Nemcsak kincseskamra – Zsidó Múzeum 100!

Írta: Szarka Zsuzsanna - Rovat: Képzőművészet, Kultúra-Művészetek

A 100! című tárlat a Zsidó Múzeumban a kortárs zsidó muzeológia – „kommentár muzeológia” –  szellemében „kiragadott” emlékeken keresztül folytat diskurzust időről, közösségről, a gyűjteménygyarapítás dinamikájáról.

Hanukia

Hanukai menóra (A kiállítási tárgyak itt tekinthetők meg)

Tipikus és atipikus tárgyakkal, az újrafelfedezés izgalmával. Gyűjteménye fejlődő „rendszer”: az elődök érdeklődése, a donátorok nagylelkűsége, a műkereskedelmi trend és a gyűjteményfejlesztés stratégiái alakították/alakítják. A liturgikus ezüsttárgyakkal így egyenrangú lesz egy moziplakát, az 1905-ös orosz polgári demokratikus forradalom héber feliratos zászlója, a deportáló vonatból kidobott búcsúlevél, Kossuth Lajos névjegykártyája, a szentföldi relikvia, és a fűszertartók – hisz a tárgyak viszonyrendszerekbe és történetek láncolataiba ágyazva kerülnek elénk.

Centenáriumi kiállítással, a 30 éve érintetlen állandó tárlat újra-reprezentálásával (és az épület felújításával) ünnepli 100. születésnapját az intézmény. Az új installáció – egy fél-állandó kiállítás – 100 tárgyon keresztül szemlélteti a gyűjtemény alakulását, a darabok bekerülésének sorrendjében, 1910-től napjainkig. Minden tárgy és története egyedi, de együtt a magyarországi zsidó kultúra keresztmetszetét adják. Tízezer tárgyból válogatták, emocionális hatásra törekedve. Az első emeleten lesz folytatás: nem száz, hanem sokkal több tárggyal.

User Comments

Ferenc József portréja héber betűkkel

1916-ban Budapesten, egy Hold utcai lakásban nyílt meg a Zsidó Múzeum. Közel 1500 tárgyból álló kollekciója – lelkes zsidó értelmiségiek gyűjtötték – szertartási tárgyakat és történelmi relikviákat tartalmazott. Új jelenség volt. Bár már láthatott zsidó liturgikus tárgyakat a nagyérdemű: 1884-ben – a tiszaeszlári vérvád után két évvel – az Iparművészeti Múzeum elsőként válogatott be judaikákat a Történeti Ötvösmű Kiállítás tárgyai közé. 1896-ban az Ezredéves Országos Kiállításon pár tárgy visszaköszönt. Ám a Zsidó Múzeum története (is) csupa córesz: 1942-ben és 1943-ban a múzeumi tárgyak egy részét a Nemzeti Múzeum pincéjében és a Nemzeti Bank széfjeiben helyezték el: sosem kerültek elő. A múzeum 1947-ben nyílt meg újra. Állandó kiállítást először 1960-ban, majd 1984-ben, a magyarországi zsidók deportálásának 40. évfordulóján rendeztek: ezt cserélte le a múzeum a zsidó emlékezet őrzőjeként.

A XX. század tragédiái, viszontagságai ellenére gyarapodó gyűjtemény – jelezve, hogy mikor, mit tartottak megőrzésre érdemesnek – visszatükrözi a közösség változó önképét. Sokszínű lett, mint a zsidó társadalom: asszimilációt és disszimilációt szimbolizáló tárgyakkal. Sokuk pusztulástól mentett „túlélő”. Jó párat a múzeum vásárolt, vagy felmérési-mentési akciók keretében gyűjtött. A gyűjteménybe kerülésről szóló információk egyenértékűek a tárgyakban rejlő történetekkel.

De hogyan épült a gyűjtemény? Hogyan tükrözi vissza a mindennapi zsidó életet? Milyen önreprezentációs lehetőségei voltak a közösségnek egyes korszakokban? A 100! c. tárlat felülírja a hagyományt, miszerint egy zsidó múzeum leginkább a holokauszt emlékeit és ezüst tárgyakat gyűjt. Liturgikus tárgyak és a vészkorszak emlékei mellett meghökkentő darabok (korántsem műkincsek!) tűnnek elő: most tárult fel a történetük. Hasznos ez a sok „lom”.  Bár feltehetjük a kérdést, hogy miért pont ez a 100 tárgy a 10 ezerből?

User Comments

Jiddis nyelvű forradalmi zászló

Mindegy. Tudományosan guberálunk. Ez a bekötőút a zsidó muzeológiához; van itt hétköznapi, vallási tárgy és történelmi dokumentum. A szakrálisból lépésenként haladunk a profánba. A műtárgylista olyan, mint egy szimfonikus zenekar, együtt cseng jól egy ezüst tejszínkiöntő, egy vakolókanál, egy ketuba, egy szédertál és egy báli cipő… Ráadásul a gyűjtemény korán integrálta a kortárs reflexiókat.

De nem véletlenül az óbudai és a nagykanizsai serleg a „kezdőtárgyak”. A tárlat körmönfont logikával és kronológiával a múzeum (és levéltár) gyűjtéstörténetére fókuszál. A múzeumot 1909-ben alapították, de 1916-ban nyitották meg. A nyilvánossá tétel a fordulópont. Semmi sincs azonban kőbe vésve: az első vitrin óbudai és nagykanizsai közösségtől származó tárgyainak története túllő a 100 éven. Az 1884-ben a Nemzeti Múzeumban megrendezett Történeti Ötvösmű Kiállításon már szerepeltek a 43 judaika között. De a gyűjtéstörténeti kronológia komplexebb a matematikánál: benne rejlik a közösség és az identitás változása. Noch dazu az 1884-es ötvösmű-kiállítás volt az első olyan judaika-kiállítás, ahol egy közösség tárgyai nem zsinagógai környezetben szerepeltek.

Serleg óbudáról

Serleg Óbudáról

Egy kollekció belső kronológiával bír.  Kritikai feldolgozása nélkül elképzelhetetlen egy modern múzeum. Jelen esetben ez tudományos kalandtúra volt, hisz a gyűjteményt az 1964-ben újraleltározása során tárgytípusokba rendezték, de kihagyták a tárgyak múzeumba kerülésének módját és időpontját. Sőt, a régi leltárkönyveket kidobták. Ezeket kellett rekonstruálni több éves kutatómunkával, hogy a tárgyak, több mint 50 év után visszanyerjék történetüket.
Több tárgyat találunk a lebontott kiállításból, ami magától értetődő. Tapintható az a korántsem árnyalatnyi különbség, hogy mit jelent, ha egy liturgikus tárgy az alapítási „bumm”-ban, vagy a vérkorszak után került a gyűjteménybe. Belső mechanizmusokra világít rá, melyek az eseménytörténet vázában és az ünnepek tematikájában kevésbé érvényesültek.

A tárlat a rejtett tematika miatt eleinte különösnek hat, bár a szűk kiállítótér nem egy labirintus. A honlapon is megtalálható tárlatvezető viszont praktikus, mint egy aukciós katalógus, a tárgyak provenienciájaval. Nemcsak ezüsttárgyakat, hanem fontos történeti dokumentumokat látunk.

Az első darabok „csak” judaikák, amelyek már az 1884-es kiállításon is szerepeltek. Az óbudai és a nagykanizsai hitközségek anyagából áramlottak a múzeumba 1950-ben. Ne hagyjuk ki az 1742-es óbudai parochet-et, tóraszekrény-függönyt, mely a kiállítás végén lévő óbudai móhelszékkel (momentán restaurálják) folytat diskurzust. A gyűjtemény hanukai menórái is különös kronológiai ívet írnak le, az első egy óriási 18. század végi lengyel, az utolsó öntött beton és az Eight Days Design kortárs csapat 2015-ös adománya.

Vegyesen vannak itt értékes és kevésbé értékes kincsek, nem egy ezüstraktár a kiállítótér, de a 100 tárgynak van donátora és/vagy sztorija. Az évtizedeken át zajló (zsinagóga, stb.) felmérő-mentő projektek mellett létezett a tudatos gyűjtés és vásárlás. A tárgyak nem numerikus sorrendben, hanem cikkcakkban követhetőek.

Megilat Eszlár

Megilat Eszlár

Minden korban általános volt a szédertálak gyűjtése, a XIX. század közepi Herendi porcelángyár remekeit mint tematikát, és az ipari felvirágzás példáját is szerették. De ón szédertál is szerepel – 1946-ból Scheiber Sándor ajándéka. Nem ritkák a „furcsa párok”, így pl. Herzl levele Róna József szobrával, vagy a tárgybokrok, pl. egy Megilat Eszter és Megilat Eszlár, utalva a tiszaeszlári perre.

De itt az 1602-es rimónpár, mely a világ egyik legrégebbi szertartási tárgya. És az, hogy 1917-ben a tassi ortodox rabbi beküldte a tórafüggönyt a zsidó múzeumba, progresszív lépés volt a részéről.

A kortárs judaika – mint jelenség – már korán „terítékre” került, pl. Tevan Margit judaikái (1937-es fedeles serlege) és Kner Albert 1940-es kalácstakarója. Az 1941-46-ban beérkezett tárgyak nem holokauszt blokkot, hanem a zsidó választ testesítik meg a számtalan „túlélő tárggyal”. A „kortárs világ” meg persze Fehér László egy hiperrealista festménye.

Az installációt lehetett volna karakteresebbé tenni, hogy a légies kiállítás átláthatóbb legyen. Egy nagy halmazból együtt érdekes a rész és az egész. Nagy vitrinekre (leghátul szerencsére találtam) és egyéni tárlókra is szükség lenne (helyre is…).

 

Rimón

Rimón

Talán nem lett volna szentségtörés még pár ötvöstárgyat megmutatni: kár volt néhány nürnbergi, augsburgi és bécsi ezüstért. Ahogy a  képzőművészeti anyag is lehetett volna bőségesebb, különös tekintettel az OMIKE-ra (legalább egy Scheiber Hugó jól jött volna.)

 

 

Címkék:Zsidó múzeum 100

[popup][/popup]