokat végzett. Dolgozott a rádiónál,...

Close