Szombat előfizetés 2017

Ágoston Vilmos: Az Újkor szobra

Írta: Ágoston Vilmos  - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Manapság,  a magyarországi nemzeti ünnepeken és a hétköznapi sajtóban, egyes tévéműsorokban ismét szalonképessé vált a nyílt antiszemitizmus, nyilvánosan lehet egy szimbolikus, kapedlit viselő bábút felakasztani, majd meggyújtani (2008. márc. 15. Budapest, Blaha Lujza tér), új tömegmozgalmak szónokai (Jobbik, Magyar Gárda, M. Önvédelmi Mozgalom) zsidó és cigányellenes szónoklatokkal igyekeznek híveket szerezni.

 

agoston_vilmos200.jpg 

Ágoston Vilmos

 

Újonnan létrehozott, vagy megvásárolt tévé-, rádióés sajtóorgánumok uszító, „idegen”- ellenes diszkriminatív műsorok-, cikkekmegjelentetésével szeretnének minél nagyobb profitra szert tenni, rendkívülfigyelemre méltó a magyarországi Országgyűlés legnagyobb ellenzéki pártja(FIDESZ-MPP) támogatását élvező Wass Albert kultusz.

Wass Albert (1908. Válaszút – 1998. Astor, Flo.,USA), Erdélyből, a hitleri csapatokkal Nyugatra menekült író, a II. világháborúidején a magyar hadseregben szolgált, de „híradós tevékenysége” miatt kétvaskereszt kitüntetést kapott a németektől. Ennek viselésére vonatkozó magyarengedély nem található a korabeli iratokban. A romániai Népbíróság 1946-ban,távollétében halálra ítélte, amelynek jogosságát mai napig vitatják hívei.Legutóbb előkerült egy, 1940. október 5-én, Czege községben keltezettcsendőrségi irat, amelyben két román férfi és két zsidó lány internálását kérteWass Albert, mint „tanú”. A csendőrségi tanúvallomásból az is kiderül, hogy akét zsidó lány, akit két másik román férfival már korábban elfogtak, éskémgyanússáguk miatt átadtak Czegén a honvéd gyalogezred „K” (kémelhárító)szervének, a község határában „szökést kíséreltek meg és lőfegyverhasználatfolytán életüket vesztették”. Ők, Wass Albert tanúvallomása szerint, kémkedtekellene és feljelentették az írót a czegei román csendőrőrsön, amikor 1939-ben amagyar írók „titkolt megbeszélés címén 16 fős értekezletet tartottak”. Tehátnem véletlenül lett „kémgyanús” a négy személy és az írónak személyes indoka isvolt az ellenük szóló tanúvallomásra. Ezekről a későbbiekben Wass Albertigyekezett megfeledkezni. Bár az író később azt állította, hogy ő nem voltotthon a gyilkosságok idején, mégsem egészen érthető, miként vonják le a fentitanúvallomásból azt a következtetést kultuszának teremtői, hogy Wass ártatlanvolt ebben az ügyben.

A vitatható eseményekkel ellentétben bizonyítható,hogy Wass Albert regényeit és verseit nem irodalmi értékük miatt kedvelik,hanem érzelmi és ideológiai tényirodalomként olvassák. Jellemző, hogy korábbiregényét, a Farkasverem című,1934-ben megjelent könyvét, amelyre 1940-ben Baumgarten díjat kapott, nemnépszerűsítik annyira, mint a vészkorszak idején és az emigrációban írtírásait.

Az „Így lettbelőlem „antiszemita”[1] címűírásában, Wass Albert elmeséli, hogy egy „zsidó gyerek”, Havas Emilelhatározta, hogy „nem gürcöl” tovább a kolozsvári Ellenzék című lapnál, ahova Wass is bejáratos volt, hanem kimegyAmerikába és ott lesz újságíró. „Még aznap délután átment a New York nevezetűkávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, ésszembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték, ésmásnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában,ölik a zsidókat Kolozsvárt. Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emilzsebében és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Times-nál.”

Wassalbert_Ágoston Vilmos cikkhez.jpg 

Wass Albert 

Ebben az elfogult felvezetésben: a provokátor azsidó gyerek. Azért verik meg, mert provokálja a románokat. Ennek ellenére a„zsidó” propaganda azonnal felnagyítja, kifordítja a történetet, „ölik azsidókat Kolozsvárt” gúnyolódik a szerző. Ma már több történész is leírta, hogya „zsidóverésekért” az antiszemiták mindig a zsidókat tették felelőssé. Atovábbiakban kiderül a cikkből, hogy a helyzet egyre romlott Romániában (aztelfelejti, hogy közben a magyar hadsereg is bevonult) és végül rájuk „szakadt amásodik világháború”. „Aztán a németek megkezdték összefogdosni a zsidókat, mi megpróbáltuk elrejteni aszerencsétleneket, ahogy lehetett.” Levéltári dokumentumokkal bizonyítotttény, hogy nem a németek „kezdték összefogdosni” a zsidókat Erdélyben, hanem amagyarországi diszkriminatív törvényeknek a visszacsatolt területekre történtkiterjesztése tette lehetővé a magyar csendőrségnek, rendőrségnek és a magyarkatonaságnak a szervezett kegyetlenségek elkövetését. A diszkriminatív, zsidóellenes rendelkezéseket már a visszacsatolt területekre történő bevonuláskor(1940. szeptemberében!) érvénybe léptették, és utólag kodifikálták. Az semderült ki semmilyen szakirodalomból, hogy Wass Albert egyetlen zsidót ismegmentett volna, hanem a nevéhez fűződik annak a két zsidó lánynak afeljelentése, akiket később úgymond „szökés miatt” lelőnek, és két románparaszt legénnyel együtt közös sírba temetnek a magyar (nem német!) katonák. Azeseményeknek semmi köze a német katonasághoz, se nyilasokhoz, semmilyenszélsőséges párthoz, hiszen az 1940-es, észak-erdélyi magyar bevonuláskortörténtek.

Továbbá elmondja a szerző, hogy amikor megérkezettAmerikába, felkereste Havas Emil, az „egykori kis zsidó gyerek”, ésmegfenyegette, hogy „ha nem fogadja el (mármint Wass Albert a) javaslatunkat,egyetlen könyve sem jelenik meg Amerikában! Mert akár hiszi, akár nem: ittvannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió. Amerika azt lát,amit mi akarunk hogy lásson, azt hall, amit mi akarunk, hogy halljon, és aztolvas, amit mi akarunk, hogy olvasson”. Ez a Havas Emil szájába adott idézettökéletesen megfelel a Wass Albert művekben olvasható „szépírói módszernek”,amikor az ellenfél szájába adja azokat a szavakat, amelyekkel őt vádolniakarja. Közismert antiszemita érv, hogy a média a zsidók kezén van.[2]Mennyire gyenge írói trükk, amelyet gyakran alkalmaz regényeiben is, hogy eztegy zsidó mondja el, és nem ő maga. Mi több, hogy fenyegetésként hangzik el.Ezt a történetet több szövegkörnyezetben is előadta a szerző, különböző,önmagáról írt vallomásában, de csak ebben a cikkében ismerteti, hogy egy „kiszsidóról” van szó. Ebből az írásából az derül ki, hogy már Amerikába érkezéseután eltiltják a közléstől, mert nem volt hajlandó feltétlenül azt írni, amit„ők kívántak”. Kik tiltják el? A zsidók. Az nem derül ki, hogy pontosan mitkívántak tőle, de az igen, hogy emiatt meggátolták az amerikai közlésben. Sőt,amint írja, „antiszemitának” is nevezték a „Kicsi Anna sírkeresztje” címűelbeszélése miatt.

Ebben „szó van egy zsidó boltosról, akit elrejt a falu, samikor rázúdulnak a muszkák a házakra, szaladnak az emberek a zsidóhozsegítségért, de annak nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze avárosban”. Wass méltatlankodásából arra következtetnek olvasói: nem lehet őtantiszemitának nevezni, csak azért, amiért leírja, hogy ilyenek a háládatlanzsidók! Ezek, ilyenek. Ahelyett, hogy jót tettek volna a jótevő magyarokkal,akik megmentették az életüket, elfordulnak tőlük és kommunistaként az ellenségoldalára állnak. Persze, mindez csak irodalom, mondják a szerző hívei. Ez nemantiszemitizmus. Úgy vélik, a szerző regényeiben, elbeszéléseiben megjelenőnegatív zsidókép egyrészt ráillik a zsidókra, másrészt „csak regényről” vanszó, amelyben a különböző nézetek nyugodtan megjelenhetnek. Arra ishivatkoznak, hogy ez a befogadó néppel szembeni háládatlan „zsidó-kép”, amelyikalapvető jellemzője a Wass-műveknek, nem bizonyítanak semmit, mert nemazonosíthatók az író nézeteivel.

Mivel nem derült ki, mi az, amit nem akart megírni,érdemes elővenni azt, amit megírt. Az 1940-1944 között írt publicisztikáját.Manapság több gyűjteményes kötetében is megjelent az az 1944-ben, a kolozsvári Ellenzékben megjelent cikke, amelynekelőzményei a kolozsvári gettó felszámolásához kapcsolódnak. A lapban vastagbetűs címben olvasható egy névtelen tudósítás:

„45 elrejtőzött személyt találtak a nagyváradi gettó egy földalattihelyiségében”[3].Wass Albert azonnal tollat ragad és publicisztikát ír, a Patkányok honfoglalása címmel. Alcíme: Tanulságos mese fiatal magyaroknak.Amint az Ellenzék című újságszövegkörnyezetéből megállapítható (ugyanabban a számban, a túloldalonolvasható, hogy „szerda estig bonyolódik le a fővárosi zsidókösszeköltöztetése”), kiderül, hogy ezt az írást a szerző az elhurcolt zsidókellen írta. Már rég szél fújt át a kolozsvári téglagyári gettóban hátramaradtzsidó holmik fölött, de Wass Albert még mindig attól tartott, hogy elrejtőzöttnéhány „patkányember” a falakban. „Az ember háza ott állt a dombon ésuralkodott” írja ebben a publicisztikában. A beszivárgó, „ázott patkányok” ajóságos gazda engedékenységéből lakhattak a házban (lásd a Wass Albertregényeiben megjelenő „ázott zsidó kereskedő” leírását), de aztán elszaporodtakés fellázadtak ellene. „Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította afőpatkány egy zsírosbödön tetejéről – Követeljük a szabadságunkat, és ajogainkat. – És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.”Elüldözték a gazdát, uralkodni kezdtek a patkányok, majd amikor mindentfelfaltak, „otthagyták a tönkretett birodalmat”. Az ember visszajött, rendbehozta a házat, és újból madárdal vette körül.

„Azonban” – következik a fabula tanulsága – „elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy apincegödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodnikezdenek, hosszasan elgondolkozott, hogy mit is tegyen velük. Ti isgondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!”[4]

A patkány metaforához a háború utáni időszakban isvonzódik. A zászlótartó című versébenezt írta 1947 decemberében[5]:„Odúikból görnyedten előmásztak / a patkányemberekés szétcsoszogták / a zászlópompás díszszemlék nyomát.”

Ezek után nem kell keresgélni, hogy kik azok a„patkányemberek”, akik a második világháború után előmásztak odúikból ésMünchenben (ott írta a verset!) szétcsoszogták az egykori hitleri díszszemléknyomát. A válasz: a zsidók.

Nyugodtan állítsanak szobrot az írónak. Beleillik afeltámadó új kórba.



[1] Új Világ (A Magyar Megújulási Mozgalom Lapja), magyar-amerikaihetilap 1993. szeptember 24. Vol. XXVII. 36. szám. 1-2. old. Újraközlés: Kapu, 2005. 06. 07. sz. 81.
[2]
Ez a szemlélet megegyezikaz antiszemita Új Hídfő című amerikailap véleményével, amelyiknek munkatársa volt Wass Albert is. Ebben a lapbanolvasható többek között: „szinte kivétel nélkül minden kül-és belfölditelevíziós hírközleményt csupán három vállalat szerkesztett és filmez: az ABC,a CBS és az NBC (…) Goldenson, Hess, Erlick, Paley, Rosenfield és Fuchs – minda hatan a választott nép soraiból kerültek ki”. In: Új Hídfő, 1991. július hó. 2. old. Kiadó: Dr. Fabó László, szerk.:Tóth Judit, (San Francisco).
[3]
Ellenzék, 1944. június 15.
[4] Ellenzék, 1944. június 17. 5. old.
[5]
Wass Albert: Minden verse, i. m. 104. old.

Címkék:2008-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Turul a város felett

Azon, hogy szép állat-e a turul lehet vitatkozni, de teljesen felesleges. Azon sem nagyon érdemes most történetünk szempontjából elmélkedni, hogy...

Matt három lépésben: a Kuruc.info tündöklése és bukása

A napokban másodszor állt le a Kuruc.info, amelynek működtetőivel szemben éveken keresztül tökéletesen tehetetlenek voltak a magyar hatóságok. Vajon mi...

Close