„…a kommunizmus is bűnös volt”

Vári György és Novák Attila legutóbbi írásai után viszonylag hosszas vita bontakozott ki a lap internetes fórumán. Személy szerint engem két dolog zavar mostanában: egyrészt régi vesszőparipám, hogy nem tudom elfogadni a kommunizmus bűneinek relativizálását, másrészt meglep, hogy a lap az őszi események magyarázására kizárólag az egyik politikai oldal kliséit használja.

Klein András

Álljon itt egy idézet Novák Attila írásából: „…a magyarországi jobboldal vezérlohajójától átvette azt a hamis történelemszemléletet, mely szerint a kommunizmus és a fasizmus egy és ugyanaz…”. Ez a „negatívum”egy olyan cikkben jelent meg, melyben a szerző (helyesen) elemzi az interneten fellelhető szélsőjobboldali, már-már nyíltan a nyilas antiszemitizmust idéző retorikát. Korábban elolvastam szintén Novák Attilának a parlamenti választásokat értékelő írását. Ott is felkaptam a fejem egy mondaton: „Megbukott a jobboldal harcos antikommunizmusa is.” Itt a jobboldali „komcsizás” egy értelmetlen, céltalan politikai fegyverként tűnt fel. És első körben Vári György írásában is az az egyesek érzékenységét figyelmen kívül hagyó módszer zavart, hogy a szerző Orbán lejáratására Sztálint használja (amúgy eszem-ágában sincs a cikkben kigúnyolt újságírói módszer bármilyen formában történő megvédése, mert elítélem azt, ahogyan a szerző is). Vagyis annak ellenére, hogy maga a Szombat nem egyszer körbejárta már a kommunizmusnak a zsidóságra ható negatívumait, ezekből a „beszúrásokból” úgy érzem, mintha hiányozna az őszinte empátia azokkal szemben, akiknek családját az elmúlt diktatórikus rendszer tette tönkre.

A magyar társadalomnak  az antiszemitizmussal szembenéznie morális kérdés. Nem lehet más, mivel a Holokauszt során az országnak felelőssége volt többszázezer ártatlan ember meggyilkolásában. A mai magyar zsidóság jogosan várja el ezt a szembenézést. Ahhoz viszont, hogy mindez érdemben elkezdődjön, szükséges, hogy a társadalmi légkör olyan legyen, hogy a morál legalább az értelmiséget és a véleményformálókat elérje. És itt jön az én aggodalmam. A XX. században a fasizmuson túl a kommunizmus is bűnös volt, ezt senki sem szokta vitatni. Embereket, családokat ölt és tett tönkre, igaz nem származási alapon, de társadalmi osztályok, netán politikai nézetek alapján. Épp ezért – bár nyilvánvaló, hogy más a fasizmus és más a kommunizmus – tudomásul kell venni: jogos érzékenységet sért az, hogy a mostani elit (média, politika, gazdaság) jelentős mértékben a régi elit továbbélése. Vagyis ma Magyarországon bizonyos szemszögből igazságtalan helyzet alakult ki, ami mindenre alkalmas, csak egészséges társadalmi folyamatok elindítására és a morális szemlélet megerősödésére nem. Ezt a kommunizmussal szembeni érzékenységet semmilyen aktuálpolitikai magyarázat nem tudja enyhíteni, akik ezt nem látják, úgy járnak el, mint az antiszemiták, amikor a holokausztot néhány zsidó származású ember történelmi szerepével próbálják igazolni. Ha nem akarjuk az antiszemitizmus megerősödését, nem akarhatjuk a kommunizmus túlélését sem, mert a kettős mérce nem fog működni. (Ettől még természetes, hogy a zsidóság a háború előtti és alatti történésekre sokkal érzékenyebb, csak legyen empátiánk.) Remélem a probléma többet megér, mintsem hogy elintézzék azzal az egyszerűsített aktuálpolitikai szlogennel, hogy mit dumál itt bárki, úgyis ott van Pozsgay és Szűrös a jobboldalon (ahogyan ez a vitafórumon is felmerült). Persze igazuk van, de ennél azért komolyabb ügyről van szó. Ezért kapom fel a fejem a cikk elején idézett apró megjegyzéseken. És nem vicces számomra, hogy bármilyen szövegkörnyezetben bármilyen céllal Sztálinozunk (ahogyan Vári György tette viccesnek szánt írásában).
Van egy másik aggodalmam is. A Szombat következetesen ügyelt arra, hogy az általános politikai kliséken felülemelkedve olyan zsidó fórum legyen, amely mindenkihez elviszi a zsidó kultúrát és a sajátos zsidó szempontokat aktuális bel- és külpolitikai kérdésekben, továbbá folyamatosan felhívja a figyelmet az antiszemita jelenségekre. Le a kalappal, ahogyan – a szerkesztőség többségének közismert politikai nézetei ellenére – végigvitték a parlamenti választások előtti időszakot.  Ezért lepődtem meg a lap decemberi számának főszerkesztői cikkén. Az őszi események interpretálásnak lényege: „…Porig kell alázni azt, aki le merte győzni a Vezért…”. Ennyi? Orbán nem viselte el, hogy Gyurcsány nyert a választásokon? Semmi más nem történt ősszel? Semmi más oka nem volt az eseményeknek, mint hogy Orbán meghülyült? Nincs a történéseknek más olvasata? Ha már beszállunk a magyar belpolitikába, nem érdemes megjeleníteni egy másik szempontrendszert? Tévedés ne essék: ha egy zsidó lap szóvá teszi a tüntetéseken megjelenő antiszemita jelenségeket, ha elítéli az árpádsávos zászlók lengetését (nevetséges, ahogyan a jobboldali sajtó egy része mindezt megpróbálja kimagyarázni), akkor igaza van és senki se szólhat egy szót sem. De azért ennél többről van szó ma Magyarországon!

A fórumban a vita egyesek részéről eljutott oda, hogy a lap eljárását kifogásolók „korlátozni akarják a zsidók szólásszabadságát”, mondván: azt állítjuk, hogy a zsidók ne politizáljanak. Isten ments! Csak annyit állítunk (a többes számot azért használom, mert a Szombatnak jóval több és komplexebb világnézetű olvasója van, mint szerintem gondolnátok), hogy ha a zsidóságot direkten nem érintő belpolitikai kérdések kerülnek felvetésre, annak több olvasata van, az nem olyan egyszerű kérdés, mint mondjuk elítélni minden antiszemita jelenséget. Viszont, ha ezekben a kérdésekben a lap szerkesztői eljutnak arra a következtetésre, hogy a zsidóság szempontjából mindig csakis és kizárólag az egyik oldalnak lehet igaza, ráadásul annak retorikáját és kliséit elkezdi a lap egy az egyben beépíteni úgy, hogy a másik szempontrendszer meg sem jelenik – amit természetesen megtehet –, akkor az olvasótábor le fog csökkenni kizárólag az egyik politikai nézetrendszerhez tartozókra, kontra a megátalkodott antiszemitákra.  Ezt pedig én nagyon sajnálnám. Talán nem baj, ha kimondom: ha ezen az úton indulnak el, akár akarjátok, akár nem, azt sugalljátok: az egész zsidóság egysíkúan gondolkodik. A „független zsidó közéleti lap” feliratnak megvan a felelőssége. Nem az antiszemiták meggyőzése a cél, mert azok menthetetlenek, de a zsidóság érdekében történő, a zsidóság sajátos szempontjait figyelembe vevő, és a két oldal holdudvara között zajló értelmes párbeszéd fenntartása szerintem mindannyiunk érdeke.

Engedjék meg, hogy javasoljak két témát, amit talán érdemes megvitatni a lap hasábjain, bemutatva több szempontrendszert. Egyrészt érdemes lenne megvizsgálni, hogy valóban megállja-e a helyét az a jobboldalon gyakran hangoztatott nézet, miszerint a szélsőjobbal való riogatás valójában csak egy politikai fegyver, amivel minden politikai cselekedetet igazolni lehet. Egy másik izgalmas téma lehetne, hogy a zsidó öntudat és a magyar nemzetpolitika között nincs-e hasonló fogalomrendszer és nincsenek-e azonos koordináták, hogy azt ne mondjam: a két vonulat között nincs-e több azonosság, mint gondolnánk.  Ez csak két ötlet, ami bizonyos körökben visszhangra találna.

(A szerző a Parlament Külügyi Bizottsága fideszes elnökének, Németh Zsoltnak a titkára.)