előfizetés 2009

Hírek, lapszemle

A TASZ és az ostobaság bűne

 „Nem lehet minden hülye mellé paragrafust állítani.” Valóban nem, paragrafusból csak egy van. A hülyék majd szépen felsorakoznak mögé.
 

Sólyom László és a holokauszt ügye

Sólyom László köztársasági elnök aláírta azt a sokat bírált törvénymódosítást, amely büntethetővé tette Magyarországon a holokauszt tagadását. Hibás döntés volt-e Sólyomé, vagy csupán részleges megoldás?
 

Büntethetővé vált a holokauszttagadás

Áprilistól három év börtönbüntetésre ítélhetik azt, aki a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, rendelkezik a büntető törvénykönyv módosítása, amit a parlament február végén fogadott el, és amit Sólyom László köztársasági elnök szerdán aláírt.
 

Raj Tamás főrabbi búcsúztatása

Raj Tamás nyugalmazott főrabbi temetésére 2010. március 10-én, szerdán 13:00 órakor kerül sor a Kozma utcai zsidó temetőben. Utolsó útjára és búcsúztatójára, testvére, Raj Ferenc rabbi és Kardos Péter főrabbi várja az elhunyt híveit, hogy minél többen, kísérjék utolsó útjára hazánk legendás rabbiját, nagyon sokunk szellemi tanítóját, mesterét.
 

A frusztráció népe

Az elmúlt húsz év során valaha kormányzati pozícióba került politikai erőkben rengetegen csalódtak: e csalódottak közül kerül ki a Jobbik számos támogatója. De vajon mit ígér a magát nemzeti radikálisnak nevező párt programja, retorikája és gondolatvilága?
 
tovább >

Programok

[2010-03-10]
Jelinek-napok a Trafóban

Háromnapos programsorozatot szentel a Trafó a rasszizmus kérdésének március 8. és 10. között: a neves kortárs író, Elfriede Jelinek darabjai mellett a programban szerepel drámapedagógiai foglalkozás, beszélgetés, előadás a "kedélyes zsidózásról". A programok egy része ingyenes.
 

[2010-03-12]
Emanuel Gat Dance: Téli utazás/Téli variációk

Két férfi, lépések és formációk vibráló csendekkel pontozott, hipnotikus füzére, a kar és a kéz Gatra igen jellemző rajza, két lélegzetelállító koreográfia, előbb Schubert, majd Gustav Mahler, Riad al Sunbati és a The Beatles zenéjére. A Franciaországban élő izraeli táncművész, a tiszta tánc műfajában alkotó koreográfus Emanuel Gat alig egy évvel nagy sikerű vendégjátéka után ismét Budapestre érkezik. Tavaly lendületes salsa egy perzsaszőnyegen, most két gyönyörű duett!
 

[2010-03-17]
„az életben maradt Anna Frank”

„Kisszínházi” estek ismert és kevésbé ismert írónők regényeiből. Nem csak hölgyeknek, élőzenével és gasztronómiával

[2010-03-21]
Olvas-suk a Bálint Ház és az izraeli Kulturális Intézet Könyvklubja

Az Izraeli Kulturális Intézet és a Bálint Ház Könyvklubjában együtt olvassuk izraeli írók könyveit. A beszélgetést egy vállalkozó kedvű résztvevő moderálja.
 

[2010-03-24]
„A cedaka a zsidóság kultúrájában”

Szabad Zsidó Tanház, előadássorozat a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat folyóirat szervezésében.
 
tovább >
MazsikeEmlékezésMetazin

Magyar Nemzet: Hangulatkeltés a zsidó kárpótlás ellen

cimlap_karpotlas120.jpg
Torzításoktól és valótlan állításoktól hemzsegő írás jelent meg a Magyar Nemzet június 7-i számában. „Botrányos terv a zsidók kárpótlására” – ordít a cím az első oldalon, s a hangulatkeltő illetve valótlan állítások mindjárt a kétmondatos bevezetőben elkezdődnek. „Külföldre juttatnák a magyar adófizetők pénzéből a kormány által felajánlott legújabb holokauszt-kárpótlás nagy részét” – indul az írás.
 

 


2008. június 19. / Gadó János

 

Torzításoktól és valótlan állításoktól hemzsegő írás jelent meg a Magyar Nemzet június 7-i számában. „Botrányos terv a zsidók kárpótlására” – ordít a cím az első oldalon, s a hangulatkeltő illetve valótlan állítások mindjárt a kétmondatos bevezetőben elkezdődnek. „Külföldre juttatnák a magyar adófizetők pénzéből a kormány által felajánlott legújabb holokauszt-kárpótlás nagy részét” – indul az írás.

cimlap_karpotlas.jpg 

Egy koncentrációs tábor foglyai 
Ám egy szóval sem említi, hogy itt – a sugalmazással ellentétben – nem holmi síbolásról van szó, hanem arról, hogy a Holokausztot Magyarországon elszenvedett túlélők nagy része külföldön él.

„Az összesen 21 millió dolláros támogatás kevesebb, mint 20 százalékát osztanák csak ki a Magyarországon élő túlélők között” – állítják a szerzők a címoldalon, amit a következő oldalon már maguk cáfolnak: „… rögtönzött számítások szerint… a magyar adófizetők pénzének egyharmada vagy kétharmada kerülne Magyarországra…”.
„…a pénz egy részét a zsidó közéleti elit költheti el” – folytatódik a bevezető, ami már teljesen légből kapott állítás: ezt a cikk további részében semmivel nem támasztják alá.

„A szűkszavú szerződés alapján a 2.1 milliárd forint… kamatainak megfelelő összeget a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) használhatja föl a zsidó közélet támogatására, például biciklitúrák szervezésére.” A kritika itt már bohózatba fordul.
A cikk ezután a Tel Avivban tartott megbeszélés ürügyén összehord mindent Theodor Herzlről, a Cionista Világkongresszusról, a Bank Leumi magyar fiókintézetének1995-ös felszámolásáról, ”ami jelentős pénzügyi kárt okozott a magyar államnak” – persze ezt az állítást sem támasztják alá semmivel.

„Itt döntötték el előzetesen, hogy a 21 millió dollárból csak 8.4 millió dollárt költenek a rászoruló túlélők támogatására, a többit más célokra fordítják” – állítják ezután a fenti megbeszélésről, ami természetesen szintén minden alapot nélkülöz.

A szerzők, miután – egy harmadik, nem kevésbé önkényes becslés alapján – 5.6 millió dollárra becsülik a magyarországi túlélők között majdan kiosztandó összeget – fölteszik a költői kérdést: „mi történik majd a fennmaradó több, mint 15 millió dollárral”? Azt ismét nem említik, hogy a pénzt a külföldre települt túlélőknek szánják a megállapodás aláírói.

A cikk ezután „a Mazsök által felkért jogi szakértő” (valójában a Mazsök ügyvédje), Erdész Éva állítólagos feljegyzéséből idéz, mely szerint „az idegen országokban élők kárpótlása egyébként sem lehet állami szerv, magyar köztestület feladata, ráadásul nehézkes lenne felkutatni Izraelben vagy az USA-ban, hogy az illető valóban magyar állampolgár volt-e… illetve, hogy a rászorultságot mivel bizonyítják”. Mindezzel csupán annyi a probléma, hogy Erdész Éva ilyesmiket nem írt le – mint ezt ő maga megerősítette. A fentiek fényében azonban a cikk efféle állításai már csak elszomorítóak, de cseppet sem meglepőek.

Bármennyi tapintat és körültekintés illeti meg a túlélőket, a kárpótlás folyamatát – éppen ezért – kiemelt figyelemmel kell kísérni. A Magyar Nemzet cikke azonban nem ezt a célt szolgálja. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a szélsőjobboldali és náci honlapok boldog gyönyörűséggel vették át az írást másodközlésre.


*


A tények


2007. decemberében a Mazsök nevében Zoltai Gusztáv és Herczog László – „nemzetközi segítséggel” – megállapodást írt alá a kormánnyal a náci korszakban elpusztított zsidók után maradt uratlan vagyon kérdésének rendezéséről. A megkötött Támogatási Szerződés – előlegként – 21 millió dollár átutalását irányozta elő, amiből a 2008-ra, 2009-ra és 2010-re vonatkozó 12,6 millió dollárt a kormány át is utalta a MAZSÖK számlájára. Erről annak idején a Szombat is beszámolt. (Egy váratlan megállapodás – Szombat, 2008. március.)

A támogatási szerződés csupán annyit rögzít, hogy „a kormány és a zsidó közösségek között megállapodásnak kell létrejönnie”, és csak ezután lehet megkezdeni a támogatás kiosztását. E megállapodás mibenlétéről részletek nem ismeretesek.

A MAZSÖK kuratórium 2008. május 28-án tartott ülésének kivonatos jegyzőkönyve szerint Or-Csillag-Shai, izraeli kurátor beszámolt arról, hogy már két ízben tárgyalt az a bizottság, amely a magyar, illetve a külföldi állampolgár túlélők közt hivatott a fenti összeget szétosztani. E bizottság magyar tagja, Feldmájer Péter szerint végül úgy állapodtak meg, hogy a fenti összeget dollárra átszámolva osztják fel, s így a 4.4 millió dollárból 2.8 milliót juttatnak a külföldön élőknek.

Hogy mi indokolja e nagyjából 1/3-2/3 arányt? Más oka nem nagyon lehet, mint hogy az élet elvesztéséért kifizetett 400 ezer forintos kárpótlás kedvezményezettjeinek is mintegy kétharmada volt külföldi állampolgár. A kuratórium tagjai között – a jegyzőkönyv szerint – mindez nem is okozott megütközést. Vita csupán arról bontakozott ki, hogy kire bízzák a 2.8 millió dollár szétosztását. A többség azon az állásponton volt, hogy ezt a (közelebbről meg nem nevezett) „külföldi szervezetekre” kell bízni. Feldmájer Péter szerint „a nemzetközi szervezetekkel kötött korábbi egyezségben az szerepel, hogy a Magyarországra jutó összeget a MAZSÖK osztja el, ami pedig külföldre azt a külföldiek”. E megállapodás mibenlétéről többet nem tudtak meg a kurátorok. Ellenkező állásponton volt (a kuratórium ülésén három év után most első ízben megjelenő) Eliézer Gilad társelnök, aki szerint a külföldi szervezetek bocsássák rendelkezésre a túlélők listáját és az átutalásokat egységesen a Mazsök intézze, ami nyomon követhető és ellenőrizhető. Ezen az állásponton volt a szlovák állampolgárságú túlélők képviselője is a Mazsök titkárához intézett üzenetében.

Jorge Diener kurátor viszont úgy vélte, praktikusabb a külföldi szervezetekre bízni az elosztást, amit a MAZSÖK felügyelne.
A kuratórium végül úgy határozott, hogy „a nem Magyarországon élő holokauszt rászorult túlélőknek (sic!) 2008., 2009., és 2010-ben évente a 4,2 millió dollárból 2,8 millió dollár felhasználását engedi át.”
A pénz szétosztásával illetve ennek ellenőrzésével kapcsolatos kérdések ügyében nem született döntés.


*

 

„Sunyi és alaptalan támadás”

Forrás: Mazsihisz

 

Érdekes cikket közöl a Szombat internetes oldala arról a sunyi és alaptalan támadásról, amely a Magyar Nemzet egyik számában jelent meg.


A vádaskodásnak egyik alapeleme az, hogy miért jut a kárpótlási összegekből olyan személyeknek, akik nem élnek Magyarországon.

A Magyar Nemzetben megjelent cikk szerzői elfelejtik megemlíteni azt, hogy ezek a holocaust túlélők főképp azért kényszerültek elmenni innen, ahol már nemzedékek óta éltek, mert a magyar közigazgatás a társadalom többségének közömbössége mellett üldözte, kifosztotta, deportálta, meggyilkolta őket. A külföldön élők részére történő kárpótlással kapcsolatban ugyanezek a szellemi körök, semmiféle kifogást sem emeltek, pedig a kárpótlás egy részét azok az emberek, vagy azoknak az embereknek a leszármazói kapták, akik személyesen voltak felelősek a több mint 600.000 magyar zsidó elpusztításáért, Magyarország tönkretételéért.

A cikk megemlíti, hogy kevés információ áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy milyen megállapodások születtek a holocaust túlélők részére adható összegek felosztási arányairól. A Mazsök kuratóriumának tagjai természetesen az ezzel kapcsolatos tárgyalásokról és érvekről tájékoztatva voltak. A történet még a Floridában folyó Aranyvonat perhez nyúlik vissza. Az akkori megállapodás úgy szólt, hogy az összeg egyharmada a Magyarországon élő rászorult holocaust túlélőket, míg kétharmada a Magyarországon kívül élő rászorult holocaust túlélőket fogja megilletni. A perbe becsatolt szakértői vélemény azonban nem a rászorultakról szólt, hanem általában a Magyarországról elszármazott holocaust túlélők számáról, és arról, hogy közülük hányan élnek a különböző országokban. Ezért, sajnos az eredeti egyezséget megszegték, és végül is Magyarországra nem egészen 25%-a jut a perben megítélt összegnek.

A most megkezdett tárgyalásokon az eredeti egyezséget próbáltuk érvényesíteni úgy, hogy a teljes 21.000.000 + 21.000.000, összesen 42.000.000 dolláros összeg 1/3-ára tartottunk volna igényt. (21.000.000 dollárról szólt az Aranyvonat ügyben kötött egyezség és 21.000.000 dollár előleg átadásáról egyeztünk meg a Magyar Kormánnyal). Ez úgy valósulhatott volna meg, ha a Magyar Kormány által átadott összeg 50%-át Magyarországon használhatjuk fel. Végül is a cikkben már leírt megoldás született meg, amely azt jelenti, hogy évente 2,8 millió dollár használható fel a Magyarországon kívül élő rászorult holocaust túlélők érdekében, a többi összeg pedig Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy napi árfolyamon számolva a Kormány által átadott összeg több mint 43%-a kerül Magyarországon felhasználásra.

Természetesen ennek a megoldásnak az a kockázata, hogy ha a dollár nem várt módon megerősödik, úgy rosszabb arány is elképzelhető, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor kedvezőbb arányok is ki alakulhatnak. Az erről szóló feljegyzést a kuratórium tagjai kézhez kapták és ennek tudatában felelősségteljesen döntöttek.

Továbbra is azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke és Kormánya nagyvonalú gesztust tett akkor, amikor elfogadta a kérést és az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében is átutalta a 2, 3 milliárd forintot. Hiszem azt, hogy kötelességünk az összeg felhasználását a legszélesebb nyilvánosság előtt dokumentálni.

Csak megismételni tudom, amit már többször elmondtam, hogy a magyar zsidóság képviselőiként a Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató Úrral közösen folytatott tárgyalásokon mindig is töretlenül harcoltam azért, hogy minél gyorsabban és minél eredményesebben szerezzünk forrásokat a holocaust túlélők érdekében. Eddigi erőfeszítéseim során már komoly eredményeket értünk el és remélem, hogy ez a jövőben is így lesz.

Dr. Feldmájer Péter a Mazsihisz elnöke


*
Feljegyzés a Magyar Kormány által a Holocaust túlélők támogatására átutalt összeg a Mazsök által felállított Ad Hoc Bizottság üléséről 2008. május 11-én 18 órakor Tel Aviv Pinkas 44. szám alatt

Jelen voltak:
Moshe SanbarShai Csillag
dr. Feldmájer Péter bizottsági tagok
Zoltai Gusztáv Mazsök társelnök és két megfigyelő.

A jelenlévők áttekintették az Ad Hoc Bizottság április 11.-i üléséről készült feljegyzést és a Shai Csillag által tett 2008. április 22.-i észrevételeket. A jelenlévők abban egyeztek meg, hogy ha azzal a bizottság távollévő tagjai is egyetértenek, akkor azt javasolják a Mazsök kuratóriumának, hogy a nem Magyarországon élő rászoruló holocaust túlélők részére nyújtandó összeg dollárban kerüljön meghatározásra, vagyis évente 2,8 millió dollár kerüljön kifizetésre a Magyar Kormány által már átutalt összegekről, tehát a három év alatt összesen 8,4 millió dollár. Ez dollár alapon számítva megfelelne a korábbi elképzeléseknek, vagyis annak, hogy az átutalt összeg 2/3-ad része illesse meg a nem Magyarországon élő túlélőket, forint alapon számolva azonban a dollár jelenlegi árfolyamára tekintettel ez nagyobb részt biztosítana a Magyarországon élő rászorult túlélőknek, mint az előző feljegyzésben rögzített 40%-os javaslat. Ily módon a Magyarországon élő rászorult túlélők programjának alulfinanszírozottsága némileg enyhíthető lenne.

Ez április 22-i számítással a következőt eredményezné: 2,3 milliárd forintot kaptunk decemberben, ez három évre számítva évente 766.666.666 Ft-ot jelent. Ha ebből nem Magyarországra adnánk 2/3-od az 511.111.111 Ft-ot jelentene, Magyarországra pedig 255.555.555 Ft jutna, a 2/3-ad 1/3-os arány figyelembevételével. Ezzel szemben a 12,6 millió dollárt vesszük alapul, ebből évente 4,2 millió dollár használható fel, nem Magyarországra jut 2,8 millió dollár, Magyarországra 1,4 millió dollár. A mai napon a dollár árfolyama 155 Ft, 2,8 millió dollár 434.000.000 Ft-ba kerül, vagyis az 511.000.000 Ft helyett csak 434.000.000 Ft-ot kellene felhasználnunk, vagyis Magyarországon felhasználható lenne 332.666.666 Ft, ami ebben az évben az ebben az évben felhasználható összeg 43,39 %-a. Ez fejenkénti kiosztásra számítva 14.000 igénylőt figyelembe véve 23.762 Ft-ot jelent.

Természetesen, ha a dollár erősödik, akkor ennek megfelelően változnak az arányok, ha gyengül, akkor pedig ennek megfelelően nőnek.

A feljegyzést készítette:
Dr. Feldmájer Péter