Levelek a hontalanságból

Írta: Dunai Andrea - Rovat: Kultúra-Művészetek

A náci lágerekben felszabadult zsidók életéről szól Dunai Andrea levélregénye.

9piwrD_web

Mindmáig őrzöm emlékezetemben annak a pár esztendőnek keserű dilemmáit. Ezért azután elmondhatom, hogy Dunai Andrea dokumentumregényének hőseit szinte személyesen ismerem. Különösen megkapó, ahogy a kortörténet tényeit beleilleszti a fiktív szereplő személyek testi és lelki viszontagságaiba – írja a könyv bevezetőjében Randolph L. Braham.

 

Részlet a levélregényből:

 

1947. február 28.  Feldafing

Jolán, drága!

Még mielőtt elfelejteném, Klárának üzenek egy új német szót, és kérem, tanítsa meg rá a diákjait. Az ige „fringsen”, lágy sz-el kiejtve. Mondom hozzá az etimológiai hátteret is: Joseph Frings, a tősgyökeres kölni püspök (élettörténetéről szándékosan nem írok, mert nem történelemórát tartok a megalkuvásról vagy a nácikkal való lepaktálásról) szilveszteri prédikációjában Szent Engelbert templomában azt találta hirdetni, hogy olyan időket élünk, amelyekben az embernek joga van ahhoz, hogy bármely úton beszerezze azt, amit munkával és kéréssel nem tud. Ami nálatok az oroszok jóvoltából zabrálni, az errefelé a fringsen. Az organizálásnak egyféle illegális változata a farkastörvények alapján. Idáig jutott a német társadalom, amelyik már megint civilizáltnak mondja, gondolja és érzi magát. Eine Schande – szégyen s gyalázat szokta volt mondani Fräulein Mimi némettanárunk, amikor nem írtuk meg házi feladatot. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az üzletekben kevés az élelem, és a feketepiacot nem lehet megfizetni. Ott egy kiló kávéért most 1000 birodalmi márkát is elkérnek. Egy font vajat 200 márkáért kínálnak. Oda az jár, aki Chesterfieldben tud fizetni, vagy Chesterfieldet akar eladni. A cigarettát még a dollárnál is jobban szeretik, meg itt különben is csencselnek. Egy-egy standon békésen megfér az USA-ban gyártott termék a birodalom produktumával. Aki akkoriban felhalmozott, vagy árukészletét biztonságba helyezte, most abból gazdálkodik. És ezt egy törvény sem tiltja, míg Olaszországban és Franciaországban állítólag drákói szigorral lépnek fel a feketézők ellen. A szabad német szakszervezet ugyan követeli, hogy a lánceladókat halálos ítéletekkel sújtsák, de mikor lesz ebből törvény?

A német nyelvről jut eszembe, öröm német nyelvű újságot kézbe venni. Igaz, az oldalszám gyakorta változik – egyenes arányban a rendelkezésre álló papírral.  Hozzám a Süddeutsche Zeitung jut el rendszeresen, egyre nagyobb a németek kitekintése, több a hír külföldről, és talán már nem csak saját maguk érdekli őket. Akármit persze nem írhatnak a lapok, mert alapításkor licencet kell kérni az amerikai hadseregtől. Egyre kell csak figyelni, hogy a többi zónát ne pocskondiázzák. A Szovjetnél az automatikusan adná magát, de a szabály az szabály.  Békessy, Hans Habe kezében volt egy ideig az irányítás. Mindenestre az amerikaiak német nyelvű napilapját is ő szerkesztette az elején. A Neue Zeitung legalább olyan népszerű, mint a 20-as években az Est.  Békessy már visszament Amerikába, anno dacumál olvastam tőle valamit magyarul.

026-regensburger-lager

Tudod, a táborokon kívül az az ember érzése, hogy az eddig lefojtott energiák fölszakadtak, és elemi erővel működésbe lépnek. Nyílnak a könyvesboltok, az első kiállítások, aukciók, mozik és színházak. Igaz, még majdnem minden romban, bárhova lép az ember, látja, szagolja, érzékeli a háborút. A német – ezt meg kell adni – talpraesett nemzet. A gázmaszkszalagokból hózentrógereket csinálnak, a tölténytárakból főzőedényeket, az SA-sapkákból házi papucsot, töltényhüvelyből öngyújtókat. Nincs az a törmelék, amelyet ne dolgoznának be valamilyen termékbe.

Tegnap egy lengyel barátommal átmentem Landshutba, piacozni akart.

Lesüt róla, hogy előző életét a katedrán töltötte, bár most úgy árulja a lábasokat, mintha az is szakmája volna. Jön egy német vásárló, legyen az nő, férfi, fiatal, vagy öreg, félhangosan odasziszegi nekem, hogy náci, és a 600 márka helyett egyszerre bekasszírozza a 800-at. Magabiztos és meggyőző, ellentmondást nem tűrő hangon alkudozik, elhiteti magával, hogy Landshutban az átlagon felül erős a vásárlóközönség, erősebb, mint Münchenben. És, hogy ő a legmegbízhatóbb eladó. Barátaitól kapott egy tippet, és fontolgatja, hogy áttérjen-e a kutyakereskedelemre, állítólag mostanában ez a legjövedelmezőbb üzletág. Egy juhászkutyáért akár ezer márkát is megadnak. Sokan kutyával enyhítik a magányt. Próbaképpen bérelni fog két kutyaólat a faluban, a táborban nem lehet házi állatot tartani.

20004

 Janek két óra alatt túladott vagy harminc alumíniumlábason, én csak kuktáskodtam neki, átszámoltam a vételárat, és betettem a kabátja belső zsebébe. Az igazat szólva, nem tudom, honnan szerzi árukészletét, azt mondja, hogy leszokott a dohányzásról, és a cigit áruba bocsátja a tábori konyhában, a Chesterfieldnek a legjobb az árfolyama, 10 csomagért kap már egy szinte vadonatúj lábost, míg 30 pakli német Sondermischung csak egy használt bádog fazékbat kóstál. Időnként hozzájut penicillinhez, nem mondja, honnan, de arra céloz, hogy hazánkfiától, egy budapesti kórházból. Neki mindegy, hogy lábassal, vagy gyógyszerrel kereskedik, bár az ampullák kevesebb helyet foglalnak, igaz, ezek a vásárlók bizalmatlanabbak, mert a penicillint üzletszerűen hamisítják.  (…)

Azért valamelyest jelen vagyunk az itteni bábeli zűrzavarban. Azt, hogy én visszaemlékezéseimen dolgozom, még a történészbizottságban sem nagyon tudják. Éppen Landshutban, egy árusnál láttam, hogy valaki újranyomásban kiadott egy avatag magyar szakácskönyvet, színes mesekönyvet, egy általam ismeretlen szerzőnő detektívregényt írt, és vannak itteni nyomdákban készült szótárak, magyar-német, magyar-spanyol- és magyar-angol. Valamelyik lapban olvastam, hogy egy történész írt egy vázlatos magyar történelmet, bizisten megvettem volna, ha látom, egy másik agilis magyar meg kötetbe foglalta a kivándorlók részére a tengerentúl országok gazdasági és földrajzi adottságait. Nálatok is ilyen változatos a szellemi élet?

A rossz hírt direkt a végére hagyom. Böske megkapta a bevándorló vízumot az USA-ba, s mihelyt megvan az összes papírja, befejezi aktuális munkáit, elhagyja a vén Európát és engem. A múlt héten Münchenben találkoztunk, és azt volt az érzésem, hogy örökre búcsúzom tőle. Ő ide sohasem fog visszajönni.

Joli, nekünk viszont kell látnunk egymást, de csak akkor, ha javulnak a körülmények.

Ne hagyjad, hogy Gyurka nyomás alá helyezzen. Először mi beszéljük meg az időpontot, neki könnyebb alkalmazkodni hozzánk.

Jakab

 

 

Dunai Andrea: Levelek a hontalanságból. Levélregény. Aura Kiadó 2013. Ára: 2000 Ft. Kapható a Lángtéka könyvesboltban. 13. ker. Pozsonyi út. 5.

 

Címkék:2013-11

[popup][/popup]