Shlomo Avineri / 2009. június 30.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallhatók olyan hangok, amelyek szerint az izraeli-palesztin megegyezés csak akkor lehetséges, ha a Hamasszal is tárgyalásokat kezdünk. Ilyesmit ma már nemcsak Európában, de az Egyesült Államokban is hallani. Roger Cohen, a New York Times kolumnistája vagy Bent Sowcroft, aki annak idején az idősebb Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt, kijelentették, hogy ha nincs párbeszéd a Hamasszal, nem lesz izraeli-arab béke sem. Ha pedig Izrael ettől elzárkózik, akkor Európának vagy Amerikának kell párbeszédet kezdeményeznie. (1.)

Hasonló kijelentések izraeli radikálisok körében is hallhatók.

Úgy vélem igazuk van – csak éppen nem az általuk felhozott okokból. A kérdés az: miről is beszéljünk a Hamasszal? Hogy tárgyalnunk kell velük az nyilvánvaló – és Izrael közvetve tárgyal is velük, Gilad Salit kiszabadításáról és a fegyvernyugvásról.

Azt hiszem azonban, másról is beszélnünk kell a Hamasszal – például arról, mi olvasható az alapító okiratában. A legtöbb izraeli – csakúgy, mint az amerikaiak és az európaiak – tisztában vannak vele, hogy a Hamasz meghirdetett célja Izrael elpusztítása. Ám azt a legtöbben nem tudják, hogy a Hamasz alapító okiratában ennél jóval átfogóbb célok is szerepelnek: nem csupán Izraellel és a cionizmussal, hanem a zsidókkal kapcsolatban.

Az alapszabály prerambuluma leszögezi, hogy a Hamasz célja a háború – nem csupán Izrael és a cionizmus ellen, hanem a zsidó nép ellen általában, mert a zsidók – és nemcsak Izrael és a cionizmus – az Iszlám ellenségei.

Annak érdekében, hogy senkiben ne maradjon kétely, az alapszabály teljes 22. fejezete a zsidók hitványságát ecseteli.

A Hamasz szerint a zsidók a felelősek a modern társadalmak nyavalyáiért, mint amilyen a francia forradalom, a kommunista forradalom, a titkos társaságok (szabadkőművesek, Rotary Club, Lion’s Club, B'nai B'rith), amelyeket azért hoztak létre, hogy titkos úton uralmuk alá hajtsák a világot. Ők uralják a gazdaságot, a sajtót, a televíziót, ők a felelősek az I. világháború kirobbantásáért, melynek célja az volt, hogy elpusztítsák a moszlim kalifátust (ti. az Ottomán Birodalmat), megkapják a Balfour-nyilatkozatot és létrehozzák a Népszövetséget – mindez saját államuk megteremtése céljából. Ők robbantották ki a II. világháborút is, hogy a fegyverkereskedelemmel pénzhez jussanak; és a kapitalizmus és a kommunizmus is az ő szolgálatukban áll.

Ismerősen hangzik? Persze, hiszen egyes részleteket a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből emeltek át. Mások – főként a világháborúkkal kapcsolatos passzusok – viszont eredeti agyszülemények.

Senki ne mondja azt, hogy mindezek csupán szavak, és a Hamaszt nem ítélhetjük meg az alapszabályából! Vajon merne ilyet mondani bárki is, ha Európában vagy Amerikában támadna ilyen mozgalom, amely, a fenti kijelentéseken túl, még zsidók gyilkolásával is foglalkozik?
A Hamasz alapszabálya mellett olyan politikusok, mint az osztrák Jörg Haider vagy a francia Jean-Marie Le Pen kimondottan mérsékeltnek számítanak.

Nyilvánvaló, hogy ha Európában jelenne meg egy ilyen mozgalom, még csak eszébe sem jutna senkinek, hogy tárgyalásokat kezdjen vele, vagy hogy kormányalakításra kérje fel. Nemcsak törvénytelennek, hanem emberiség-ellenesnek is nyilvánítanák. A fentiekhez hasonló elfajzásoknak nincs helye semmiféle politikai diskurzusban.

De talán mégis érdemes a Hamasszal szóba állni – nem arról, hogy miként tudna a békéhez hozzájárulni, hanem inkább arról, hogy mi is szerepel az alapító okiratában. A Hamasszal folytatott párbeszéd mellett kardoskodóknak először talán ezekről a kérdésekről kéne eszmét cserélniük vele. Ki tudja, talán megváltoztatja a felfogását. Én ugyan nem számítok ilyesmire, de nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak mindehhez azok, akik szerint a Hamasz a közel-keleti béke kulcsa.

Végül is lehet, hogy igazuk van és valóban a Hamasz a kulcsszereplő. Ebben az esetben viszont aligha várhatjuk, hogy béke legyen ezen a tájon.

_______________________________________________________

(1.) A fordítás az alábbi cikk alapján készült: What to speak with Hamas about/ By Shlomo Avineri.