2008. szeptember 25.
Breszt-Litovszk, Odessza, Varsó, New York, London, Párizs, Palesztina és végül New York. Viharos magánélet, s közben amerikai női lapok szerkesztése. Egy jiddis költőnő a huszadik század első feléből.
|
|
Anna Margolin |
Anna Margolin:
Sírfelirat
Mondd a férfinak: e nő nem tudta
megbocsátani magának melankóliáját,
így evickélt át egész életén,
keresvén önbocsánatát.
Mondd, hogy haláláig
őrizte hűen, puszta kézzel
a tüzet, mi rábízatott –
ő is e tűzben égvén el,
s hogy a bőkezűség óráiban
csatáit Istennel ő is megküzdötte.
Mily mélyre ivódott a vér!
S mondd, hogy törpék tették őt tönkre.
Egykor ifjú voltam
Egykor ifjú voltam,
hallgattam Szókratészt a csarnokokban,
s a legszebb torzót köszöntötték
Athénban, kebelbarátomban.
És jött Cézár,
s egy ragyogó világ, márványból épített,
S én, az utolsó,
asszonyul választottam büszke nővéremet.
És késő éji órán, rózsakoszorúban
hallgattam békében, bor mellett,
a törékeny názáreti ifjúról magasztos,
s a zsidókról vad történeteket.
Szünet
Okos beszélgetés finom hálója,
mint pókháló a széltől, végigremegett,
hirtelen elszakadt.
Csodálkozva, visszafogott mosollyal,
a nehéz, füstös hallgatáson át
megérezte a férfit,
ahogy álmában farkast lát az ember:
távolba meredő arany szemekkel,
behúzott bordákkal,
rugózva feszülő mancsokkal,
sunyin, forgolódva köröz körülötte,
egyre közelebb.
Csodálkozva, visszafogott mosollyal,
undorral és édes remegéssel,
a nő megérezte fogai között
a farkasvér ízét.
És lassan lehajolt,
megmutatta neki forró, elgyengült
szeme fehérjét,
így lassan lehajolt,
és összeszedegette
finoman kivágott szavait a hűvös beszélgetésnek.
Szántó T. Gábor fordításai

















A zsidósnak minősített pesti és a kereszténynek elkönyvelt budai városfél mitológiája már a polgári korszak századfordulós önképében is tartalmazta a több irányú kiterjesztést. Eszerint egyik oldalon
A lányom születését követő sabbatkor az ő zsinagógájába mentem, ő hívott fel a Tórához, ő írta be Ráhel nevét a nagykönyvbe. Nem is mentem volna máshoz. 1991-ben, az (akkor talán még szépnek hitt)
Teljesen asszimiláns családban nőttem föl az I. kerületben. A Naphegy és a Krisztinaváros volt szűkebb pátriám, ahol minden utcát és minden lépcsőt ismertem. Gyerek- és ifjúkorom egy hajdan jobb napokat
2010. február 21 és 28 között nyílt hetet tartott Európa első Izraeli Kulturális Intézete (IKI), a Paulay Ede utca 1 szám alatt. Az intézet, mely a tervek szerint 2010 őszén nyitja meg kapuit a