Kóser húsbolt, csalamádé és egy rejtőzködő gyűjtemény

Kövesi István – akit gyűjtőtársai „kóser Pistinek” neveztek – az újlipótvárosi Csanády utca 5. szám alatt lévő kóser húsbolt aranylelkű mészárosa volt. Úgy hírlett róla – legalább Anna Margit beszámolója szerint –, hogy a rászorulóknak némi pénzt is csomagolt a hús mellé… Kövesi és felesége híres volt saját készítésű savanyúságáról, melyből nyugatra is exportáltak. De a családtagokon és barátokon kívül alig tudta valaki, hogy mit rejt az üzlet fölötti lakásuk: egy heterogén összetételű gyűjteményt klasszikussá nemesedett modernekből, főművekkel, kevéssé hullámzó színvonallal (ami nem mondható el minden gyűjteményről!). Hogy mindezt miből? Nem is a húsból, hanem a csalamádéból…

De ki volt ez a meghökkentő egyéniség?

Kövesi 1911-ben született Vácrátóton, ahol szülei, Kövesi József és Pick Irén is kóser húsboltot vittek. Gyűjtőnk csupán hat elemit végzett, mivel boldogságára kicsapták a polgári iskolából, így apja mellett lett mészárostanonc, majd József bátyjával együtt vezettek egy olyan mészárszéket, amely egyszerre foglalkozott egyik részlegében kóser hússal, és egy másikban tréflivel. Ugyanez a vállalkozó szellem és nyitottság jellemezte későbbi gyűjtői hozzáállását is. Noha nem volt tanult ember (ennyiben erős a hasonlóság jánoshalmi Nemes Marcellal), de gyűjteménye nem nélkülözte a szellemi szubsztanciát – ennyi főműnek beillő Ámos Imrét, ennyi lélegzetelállító korai és késői Bortnyik Sándort és Scheiber Hugót ritkán láthatunk, mint az ő – végre napvilágra került – kincsestárában.

Ám ugorjunk vissza az időben Vácrátótra, ahol hentesünk prosperáló húsboltot vezetett „békeidőben”, majd munkaszolgálatos stációk törték meg életét. Bátyját a rohonci kastélyban egy tömeggyilkosság során ölték meg a nácik, szüleit és két nővérét későbbi felesége, Weisz Klára szeme láttára küldte Mengele a halálba. Kövesi István a tífusztól szívbetegen, de túlélte Mauthausent, noha traumáit talán sosem heverte ki, mégis újabb vállalkozásba kezdett. Vácrátóton a húsüzletnek az államosítás vetett véget: a család 1948/49-ben Budapestre, Angyalföldre költözött két gyermekkel. Tíz év telt el gyári munkával, majd 1957-ben Kövesi átvette a disszidált Grüner Bandi Csanády utcai húsboltját. A maszek hentes titokban lett műgyűjtő, talán azért, mert nem is volt tőle olyan messze a Jászai Mari téren a bizományi…Vevői nagyvonalú és nyitott embernek ismerték, ám gyűjteményét diszkréten kezelte, a nem kevésbé „szemérmes” örökösök szinte hiánytalanul kapták meg 1981-ben Kövesi halálakor.

Fantasztikus kiállításrendezői koncepció a Kieselbach Galéria részéről, ahogy Kövesi rejtőzködő gyűjteményét óriási méretű csalamádés üvegekkel tárja a látogatók elé: az ablaküvegek fölött bámulatos rendben sorakoznak: almapaprika, paradicsom és vöröskáposzta – ritmikusan megbontva a Rippl-Rónaik, Vaszaryk, Aba Novákok varázslatos színharmóniáját. Szobabelsőre méretezett képeket látunk itt, nem pannókat, mivel a gyűjtemény színtere egy átlagos Csanády utcai lakás volt. A kóser húsboltos dicséretét hirdeti az a szocializmus korának teljes gyűjtéstörténetét felvonultató kollekció, amely édeskés zsánerképekkel indult (Glatz Oszkárokkal) és ízlésben fokozatosan csiszolódott. Perlmutter Izsáktól meghökkentően sok képe volt és Koszta József vásznain világítanak a színek. Anna Margit Fillér utcai lakásában vásárolta mennyiségben és minőségben kiemelkedő színvonalú Ámos Imre anyagát, és persze Anna Margit képeket… Ugyanígy Kassák özvegyénél is tiszteletét tette, akitől a mester 60-as évekbeli „architektúrái” származnak. Az idős Bortnyiktól a – művész által később megtagadott – 1930 körül készült remekműveit az újabbakkal együtt vette meg. De látunk itt elképesztő dinamizmusú Berény Róbert alkotást szín- és mozgásellentétekkel (nagyon lehet szeretni). Nagy magányosokat is gyűjtött, a „másik Mednyánszky”, a sérült szenvedőket ábrázoló Mednyánszky arcait, a festő első világháborús haditudósító korából: csavargók, sebesültek révült tekintetével. Scheiber Hugó gyűjteményétől az állunk leeshet, és Egrytől a legszebb egy egész pici olajkép. Bálint Endre Harsonás c. képén egyértelmű a zsidó tematika. Stílusok és izmusok keverednek gyűjteményében. A művek nagy részére – kevés kivétellel – a franciás könnyedség és derű a jellemző. A holokauszttúlélő Kövesi mintha kerülte volna a drámát, a kollekció darabjain ritkán villan fel a szenvedés.

A Kieselbach Galéria helyén állt valaha a Luxor Kávéház, ahová a gyűjtők jártak kávézni, seftelni, eszmét cserélni. A kóser húsboltos azonban nem volt az utcakép állandó szereplője, mivel egész nap dolgozott. De akadt számos segítője, tanácsadója BÁV-os becsüsök személyében: pl. az egykori legendás műkereskedő Fränkel József, akinek neve korszakokon ívelt át, valamint Sinkó Katalin. A szocializmus gyűjtéstörténetében a főszerepet már nem az iparmágnások, nagypolgárok és arisztokraták játszották, hanem a kisvállalkozók: maszekok, orvosok és ügyvédek. Nemcsak a gyűjtőkör szociográfiája változott, de az alkotások is cserélődtek. A régi gyűjtőgeneráció már tönkrement és/vagy elhalálozott. Nemes Marcell egykori hagyatékából került Kövesihez két híres Vaszary festmény: a Macskás nő és a Modell. A Gresham-kör művészeit kedvelő kisiparos Szilágyi Sándortól származnak a Szőnyik és néhány Vaszary, valamint Fränkel József és Fruchter Lajos bankár háború előtt kiforrott gyűjteményéből is kerültek képek Kövesihez.

A művek körforgásban éltek, ám a Kövesi kollekció állandó maradt, ráadásul annyira titkos, hogy csak most került először a nyilvánosság elé, és jelentethette meg Molnos Péter – Kolozsváry Mariann tanácsadói segítségével – A Titkos gyűjtemény c. albumát.

 

Kieselbach Galéria, Budapest, Szent István körút 5., 2013. november 25–30.

Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr, Király utca 17., 2013. december 12.–2014. március 31.