Szombat előfizetés 2017

„Vetítővászon még soha nem voltam”

Írta: Szegő János - Rovat: Interjú, Kultúra-Művészetek, Színház

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Bálint Andrással Heltai Jenőről beszélget Szegő János

Bálint András igazgatói irodájában ülünk. A falon plakátok, megannyi nagyszerű előadás lenyomata. Préselt emlékek. Egymással és velünk így néznek szembe Bálint András korábbi önálló estjeinek hősei: Arany János, Márai Sándor, Radnóti Miklós. Hozzájuk társul most, szimbolikusan kettejük közé kerül 1944-es Naplójával és a köré épülő szellemidézéssel Heltai Jenő alakja is.

5 - Heltai Jenő és Bálint András forrás Radnóti Színház

Heltai Jenő és Bálint András (forrás: Radnóti Színház)

– Heltai Jenőt talán úgy szeretjük, hogy nem olvassuk. Kor- és pályatársai közül Molnár Ferenc és Szép Ernő helyzete picit más, ők elevenebben vannak jelen. Te miképpen találkoztál Heltaival?

– Két éve volt itt a Radnótiban az Irodallam című sorozatunk, amit Dinnyés Dániel zenésszel találtunk ki. Először senki nem akart jelentkezni, hát elkezdtem én egy Heltai-esttel. Volt benne néhány klasszikus sanzon. Például ez az örökbecsű: „Mert dalaimnak azt a részét / Mely túlnyomónak mondható, / – Minek tagadjam gyöngeségem – / Kegyedhez írtam, kis Kató…” és a frappáns Pro domo, meg egy-két személyesebb vallomástöredék. Akkor Győrei Zsolt dramaturg sokat segített nekem a felkészülésben. Ő néhány éve összeállított egy kétkötetes Heltai breviáriumot, remek válogatás. Nagyapám, Bálint Zoltán építész amúgy ismerte Heltait. Egy évben is születtek. A családi legenda szerint Párizsban találkoztak. Heltai nagyon szegény volt, nagyapám megkérdezte, hogy mit csinál. „Várom a Messiást” – válaszolta vigyorogva Heltai. „És?” – kérdezte tétován nagyapám, mire Heltai így felelt: „Megjöttél! Adjál kölcsön 100 frankot!”

– Az eddig kéziratban lappangó Napló szövegei mellett az előadás részét képezik még Heltai-kuplék, anekdoták, visszaemlékezések, más művekből átemelt részletek.

– Van néhány: Deák Ferenc temetési jelenete, Heltai polémiája nagybátyjával Herzl Tivadarral a zsidók államáról, Szomory Dezső fejedelmi macskája, Heltai szivarozási életműve. Remekül megformált, sokatmondó adomák ezek. Az utolsó kötetből, mely halála évében jelent meg (Színes kövek) van egy mondat Kacsóh Pongrácról. „Kacsóh Pongrác költő, igazi nagy költő. Muzsikája egyszerű és üde, mint a magyar falu akácfája.” Szerkesztő típusú ember vagyok. A Napló az alap volt, a kályha és eköré építettünk egy szándékoltan nyitottabb szerkezetet, bővíthető-cserélhető elemekkel.

– Attitűdre, ahogyan Heltai helyzetére és lehetőségeire tekint, emlékeztet Máraira. Ironikus, hűvös, pontos. Idegen a saját életében valamelyest, ez meg is védi és el is választja a világtól.

– Igen, hiába az egy emberöltő különbség, erős alkati rokonság volt köztük. Ezt hangsúlyozni is szerettem volna.

– Te milyen szöveget kaptál?

– Egy hétszáz oldalas gépiratot, az eredeti másolatát kaptam a jogörököstől. Heltai amúgy többször nekikezdett ennek a naplónak. Ő, „a vén vándorlegény” mindig dolgozott. Egész életében. Novellák, regények, drámák, versek, sanzonok, rengeteg fordítás. Ebben az időben ebbe a naplóba jegyzett fel minden fontos eseményt, akkurátusan pontos dátumozással.

5 - Bálint András a darabban (forrás Radnóti Színház)

Bálint András a darabban (forrás: Radnóti Színház)

– Az egész előadás ironikus-reflexív visszatérő motívuma, rámája a János vitéz.

– Ez a rendező, Deák Krisztina ötlete volt: Heltai viszonya ehhez az operetthez, és a mű hihetetlen utóélete, hatástörténete. Ezek a dalszövegek végigkísérték az életét, és ebben az időben mentették is, hisz ebbéli érdemei miatt védettebb volt egy ideig. Arról az abszurd helyzetről nem is beszélve, hogy a rádió egész nap ezt játszotta, de ezt ő, mint zsidónak minősített lakos nem hallgathatta, be kellett szolgáltatnia a készülékét.

– Olyan itt nekem ez a Darvas Ferenc által többször is visszajátszott motívum, mint Bartók Concertójában az idézet…

– … „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” – igen, valamelyest hasonló híd.

– Egyszerre triviális, univerzális, provinciális és valahogy benne van a magyarsághoz való viszonya is, annak a transzcendenciája és iróniája. Hogy miképpen lehet magyar Heltai, hogy mennyire engedik neki. Mintha Heltai története egyszerre lenne az asszimiláció tragédiája és evidenciája. Hogy nincsen más lehetőség.

– Egy barátom ugyanezt mondta, szó szerint. Hogy az előadás az asszimiláció totális tragédiája. Én nem így látom. Személyesen sem, és az előadáson keresztül sem. Nem erről szól az estem. Nagyapám is megkeresztelkedett, elvett egy horvát katolikus lányt. Heltai a harmincas években keresztelkedett ki, de ennek pontos dátuma nem ismert. Bárdos Lajos volt a keresztapja. Ezen a ponton Heltai sorsvállalása kísértetiesen emlékeztet engem Radnóti Miklóséra, aki Borba is magával vitte a keresztlevelét, Fifitől egyik utolsó tábori levelezőlapján pedig fehér karszalagokat kér. Heltai is akként vélekedik, hogy ha annyi jót kapott attól az országtól, amelynek a nyelvén ír, akkor a rosszat is el kell fogadnia, nem kérhet mentességet. Aztán három hét múlva a felesége elintézi neki a mentességet. Mégis beadta. Így ír erről, pontosan reflektál erre: „Én tulajdonképpen feledékeny, ostoba, pózos ember vagyok. A pátosz írásaimból ragadt rám, ez részint a líra, részint a humor eszköze volt, aztán lustaságom következtében rutinná és modorrá süllyedt. Nem gondolom végig a dolgokat, ennek következménye az, hogy hallgatás és fecsegés közt imbolygok ide-oda. Talán ezért kaptam alaptalanul és rendkívül érdemtelenül a bölcs nevet.”

– Heltai miközben nagyon is igyekezett megfelelni másoknak, beolvadni a közegekbe…

– …a Tatjána, szőke, zöldszemű orosz lány kezdetű verstöredék is ezt mutatja eklatánsan. Ezt most találtam a hagyatékban. A szovjet katonalánynak is akart tetszeni. Ő színházigazgató volt, PEN-klub elnök volt; egyfajta intézményesült kedvesség is jellemezte.

– Rengeteg cinizmussal és iróniával kiegészülve. És Heltai nagyon kritikus az asszimilációval kapcsolatban, miközben maga is ebben látja az egyedüli utat és lehetőséget.

– Erre gondolsz, ugye? „A magyarországi zsidó azért olyan hitvány, mert hitvány a magyar úr is. Az izgága, léha, dorbézoló, kártyás, kurválkodó, kultúrálatlan magyar fickó és a tolakodó, elbizakodott, szemtelen, ordináré módon viccelő zsidó jampec között nincs különbség. Talán csak az, hogyha a gőgös magyar valamikor százkoronással gyújtott pipára, a feltűnési tébolyban tomboló zsidó ezerkoronással gyújtott cigarettára.” Igen, ez is Máraira emlékeztet engem, nagyon hasonló gondolataik voltak.

– Herzl Tivadar pedig 1889-ben Bécsben győzködi unokatestvérét arról, hogy legyen az önálló zsidó állam magyarországi agitátora, mert „azt mondtad, nem vagy zsidó, magyar vagy. Hallottam én ezt jó néhány európai nyelven, de vigyázz! Egyszer majd az orrod alá dörgölik, hogy nem vagy magyar. De akkor már késő lesz!”

– Heltai ekkor 18 éves, magyar író akart lenni. Nem akart se nyelvet, se kultúrát, se nemzetet váltani. Ne feledd, Heltai olyan klasszikus magyar darabok szerzője, mint A néma levente.

– Bajor Gizi is milyen sok történetben bukkan fel: nálad, Vajda Miklósnál. Igazi kulcsfigura.

– Nekem a férje, Germán Tibor professzor vette ki a mandulámat 1949-ben, de a fele valahogy visszanőtt. Azóta kérdezik is a gégészek, ha belenéznek a torkomba, hogy ki nem vette ki rendesen ezt a mandulát. Én meg mondom, hogy a Germán Tibor. Erre elhallgatnak.

5 - Bálint András és Darvas Ferenc

Bálint András és Darvas Ferenc

– A zongorista Darvas Ferenc is szereplője ennek az önálló estnek.

– Három dramaturgiai csúcsponton odamegyek a zongorához és ő is reagál az adott helyzetre. A végén pedig odaülök a zongorájához. Ő egy társ. Ráadásul jelmezcipőben van a színpadon és nem az állandó tornacipőjében.

– Két erős kép keretezi az előadást. Álló és mozgó. Az elején és a végén is ballonkabátban állsz szemben a nézőtérrel. Rajtad és mögötted pedig filmfelvételek peregnek. Az elején a bevonuló németek, a végén pedig a szovjet hadsereg megy át rajtad. Az emberi arc a történelemmel szemben és a történelem mögött.

– Ez volt az egyetlen szerep, amit még nem állt módomban játszani: vetítővászon még soha nem voltam.

Címkék:2016-02, Bálint András

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Zsidó őrangyalok

Cionista ellenállók, akik fütyültek a nácikra és a nyilasokra

Eltemették a Margit hídnál talált emberi maradványokat

A Kozma utcai zsidó temetőben, zsidó szertartás szerint helyezték örök nyugalomra azoknak a meggyilkolt embereknek a földi maradványait, akiknek csontjait...

Close