182 láda Biblia – A jótékonyan eltemetett könyvtár

Írta: Gadó János - Rovat: Kultúra-Művészetek, Történelem

Az olvasók számára 6 százalék elérhető, 94 százalék hozzáférhetetlen. Így oszlik meg az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (ORZSE) könyvtárának állománya. A rendezett, katalogizált felszín alatt könyvhegyek rejlenek.

2 - ORZSE_Babiloni talmud 1842-ből amiből csak még egy van a világon Ledniczky Lívia kezében FOTÓ K2 PRESS

Ledniczky Lívia kezében a Babiloni talmud 1842-ből, amiből csak még egy van a világon.

Ezzel a tömkeleggel birkózik tavaly április óta Nagy János Ádám, vállalkozó, Bartha Anita hebraista, Ledniczky Lívia történész és még tucatnyi magasan képzett (részben önkéntes) munkatárs, köztük négy hebraista hallgató.

A helyzet a háború óta viszonylag keveset változott. A 30-as években még naprakész, felkészült szakemberek által gondozott könyvtárat, a korabeli világ elsőrangú judaika-gyűjteményeinek egyikét maga alá temette a történelem. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. 1944-ben Adolf Eichmann több ezer értékes kötetet rabolt el az állományból. Az épület több fala belövést kapott és beomlott. Mikor 1945-ben nekiláttak a romok eltakarításának, a könyvtár újraindításának, a hajdani színvonal helyreállításához nem volt sem ember, sem pénz, viszont

a megsemmisült régi világ maradéka

2 - szuronnyal átdöfött könyv

Szuronnyal átdöfött könyv

bezúdult az épületbe: elpusztított vidéki hitközségek hagyatéka; az izraelita fiúgimnázium könyvtára (katalóguscédulákkal); Heller Bernát és a Bacher-család hagyatéka; a magyar cionista mozgalom Komoly Ottó könyvtára; magánszemélyek után maradt iratok és a többi. A 90-es években a nácik által elrabolt könyvek nagyobb része is visszakerült, de a könyvtárosoknak csak arra volt energiájuk, hogy valamelyik polcra letegyék őket – ma már nem is lehet ezeket azonosítani.

A könyvtár így egyre inkább egy régészeti lelőhelyre kezdett hasonlítani, ahol újabb kori kultúrák maradványai fedik a régebbi korokat: Lenin és Marx könyvei alól előbukkantak a 20-as évekből való judaika folyóiratok. Alattuk meg esetleg 1840-ből származó német Talmud-fordítások rejteztek.

Ezenközben a könyvtár igyekezett ellátni napi feladatait: az állomány hozzáférhető töredékéből kiszolgálni az ORZSE diákjait és tanárait, valamint katalogizálni a beérkező, szerény mennyiségű (évi mintegy 500 tétel) új anyagot.

Az elvégzendő munka volumenét szemléltetik a (becsült) adatok:

200 ezer könyv

(40 ezer héber, 160 ezer latin betűs), több tízezer kisnyomtatvány, kétezer fajta folyóirat (összesen úgyszintén mintegy 200 ezer példányban), nagymennyiségű kézirat vár feldolgozásra.

Eddig, egyebek közt 182 láda héber és 30 láda latin betűs biblia, 77 láda imakönyv, 450  folyóméter periodika feldolgozása áll mögöttük. A remittenda eddig 300dát tölt meg.

A korszerű feldolgozás érdekében 11 féle adatot vesznek föl minden tételről, elektronikus úton. Nagy János Ádám, a munka irányítója, aki már több nagyszabású irattárrendezésen van túl, úgy véli, csupán a katalogizálás költsége bő 100 millió forint. A katalogizált könyveket korszerű, hozzáférhető módon feldolgozni, elhelyezni további 150 millió forintba kerülne.

Ennek az összegnek a töredéke sem volt meg a munka kezdetekor. De miután többen is bizonygatták – köztük Komoróczy Géza professzor –, hogy egyedülálló értékről, a magyar zsidóság szellemi örökségéről van szó, Nagy János Ádám belevágott, remélve, hogy saját forrásai mögé felzárkóznak majd a külföldi és a honi támogatók.

Ami a Rabbiképzőt illeti, a teljes hozzáférés és a bizalom biztosításán túl nem tudja támogatni a projektet. Így a projekt munkatársai – most épp 13-an vannak, részben fizetett, részben önkéntes dolgozók – kézben cipelik föl-le a könyveket a három emeleten elterülő labirintusban. (A lépcső sem teljesen biztonságos, inog.) A Mazsihisznek is csak erkölcsi támogatásra telik, hazai vállalkozók viszont már ígértek pénzt, de ez eddig ígéret maradt.

Amúgy lélekben mindenki a projekt mellett áll, Nagy János Ádámék azonban azt remélik, hogy a

feltétlen erkölcsi támogatás

előbb-utóbb anyagi támogatással is kiegészül . Ez eddig a cionista szövetség 1,5 millió forintos támogatásában öltött testet (ők a háború előtt létrejött Komoly Ottó könyvtár restaurálásában érdekeltek), a miniszterelnöki hivatal 5 milliós segélyt nyújtott, nemrégiben pedig a Holokauszt emlékév – 2014 program keretében ítéltek meg nekik 15 millió forintot.

Nagy János Ádám – mint mondja – cége pénzéből eddig 20 milliót költött a projektre.

Önfeledten lapozgatnám

a könyveket, de ez az, amit nem szabad: ha belemélyedünk az olvasásba, sosem lesz vége a feldolgozásnak. Pedig – mondjuk – a haszid rebék ajánlásával ellátott, Bacher Vilmosnak dedikált kötetek valódi csemegék a könyvbúvárok számára. Az elmúlt fél évben került elő többek között Lőw Immánuel szegedi főrabbi, Falk Miksa újságíró, lapszerkesztő és Trefort Ágoston publicista, közoktatási- és vallásügyi miniszter személyes levelezése is. Ne beszéljünk most az olyan ódon kötetekről, amelyeket sorozat lyuggatott ki vagy éppen szuronnyal döfködték őket.

A könyvtár felújításának egyébként jó sajtója van, nagyon sok internetes portál beszámolt már róla.

****

Miért nem sikerült eddig?

Az idők során jó szándékú és elkötelezett emberek négyszer rugaszkodtak neki a könyvtár rendbetételének, de a munka volumene akkora volt, hogy nagyon messzire nem jutottak.

Túl nagy volt a káosz. Az 1945 utáni évtizedekben a váratlanul beérkező könyveket bepakolták valahová, jó esetben száraz, védett helyre, talán fel is írták valami füzetbe, hogy az új anyag hová került, majd idővel (vagy egy munkatárs távozásával) ez a tudás feledésbe merült. Esetleg azt tudták, hogy – mondjuk – Heller Bernát levelei valahol az épületben vannak, de pontosabb információ híján nem tudtak hozzáférni.

Alapjában véve amatőr kísérletek voltak ezek – mondja egyik forrásunk – jó esetben könyvtárosi szakképzettséggel rendelkezők részéről, akik azonban nem ismerték jól a könyvtárat, vagy judaika ismereteik hiányosak voltak – és pénz híján, csupa jó szándékkal nem sokra mentek. Ráadásul rendszerint az egyik próbálkozó nem adta át tapasztalatait az utána következőnek, így az elvégzett munkának sem volt sok haszna: az újabbak néha felfedezésként ünnepelték, amit egyszer már a korábbiak megtaláltak.

A legutolsó kísérlet alkalmával – a jelenlegi rektor idején – a gyakran kazalban álló könyveket ládákba vagy polcokra rakták és zárható helyiségekbe vitték át – így legalább a penésztől és a tolvajoktól sikerült biztonságba helyezni őket. Sajnos a túlterhelt polcok egy része később leszakadt. A húsosládák masszívabbnak bizonyultak.

A jótékony homály néha óvhatta is az állományt: számos történet kering arról, hogy a ’89 előtti időkben az állományhoz hozzáférők nagyvonalúan kiszolgálták magukat és értékes anyagokat, kéziratokat is „vételeztek”, amikor kedvük tartotta. Mivel azonban – remélhetőleg – maguk sem tudták mindig, mi hol van, talán az állományban nem esett komoly kár. Mindez persze – mindenféle katalógus híján – ma már rekonstruálhatatlan.

A nagyszabású vállalkozás pénzügyei elég sajátos mederben folynak. Az egész felújítás egy nonprofit alapítvány (Jahad ifjúsági szövetség) nevén fut, mert Nagy János Ádám cége – nyereségorientált lévén – nem jogosult támogatásokra. Kézenfekvő a kérdés, hogy miért nem maga a Rabbiképző – Zsidó Egyetem pályázik, tekintélyes neve helyett miért egy teljesen ismeretlen diákszervezet neve fémjelzi az egyedülálló vállalkozást. Az elszomorító válasz az, hogy a Rabbiképző egyszer már kapott egymillió márkát[1] a német Niermann alapítványtól, az összeget elköltötték – hírek szerint az épület felújítására – de a könyvtárban semmi javulás[2] nem volt észlelhető. Ez úgy történhetett meg, hogy az egymillió márka nem a Rabbiképző (vagy könyvtára) külön bankszámláján, hanem a hitközségi kasszában landolt. Ennél többet talán nem is kell mondanunk.

Így állt elő az a helyzet, hogy a Rabbiképző könyvtára hallatán a szponzorok bizalmatlanok lettek. Nem könnyíti a helyzetet, hogy most egy ismeretlen diákszervezet pályázik a magyar zsidóság szellemi örökségének színe javát magában rejtő könyvtár felújítására. Ez egyfelől jelentősen megnehezíti a pályázati esélyeket – másfelől viszont a bennfenteseknek akár pozitív üzenet is lehet: a szervezet csak „átrakodó pont”, ahonnan a támogatásra szánt összegek valóban a rendeltetési helyre jutnak el.

 

[1] Fantomkönyvtár. http://www.szombat.org/archivum/fantomkonyvtar-1352774041

[2] Gadó János: Rabbiképző: Legenda és valóság. http://www.szombat.org/politika/4212-legenda-es-valosag-rabbikepzo

Címkék:2014-05

[popup][/popup]