Életről, halálról, hagyományról…

Látogatás a brüsszeli Zsidó Múzeumban

A brüsszeli Musée Juif de Belgique gyűjteménye ugyan messze elmarad a budapestiétől, még akkor is, ha képzőművészeti anyagában olyan művészek alkotásai szerepelnek, mint  Marc Chagall, Chaim Soutine vagy Pierre Alechinsky. Korunkhoz igazodó kiállítótereivel, széleskörű közönséget vonzó, sokrétű és rendszeres programjaival azonban, bátran állíthatjuk, sokszorosan túlszárnyalja magyar társintézményét.

A múzeum születésének ötlete az 1970-es években merült fel, megvalósulása harminc évre tekint vissza, és jelenlegi helyén, egy 1901-ből származó épületegyüttesben, 2005 óta  működik. A kiállítási térként is szolgáló patio-ból két bejárat nyílik, melyek egyike az állandó, a másik az időszakos kiállításokhoz vezet.

A vallási tárgyak 750 darabos kollekciójában kegyszerek, ötvöstárgyak, bútorok és textilek szerepelnek, melyek közül – szemben a budapesti, jelentősebb méretű és korábbi időkre visszanyúló tárgyaival – a legrégebbi is csak a XVIII. századból származik. Ugyanakkor az Európa mellett főleg Afrikából  és Ázsiából származó tárgyakból összeállított állandó tárlat nemcsak a zsidó hagyományokkal, szokásokkal ismertet meg, de nyomon követi a zsidóknak Belgiumba érkezésükig megtett több évszázados vándorlási útvonalát is.

Az állandó tárlat másik részét Jim Kaliskinak a Holokauszt belgiumi előzményeit, történéseit kilencvenöt rajzban elmesélő sorozata alkotja. Az egészen fiatalon átélt keserű élményeket, melyek Kalinskit egész életén át kísértették, gyermekrajz stílusban, képregényszerű feldolgozásban, a tényeket száraz tömörséggel megfogalmazó szövegekkel tárja elénk a művész. Ez az egyszerű, mégis jól érthető gyermeki kifejezési mód különösen hitelessé és megrendítővé teszi képzőművészeti sorozatba foglalt visszaemlékezést.

Az időszakos kiállítások programjában szerepeltek már többek között Robert Capa, David Seymour (Sim) és mások fotói; Maurice Frydman és Richard Kenigsman képzőművészek alkotásai; valamint egy válogatás az 5000 darabos plakátgyűjteményből és zsidó tárgyú régi képeslapok.

Mindezek után most egy szokatlan, mondhatni nem közönségbarát téma került feldolgozásra: a halálhoz kapcsolódó tradíciók. A kiállítás első része, amellett, hogy az askenáz és szefárd rituális előírásokkal és az idők folyamán kialakult szokásokkal ismerteti meg a látogatókat, egyben azt is tudatosítani kívánja, hogy – más vallások halottkultuszával ellentétben – a zsidó vallásban az emlékezet kultúrája él. Néhány temetkezési öltözék jól példázza, hogy a szokások az askenáz és szefárd környezetben sok mindenben  különböznek, és ezen belül kisebb mértékben földrajzi helytől függően is eltéréseket mutatnak. Így például míg az askenáz szokás szerint a halottat minden díszítést mellőző, egyszerű fehér lenvászonban temetik el, addig sok helyen a szefárd nőket nagyünnepeken is viselt, csipkés, díszes esküvői ruhájukban helyezik végső nyugalomra. Néhány régi, álló askenáz és fekvő szefárd sírkövet is láthatunk, köztük a Belgiumban talált eddig ismert legrégebbit, «Rebecca asszony» síremlékét. Ez Flandriában került elő, 1256-ból származik, és a brüsszeli Musée Royal d’Antiquités et d’Armures adta kölcsön a kiállításra. (Az iszlám világ szefárd zsidó közösségeinek a muzulmánok megtiltották az álló sírkövek állítását, hogy megtörjék «a zsidók gőgjét, büszkeségét».) A falakon Gérard Sylvain több mint 30 ezer darabból álló, zsidó tárgyú képeslapgyűjteményéből a zsidó temetőkről készült darabok sorakoznak, köztük egy körősmezei, 1916-ból.

A tárlat második része szintén egy magángyűjteményből érkezett. André Chabot fotós, képzőművész és író a világot járva, több mint 175 ezer fotót készített temetőkben, ebből 10 ezret zsidó temetőkben. Felvételein – Európától Dél-Amerikán át az Egyesült Államokig – a hagyományosak mellett a legkülönösebb, legmeglepőbb, sokkal inkább az itt maradóknak, mint az elhunytnak szóló sírkövekkel is találkozunk. Külön fejezet foglalkozik a német Lothar Kreyssig által 1958-ban elindított Aktion Sühnezeichen Friendensdienste (ASF, Megbékélés Akció a Békéért[1]) belgiumi temetőkben végzett tevékenységével. A régi temetők ápolását, föld alá rejtett sírkövek feltárását célzó munkálaton során készült fotók mellett a különböző nemzetiségű önkéntes fiatalok ásatásokhoz, temetőrendeshez használatos eszközeivel is megismerkedhetünk.

Itt nézethetők meg részletek  Olivier Hottois-nak a kiállítàshoz kapcsolódó francia nyelvű filmjéből, a Beth-Ha Haïm –ból :

 https://www.youtube.com/watch?v=a12z2jiqkzg

https://www.youtube.com/watch?v=dlgQUk6VDZU

https://www.youtube.com/watch?v=7TZNgYcnBqE

---