Írt héberül, jiddisül, lengyelül

Közel száz év után újra olvashatjuk J. L. Peretz, a jiddis irodalom óriásának írásait

…ha kézbe vesszük a 28 elbeszélését tartalmazó friss válogatást.

Néha úgy képzelem a hajdani stetl életét, mint ahogy egy gravitáció nélküli Chagall képen látható. Nos, valóban egyensúlyából kibillent ez a világ.

Yitskhok Leybush Peretz / Jichok Lejbus Perec (1852 – 1915) költő, novella- és drámaíró, esszéista, a modern jiddis irodalom egyik klasszikusa, szemléletesen ábrázolta ezt a színteret: a letűnő, hagyományos zsidó életforma válságával. A stetl és a nagyvárosok zsidó közösségének jellegzetes szereplői tűnnek fel ironikus novelláiban. Szimbolikus és realista írói világ ez, ahol a zsidó folklór elemei állandó motívumok, de ahol a zsidó értelmiség dilemmába esik, hisz a változó világban nem találja a helyét.

Látszatra zsidó (tragi)komédia, de Peretz nem mindig vicces. Művei a jiddis etikai humanizmus iskolapéldái, és témái ma is örökzöldek.

Peretz Zamosc-ban született, egy hajdan Lengyelországhoz tartozó többnemzetiségű, „multikulti”, orosz fennhatóság alatt lévő városkában. Héderben, majd jesivában tanult, de rokonszenvezett a felvilágosodás eszméivel. A héber mellett tanult oroszul, lengyelül, németül és franciául. Egy ideig ügyvéd volt Zamoscban. Amikor ügyvédi engedélyét megvonták, egy lengyel zsidóság felmérését célzó kutatásban segédkezett: sokat utazott és elé tárult a vidéki zsidó élet. 1891-ben Varsóba költözött, a hitközség tisztviselőjeként dolgozott, és szabadidejében írt. Világok határán mozgott: nyitott volt a kortárs nemzetközi irodalomra, a zsidó folklórra, és nagyfokú empátiával tekintett a haszidizmusra. A haszkala racionalizmusával elégedetlenkedve talált rá őszinte, kifejező stílusára. Varsói lakása pezsgő irodalmi szalon volt, és a zsidó kulturális reneszánszról vallott elképzelését a lengyel függetlenségi törekvésekre is alapozta.

Irodalmi munkássága nyelvek kereszteződésében alakult: pályája elején lengyelül, héberül és jiddisül is írt, végül a jiddis lett írói nyelve.

Innovatív alkotó volt: népmesékből, hagyományos történetekből és haszid legendákból merített komikus meséit modern irodalmi formába öntötte. Írt a mérhetetlen szegénységről, a zsidó és nem zsidó értékrend különbözőségéről. Megjelenített lelki problémákat és társadalmi konfliktusokat, nincstelen proletárokat, női sorsokat. Nem állt tőle távol a paradoxon és a csodás elem, és szociálisan rendkívül érzékeny volt.

A zsidó szocialista mozgalmak erősödésével párhuzamosan írásaiban 1893-99 között tapintható egy radikális fázis: társadalomkritikai éllel írt a stetl hétköznapjairól. Humoros pillanatképekben mutatta be a szekuláris kultúrától való beteges elzárkózást (Hanuka csodái), a nyugati és a zsidó szépségideál különbségét (Vénusz és Sulamit), a nők és férfiak közti szakadékot, a zsidók és nem zsidók konfliktusait és kapcsolatait ( A sábeszgoj, Postakocsin), ugyanakkor karikírozta a vallási fanatizmust (Kabbalisták), és az öncélú hochmecolást (A gólem). Meglátta az ostoba férjet, az önfeláldozó feleséget és a képmutató közösséget (Brajne Mendelje). Jámbor macskája bestiálisan jó szatirikus parabola. A Hallgatag Boncse ismert novellája: Boncse a stetl tudatlan, zsidó kisembere nem lázad sorsa ellen. De szükség van szent mártírokra? Politikai szatíra ez a javából: ha Boncse megszólalt volna, hangjától Jerikó falai is leomlottak volna.

1899-ben szocialista aktivizmus miatt három hónapig ült börtönben. Szabadulása után a haszid mesék neoromantikus fikciójával, gazdag képzelőerővel és szeretetteljes humorral ábrázol csetlő-botló alakokat, égbe vágyódó kabbalistákat, csodarabbikat. Feltűnik a haszid mesélő, a braclavi Nahman rabbi története (A felfedetés, avagy a bakkecske története) és a zsidó népmese világa (Hét bő esztendő). A nők kiszolgáltatott helyzetéről őszintén ír (Lesütött szemek). Novellái üzenete: a karizmatikus csodarabbik vallási idealizmusa demokratikus impulzusokat szabadít fel (Ha nem még magasabbra, A zsoltárok egyetlen verse). A hagyományos népi elemekből formált modern mesék feltárják a zsidó élet és kultúra időtlen értékeit, különbséget téve az igazi és a hamis bölcsesség között.

Y. L. Peretz szinte ismeretlen az olvasók előtt (vagy száz éve nem jelent meg magyarul), hiánypótló kötetet forgathat az olvasó.

Az elbeszélések fordításai több forrásnyelvből származnak: Gyárfás Katalin német, Katona Ferenc angol fordításból dolgozott, Komoróczy Szonja Ráhel (és mások) a jiddis eredetiből.

A kötet bevezető tanulmányát Komoróczy Szonja Ráhel írta.

Y. L. Peretz: Vénusz és Sulamit; szerkesztette: Csáki Márton; Zachor Alapítvány, Budapest, 2017. 350 oldal; 3290 HUF.