Globális anticionista vízió

A holokauszt vizsgálata: globális vízió címmel megtartotta beígért vészkorszak-konferenciáját a teheráni vezetés. A 2006. december 10–12-e között zajlott rendezvény hivatalos szervezője az iráni Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézete volt – amely ezzel elérte, hogy körülbelül 40 európai és észak-amerikai tudományos intézet szakította meg vele a kapcsolatot. A gyűlés számos régi és új részvevője egyesült abban a politikai akaratban, hogy a holokauszt tényeinek tagadásával delegitimizálják a cionizmust és Izraelt.

Iráni politikusok/vezetők nem először élnek az antiszemitizmus fegyverével. A mostani elnök, Ahmadinedzsad példaképe, Khomeini ajatollah már az 1960-as években magáévá tett bizonyos antiszemita téziseket: óvta híveit attól, hogy Irán a zsidók befolyása alá kerüljön, melyet ő a sah uralmával és az erős nyugati befolyással azonosított. Az 1967-es háború nyomán az ajatollah tovább radikalizálódott: ettől kezdve az izraeli és a zsidó szavakat szinonimaként használta, s – életrajzírója, Amir Taheri szerint – meg volt győződve arról, hogy az iszlám világot a zsidó összeesküvés (összefogva a volt gyarmatosítókkal) akarja leigázni. Az iráni forradalom után a tettek következtek. 1984-ben a londoni iráni követség újságja a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből” közölt részleteket, 1985-ben nagy mennyiségben dobta piacra az állami iráni kiadó ezt a művet, amelyhez angol nyelven még a 2005-ös Frankfurti Könyvvásár iráni standján is gond nélkül hozzá lehetett jutni, a Henry Ford antiszemita könyvével egyetemben.

Ahmadinedzsad váltott: ő már kizárólag a „cionista” szót használja, szónoklatai alapján „kétezer cionista” uralja a világot, és ők állnak a Mohamed-karikatúrabotrány hátterében is. Ezt a hivatalos állami antiszemitizmust erősítik a politikai demonstrációk is: az évtizedek óta megtartott „Jeruzsálem Napokon” rituálisan égetnek el izraeli és amerikai zászlókat, valamint Irán támogatja az Izrael-ellenes tevékenységet folytató Hezbollahot, s az iráni elnök több ízben is Izrael elpusztítására szólított fel.

A konferencia programját legrészletesebben a német származású ausztrál holokausztrevizionista és neonáci, dr. Fredrick Töben Adelaide Institute-jának honlapján lehetett olvasni. Fontos megjegyeznünk, hogy Teherán nem pusztán a helyszínt adta a rendezvénynek, de az iráni illetékesek a legmagasabb szinten vettek részt a konferencia lebonyolításában: a megnyitó beszédet dr. Mohammadi, az egyik miniszterhelyettes mondta el, utána az iráni himnusz következett. Korán-idézetek recitálása és a szeminárium előadásainak enumerációja után Ahmadinedzsad elnök szavait tolmácsolták, ezután Manouchehr Mottaki, iráni külügyminiszter következett, aki egyben az első nap délelőtti ülésének levezető elnöke is volt. Ezt a tisztet utána dr. Rahmandost vette át, aki az iráni „Palesztina Népét Segítő Társaság” elnöke. A második napon pedig maga Ahmadinedzsad elnök fogadta a konferencia résztvevőit, ami a legmagasabb rangú jóváhagyást bizonyítja.

Az iráni intenciókat jól mutatja dr. Mohammadi beszéde: a Nyugat borzasztóan büszke a szólásszabadságra, amely úgy szól, hogy „mi tudjuk, mi az igaz… mindenről szabadon lehet beszélni a Nyugaton, kivéve persze egyet, mely elé tilos táblát tesznek, és ez az, ami miatt itt vagyunk. Hogy megnézzük közelebbről…”

Mit is néztek meg közelebbről?

A konferencia első napján, a hivatalos üdvözlések után, az ultraortodox zsidó anticionista Neturei Karta tagja, a Bécsben élő Moshe Arye Friedman beszélt, utána a francia revizionista, Robert Faurisson és Arnold Cohen előadásai hangzottak el. A Történeti kutatás, fogalom és bizonyíték című részt a „demográfiai” (értsd: az áldozatok számát relativizáló) szakasz követte, amelyen dán, svéd, ausztrál, szíriai, román, malajziai és szíriai előadók követték egymást. Egy előadás címe: Apartheid, cionizmus, tények, perspektíva és politikai visszaélés.

Ismeretlen nevű japán, jordániai, marokkói és görög „tudósok” váltották egymást a következő szekcióban. A Torontói Egyetemen tanító (!) Shiraz Dossa előadása a Liberalizmus, holokauszt és a moszlimok elleni háború címet viselte.

A konferencia keddi napjának első ülésszakán (Nácizmus, cionizmus, holokauszt) főleg a harmadik világ egyetemeiről rekrutálódott előadók után közép-kelet-európaiak következtek. Az oszrák Wolfgang Fröchlich – letartóztatásától való félelmében – végül is nem jött el, helyette Jürgen Graf és Ugo Fabbri holokausztrelativizáló prezentációi hangzottak el. Következett a Holokauszt, ennek következményei és kihasználása, ahol üdítő színfoltnak a brit Alexander Baron számított, aki középutasként próbálta magát elhelyezni a cionisták és a holokauszttagadók között. Töben intézetének „kutatója”, Mohammed Hegazi viszont A cionizmusprojekt sorsáról tartott előadást.

Ezek után ismét a harmadik világ fundamentalistái következtek Indiából, Jordániából, Iránból. A korábbi malajziai miniszterelnök tanácsadója, Matthias Chang is részt vett a konferencián, melyet végül Mohammadi miniszterhelyettes szavai zártak.

Kik ők és mit akarnak?

A teheráni konferencia résztvevőit világosan csoportokra lehet osztani. Jelen voltak egyrészt az anticionizmusban utazó, iráni hivatalos akadémiai értelmiség reprezentánsai és jó pár moszlim ország tudományos testületeinek képviselői. Ők nyilvánvalóan saját politikai érdekeiket, illetve a Nyugat-ellenességet Amerika- és Izrael-fóbiába öltöztető indulataikat követték. Jól elkülöníthető csoportot alkottak a holokausztrevizionizmust már évtizedek óta hangoztatók, akik a konferenciát szimplán nézeteik terjesztésére használták fel. Robert Faurisson (aki maga is muzulmán hitre tért), Fredrick Töben, Richard Krege és a többiek a maguk már évtizedek óta jól ismert áltudományos nézeteiket adták elő. Vegyük szemügyre például közelebbről Richard Kreget, aki mérnökként vizsgálta meg a treblinkai földrétegeket, és a következőket fedezte fel: „…a földet – minden rétegében – eredetinek találtam, és semmilyen külső behatást nem fedeztem fel.” (Részlet az Adelaide Institute honlapjáról.) Krege szerint Treblinkában nem voltak sírok, testek, csontok és hamvak, sőt, tábor sem létezett. Nagyjából ezeket a „gondolatokat” támasztotta alá a treblinkai tábor makettje, amit a konferenciával párhuzamosan megnyíló kiállításon lehetett megtekinteni.

Ott volt a Neturei Karta hat tagja is, közülük többen beszédeket is mondtak – azt kell mondanunk, hogy még a legmérsékeltebbeket. A Neturei Karta – tradicionális szöveghelyekre hivatkozva – elítélte Izrael államát, de a holokauszt tényét – ez hamar ki derült – nem tagadják. A nagyjából ötezer tagot számláló szervezet delegátusait nagy örömmel fotózták a különféle helyszíneken. Az utolsó napon – a www.kuruc.info nevű magyar szélsőjobb portál helyszíni tudósítója, Kennewick Man szerint (róla még lesz szó) – kisebb szóváltás alakult ki az egyik ortodox anticionista és egy revizionista „demográfus” között. Előbbi észrevételezte azt, hogy a revizionisták megpróbálják a halottak számát kicsinyíteni és a „kallódó” zsidók (akikről a revizionisták szerint nem lehet bizonyítani, hogy megölték őket) számát növelni, mire azt a választ kapta, hogy „hatmilliót” akarnak kallódóvá tenni. A Neturei Karta részvételét még az Izrael Állam létét megkérdőjelező szatmári chaszidok is élesen bírálták.

Reakciók világszerte

A konferenciát a világ felvilágosult részén és természetesen a zsidóság körében nagy felháborodás övezte. Már előtte is többen tiltakoztak 2006 novemberében, a berlini Bundestagban összeülő Az antiszemitizmus elleni harc legjobb módjai című összejövetelen. Irwin Cotler, a korábbi kanadai igazságügy-miniszter és dr. Charles Small, az Interdiszciplináris Antiszemitizmus Tanulmányok Yale Kezdeményezése igazgatója egy olyan dokumentumot terjesztett elő, amely a nemzetközi jog alapján nemzetközi vizsgálatot és büntetést helyez kilátásba.

A holokausztkonferencia megszólalásra késztette az iráni zsidóság csúcsszervének, a teheráni Zsidó Bizottságnak a vezetőjét, Harun Yashayaie-t, aki gyalázatosnak nevezte az összejövetelt, bár – elmondása szerint – Irán huszonötezres zsidó közösségének élete továbbra is zavartalanul folyik tovább.

De még az arab-iszlám világból sem tetszett mindenkinek a konferencia. Haled Kaszab Mahamidot, aki Názáretben alapította meg a világ első, arabnyelvű holokausztmúzeumát, nem engedték be az iráni hatóságok az országba. A palesztin Mahmoud Al-Safadi pedig, aki az egyik palesztin katonai szervezet tagjaként 16 évet töltött izraeli börtönökben (2006-ban szabadult), a Le Monde december 4-i számában, Mahmud Ahmadinedzsad elnökhöz írott nyílt levelében élesen elutasította a holokauszttagadást és az erre épülő konferenciát. Ahogy fogalmazott: „Akármennyi is a zsidó és a nem zsidó áldozatok száma, a bűntett óriási. Bármely kísérlet, mely ezt tagadja, a tagadót fosztja meg a saját emberségétől, és azonnal a másik oldalra helyezi…”

Magyar résztvevője is volt a konferenciának. Ez nemcsak abból derült ki, hogy a Lelkiismeret ’88 nevű, anticionista nézeteket is hirdető, David Duke antiszemita könyvét is propagáló csoport jelentette be. Az Adelaide Intézet honlapja is tudatta, hogy a résztvevők között ül egy bizonyos George Kadar nevű ember, Budapestről. Bár az információt hivatalosan a Lelkiismeret ’88 nem erősítette meg, az illetőt könnyű beazonosítani. Egyrészt a kuruc.info nevű szélsőjobboldali honlapot egy Kennewick Man álnevű ember tudósította magyarul Teheránból, s Kadar ezen az álnéven szokott írogatni az American Free Press nevű amerikai neonáci szájtnak. Kadar 2005. február 2-án együtt lépett fel David Duke-kal egy rendezvényen, amelyen azt kutatták, mikor jöttek át a fehérek Amerikába. A David Duke-ot 2006 őszén Budapesten kalauzoló Kadar egyébként azért nevezte el magát „Kennewick Man”-nek, mert szerinte ez volt az első fehér ember a kontinensen, mielőtt a „mongoloidok” (értsd: indián őslakosok) Amerikába értek volna. A programból tehát kitűnik, hogy a magyar neonácik is betagozódtak a világ neonáci infrastruktúrájába. Ilyen szempontból nincs behoznivaló elmaradás.

* Források: Der Spiegel, www.nkusa.org, www.adelaideinstitute.org, www.kuruc.info, www.matthiaskuentzel.de, Le Monde, www.hvg.hu, www.hirszerzo.hu