Szombat előfizetés 2017

A Spielberg-paradoxon

Írta: Novák Attila - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Spielberg-paradoxon

Felkavaró film a München, bár nem a legjobb, amit lát­tam, ugyanakkor Steven Spielberg pályáján mindenképpen kiemelkedő. A film az 1972-es müncheni olimpián, a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet tagjai által meggyilkolt izraeli sportolók utáni – s személyesen Golda Meir izraeli miniszterelnök által kiadott utasítás alapján zajlódó – izraeli megtorlást ábrázolja Avner Kaufmann, a kommandó ve­zetője szemszögéből. 1972. szeptember 5-ének éjszakáján támadta meg a Fekete Szeptember palesztin fegyveres csoport nyolc tagja az izraeli sportolók Conollystrasse 21. sz. épüle­tét, azaz az olimpiai falu egyik háztömb­jét. Az egyik védekező izraeli atlétába annyi golyót eresztettek, hogy a holttest a másnapi szállításkor kettészakadt, egy másikat szintén lelőttek. A támadás nem volt véletlen, a terroristák 234 társuk szabadon bocsátását követelték az izrae­li „katonai rezsimtől”. Az események a fürstenfeldbrucki repülőtéren folytatód­tak, ahová – követelésüket teljesítvén – két helikopterrel érkeztek a terroristák a túszokkal. Amikor a német biztonsági erők megtámadták őket, az egyik heli­kopter belsejébe kézigránátot dobtak, a másikban pedig agyonlőtték a túszokat. Három arab terroristát élve fogtak el, a többi meghalt a küzdelemben. Az eset sokkolta Izraelt és a világot, Golda Me­ir ezután adta ki utasítását arról, hogy fel kell kutatni és meg kell ölni a szer­vezőket és a segítőket.

Ebből a tragikus történetből a ma­gyar eredetű George Jónás gyúrt össze egy könyvnyit, melynek anyaga a ne­ves playwrighter és gay-aktivista, Tony Kushner kezei között ment át, s így lett belőle sokkoló és egyben po­puláris alkotás.

A film színhelyei – bár a pesti forga­tások terei, az Andrássy út, a Dalszín­ ház utca, a Hajós utca felismerhetők – Párizs, Tel-Aviv, Jeruzsálem, Róma, London, Bejrút, Ciprus, New York, a világ azon része, ahol csak megfordul­tak a terroristák és az üldözésükre in­dult Moszad-ügynökök. A film egyál­talán nem lép túl az „erőszak ördögi köre” nevezetű, a tettest és az áldozatot összemosó szemléleten, és – legalábbis a film egy jelenetében – megpróbálja megérteni a palesztin felet. Az összeha­sonlítást pedig az adja, hogy szerveze­tek harcolnak egymással, zárt katonai kommandók küzdenek meg. A film egyik abszurd jelenetében – a színhely Ciprus (egyébként a festői szépségű máltai Vallettában forgatták) – Avnerék kommandója alszik a szálláson, de éjszaka beront egy másik, palesztinok­ból álló kommandó, akiknek szintén ugyanazt a szállást nyújtotta a fő euró­pai összekötő, Louis. Egymásra fogott pisztolyok s hasonló felépítésű ke­ménykötésű emberek méregetik egy­mást, kiabálják, hogy PFSZ és IRA. Ebben a pillanatban nagyon is hasonlí­tanak egymásra, ők, a kommandósok. Éjszaka pedig az egyik palesztin terro­rista elmondja Avnernek – akit német­nek hisz -, hogy otthont kell teremteni, hazát, ahol az ember otthon érzi magát.

A rendező máshol is a hasonlítás esz­közeivel él, amikor a film szerint (egyébként 1973 áprilisában) az izraeli kommandósok Kárnál Nasszer, Yusuf Najjer és Kemal Adwan bejrúti szállá­sát támadták meg, s szobáról szobára haladva ölték meg a terroristákat, vilá­gosan párhuzamot húzott a szintén szo­bákat felkutató Fekete Szeptember Münchenben tevékenykedő tagjaival.

A film végére Avner lelkileg össze­omlik, társai meghalnak. Carlt szíven lőtték, Róbert csendben felrobbantotta magát, Hansot pedig leszúrták. A komman­dóból csak ő és Steve maradtak életben, Av­ner New Yorkba uta­zik. ahonnan hiába próbálja visszacsábítani a Moszad egyik illetékese, Efrajim Avner ugyanis rájön, hogy a Moszad nem csak a merénylet felelőseit, de a pa­lesztin mozgalom több terrorista, de a müncheni vérengzésben személyesen részt nem vevő tagját is a listára tette, s ettől, vagyis attól, hogy egy nagyobb játszmában használták fel, teljesen meghasonlik.

A film (és a könyv is) nemcsak zsidók és arabok harcáról szól, hanem az euró­pai terrorista black-market cinikus em­bereiről is, akik adják-veszik az infor­mációkat az egymással élethalálharcot vívó csoportokról, ETA-ról, IRA-ról, PFSZ-ről etc. Ahogy Avnernek megadják a palesztin terroristák búvóhelyeit, úgy adják ki – minden bizonnyal – Avnerékéit is a palesztinoknak.

A film látásmódja azért érdekes, mert bemutatja azt a paradoxont és egyben tragédiát, hogy életben marad­ni és helyet találni a földön áldozatok­kal, mégpedig véres áldozatokkal jár, s ebben a küzdelemben az ember óha­tatlanul is bemocskolja a kezét. A jó célokhoz rossz eszközökön keresztül visz az út, s „ki vagyok én, hogy ellen­álljak” – foglalható össze – Lukács György-i mintára – Spielberg paradoxona. Az ölés öléshez vezet – ha már egyszer ölni kell.Novák Attila

Címkék:2006-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A „békeima” fogadtatása

A „békeima” fogadtatása Spielberg München-je a világsajtóban Bár a rendező, Steven Spielberg „békeimának” nevezte legújabb filmjét a Time magazinban, a...

MANDL PÉTER NOVELLÁI

MANDL PÉTER NOVELLÁI Öreg, barátságos sárkány Nagypapa abbahagyta a cigizést. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy leszokott a dohányzásról, de azt...

Close