„Titkukat magukkal vihették a sírba”

A „Klára virágos ruhája” egy nácik által bordélyba kényszerített kamaszlány története. A könyv szerzője, Shiri Zsuzsa, mint mondotta, egy megvetett foglalkozás művelői iránt akart empátiát ébreszteni.

Honnan jött az ötlet, hogy a nácik által prostitúcióra kényszerített lányok történetét dolgozza fel könyvben? 

Prostituált hősnőt választva feministaként leginkább arra gondoltam, hogy történetével empátiát ébreszthet egy – a nőellenesek által súlyosan megvetett – deviancia irányába. Ezzel tehát talán tehetek valamit egy előítélet ellen. És egy tábori bordélyba kényszerített kamaszlánnyal a bűn fogalmához is közelebb juthatunk. Az olyan „bűnös” mint Klára, szerintem valójában mindig áldozat marad, és összetett sorsával talán jobban meg lehet érteni a zsidók háború utáni helyzetét is. Azt, hogy a második, harmadik generációnak tönkretett sorsú szülők, nagyszülők jutottak ennek minden bújával-bajával.

Volt empirikus anyaga a könyv megírásához? Találkozott valakivel, akinek ez a sors jutott vagy aki ismert ilyen embert? Esetleg olvasott visszaemlékezéseket, vagy látott a témáról szóló (dokumentum)filmeket?

Ilyen dokumentumfilmet nem láttam, személyes visszaemlékezést nem olvastam, de olvastam a kérdést firtató történészi vitákról, amely pro és kontra állította, ill. tagadta a zsidó prostituáltak jelenlétét a náci bordélyokban. A könyv már nyomdában volt, amikor több olyan történet is eljutott hozzám, amelyben azt állították, hogy valóban voltak ilyen esetek.

Tudható, hogy hány nő szabadult fel, aki ilyen megpróbáltatásokat viselt el és hányan kerültek közülük Izraelbe? 

Ilyen adatokról nem tudok, ez máig súlyos tabu, nem tudok róla, hogy Izraelben kutatták volna tudományosan. A háború idején prostituálódó zsidó nőknek hallgatniuk és titkolódzniuk kellett, ha túlélték, és újra próbálták kezdeni az életüket. Titkukat magukkal vihették a sírba, de azon se lepődnék meg, ha mégis előkerülnének erről szóló családi történetek, bizonyítékok.

Mennyire van jelen ez a téma a Holokauszt irodalomban, művészetben, ill. a történelmi kutatásokban?

A zsidók alapvetően középosztálybeli emberek, akiket különösen riasztanak a társadalmi devianciák. Szerintem a zsidó családokban, a zsidó kultúrában nagyon erős a megfelelési kényszer, s viszonylag ritkák a zsidó prostituált-hősök, noha erre is van példa: lásd Émile Ajar Előttem az élet c könyvét. Ha mégis ilyen regényhős „születik”, az nagyot üthet, éppen azért, mert nagyon eltér a szokványos történetektől. Szintén csak a könyv megírása után fedeztem fel, hogy a hatvanas évek elején Izraelben egy ideig virágzó zsáner volt a holokauszt-pornó ponyva, amit „Stalag-könyvek[1] néven ismertek.

Nekem a könyv kicsit forgatókönyv-szerűnek tűnik, a jelenetek nagyon filmszerűen követik egymást.

Ez nem véletlen, filmnek képzeltem el az egészet, a könyv annak könnyebb megvalósítása érdekében született.

Milyen visszhangja volt eddig a könyvnek?

Megjelenésekor komoly sajtója volt, de az érdeklődés azóta sokat lanyhult, amiben közrejátszhatnak a magyar könyvterjesztési nehézségek is. Magam múlt szeptemberen Budapesten jártam, végigmentem a körúton, s betértem minden könyvesboltba, de sehol nem volt belőle. Csak a Pozsonyi úti Tékában láttam. Nagyjából nem lehet kapni, ezt így nem is nevezném könyvterjesztésnek, inkább könyvtemetőnek…

Sikerült a megfilmesítés irányában lépéseket tenni?

Jelenleg egy új héber nyelvű forgatókönyv változaton dolgozom, most épp a szinopszist készítem elő. Egy izraeli filmes barátnőmmel a helyi film-finanszírozó alapítványokhoz adjuk be, amely a forgatókönyv írását támogatja.

 

Kapcsolódó cikk:

Részlet a Klára virágos ruhája című könyvből

 

[1] Stalag – a német Stammlager (törzstábor) kifejezés rövidítése.