A kerted kivirágzott*

Írta: Ági Mishol - 2008-07-03 Rovat: Politika

„A szerény szertartásra / kiküldött tisztviselő / átadta a papírokat. / Te, akinek soha nem volt bizonyítványa / egyszerre halotti bizonyítványod lett, / igazi, címeres, / mint azok, kik mindenből / kitüntetéssel vizsgáznak. / Azt is megkérdezték, vajon szeretném-e / ha átírnák apám halotti bizonyítványát. / Aztán magára hagyta a sírkő ikreket, / egymás mellett,/ és csengetett.”

Agi Mishol

anyámnak, Fried Klárának, z.l.

Nem ismerlek,
az igazat megvallva
te se ismersz engemet.

Látom a rozsdálló drótot a szemedben,
esténként kiürül a lelked,
öledben tonhalsaláta,
mellette a kétszersült,
szemben a tévé.

Anyanyelved nem az anyanyelvem,
ezért szívesebben sétálgatunk:
jobb járni mint ülni,
jobb ülni mint feküdni,
jobb feküdni mint aludni.

Tehát sétálgatunk
és belém karolsz,
azt játsszuk, hogy valamikor
az anyád voltam,
most te vagy az én anyám.

A kasztínai elágazásnál
rám bámulsz
a teherautóba zsúfolt
tehenek szeméből.

Ijedtségemben
a hátukra égetett számokat betűzöm,

forr a lámpa vöröse,

szemem a sárgának könyörög,
hogy válasszon el jobbot baltól,
életet a haláltól.

A nőgyógyász aki a méhedet megvizsgálta,
Kartotékodba ezt írta:
„total collapse” –
odalett az Első Szentély.

Éjjel az ágyamban
óhajod teljesítem:
oldalamon fekszem felhúzott térdekkel.
Aztán álomba süllyedek,
a barna angóra
blúzodba,
mely puha mint a szerelem,
és egyszerű mint a dió.

Minden reggel apró szendvicseket
hozok, hogy
a szádban
szavakká legyenek,
hogy lekenyerezhesd a halált:
zabkenyerest,
búzacsírást,
pumpernickelt,
hétmagosat.
Csak egyed
a teljes kenyeret a halál
és a Semmi ellen.

A küszöbön túl
a fénycsövek foglya –
öregasszony egy szál köpenyben
Istennel beszélget.

Valójában a galambhoz fordul,
aki a kórház
betonablakában toporog.

Fehér galamb,
tán szomszédod megszánod,
kibe a lélek hálni jár,
ki a függöny mögött
áramütésektől verdes
az ügyeletes
orvos kezében.

A folyosón,
az ajtó mögött
a hordágy lesben áll:
targonca
a közeli rosszra vár.

Nem kellett volna beáruljalak
a mentőknek.

Ha tehetném, kiszöktetnélek
az állatorvoshoz, hogy örökre elaltasson
e világból.

Átölelnélek és azt suttognám,
édesem, édesem,
csak addig, míg a halál görcsei elmúlnak,
amíg kell,
amíg újjászületsz
a másik oldalon.

Köpenyeden
napról napra fakul
a vörösbegy,

én akárhonnan
visszatérek hozzád,
mint mobil a töltőjéhez.

…

11.

Csodálatos, ahogy tiszteletedre kibújnak
az ernyős madártej virágai,
látnod kellene
az egész kertet.

12.

Még nem meséltem neked
a fiókáján ülő hollóról.
Egy hónapja előre megrágom neki a diót –

azt se meséltem, hogy a szívemen ül,
és szereti ha fütyülöm az Aranjuez-t.

Őt is leírom,
akkor is, ha a történetben
csak mellékszereplő.
Ha most meghalna,
halála a tiedhez képest felesleges kerülő,
mondaná a mindentudó elbeszélő.

De a puszta jelenlétével is
beérjük.

Poe szerint minden holló
senki-már.

…

14.

A gyászjelentésben
egy mérnök mellé tettek.
Ki azután is, hogy e világot levetkőzte,
rangokkal ékeskedik.
De te,
végre mérnök oldalán vagy.

15.

A szerény szertartásra
kiküldött tisztviselő
átadta a papírokat.
Te, akinek soha nem volt bizonyítványa
egyszerre halotti bizonyítványod lett,
igazi, címeres,
mint azok, kik mindenből
kitüntetéssel vizsgáznak.

Azt is megkérdezték, vajon szeretném-e
ha átírnák apám halotti bizonyítványát.
Aztán magára hagyta a sírkő ikreket,
egymás mellett,
és csengetett.

Kint az utcán
úgy lépkedtem,
mint egy kislány,
aki papírszülei kezét fogja,
kik a szélben zizegnek.

Héberből fordította Uri Asaf