Szombat előfizetés 2017

Himmler naplója az ágy alatt

Írta: Gadó János - Rovat: Kultúra-Művészetek, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Vanessa Lapa izraeli filmrendező véletlen szerencse folytán bukkant rá Heinrich Himmler SS-vezér családi levelezésére, naplójára és más személyes dokumentumaira.

Megragadta az egyedülálló lehetőséget, dokumentumfilmet „komponált” a náci hóhér irományaira. Ezeknek létezéséről a nagyközönség csak a film bemutatásával egy időben szerzett tudomást. A film berlini bemutatójával egyidejűleg jelent meg a dokumentumokból szerkesztett és azokat kommentáló könyv is.
A filmet először a zsidó filmhét keretében mutatták be Budapesten. Ebből az alkalomból beszéltünk a rendezővel és Tomer Eliav hangzástervezővel.

10 - 2 A film főszereplője, Heinrich Himmler– Mi volt a dokumentumok útja addig, amíg Önökhöz ért? Azt tudom, hogy majd negyven évig egy tel-avivi lakásban az ágy alatt rejtegették.

Vanessa Lapa: Senki nem tudja pontosan, hogy került Himmler bajorországi házából Tel Avivba, mert Haim Rosenthal, aki rejtegette, soha nem mondta el a történetet és végül magával vitte a titkot a sírba. Három lehetséges feltételezés létezik az eddigi kutatások alapján. Az egyik szerint Brüsszelben vette egy bolhapiacon, a másik szerint ugyanilyen módon Los Angelesben jutott hozzá, a harmadik szerint Los Angelesben egy házaspártól szerezte, akik az amerikai-mexikói határon keltek át.

Eredetileg amerikai katonák vitték el a papírokat Himmler házából.

V. L.: Igen, elvitték és eladták vagy elcserélték valamiért, minden esetre nem adták át a feletteseiknek.

Tomer Eliav: A németek valószínűleg el akarták égetni minden dokumentumot, de ezekre már nem került sor.

– És hogyan jutottak ki a kéziratok Rosenthal házából?

V. L.: 2006-ban Rosenthal és a fia elhatározták, hogy nyilvánosságra hozzák az írásokat. Egy tel-avivi professzorhoz fordultak, aki ismer engem. Vele együtt néztük át az iratokat, én pedig, mint filmes, megláttam benne a lehetőséget.

Vanessa Lapa

Vanessa Lapa

– És hol vannak az iratok jelenleg?

V.L.: Az iratok a mi produkciós cégünk tulajdonában vannak és egy tel-avivi széfben őrzik őket. Idővel minden dokumentumot nyilvánosságra hozunk majd.

­– Pontosan mi található a gyűjteményben?

V.L.: Többek között Himmler levelei a feleségének. (A feleség levelei a koblenzi Bundesarchiv tulajdonában vannak.) Néhány dokumentum a nevelt fiával kapcsolatban (iskolai bizonyítványok), a lánya naplója, a felesége naplója, egy emlékkönyv, 135 csendélet. Mindez negyven évig Rosenthal fekete dobozában volt az ágy alatt. Az iratokat azóta persze megvizsgálták a Bundesarchiv szakemberei és minden hitelesnek bizonyult.

– És mi az, ami ezekből jelenleg hozzáférhető?

V.L.: A már említett könyv, a film és a sajtóban megjelent cikkek, tanulmányok. A dokumentumok egy későbbi szakaszban lesznek hozzáférhetők, egy oktatási tervvel együtt. A könyvet egy történész, Michael Wildt a berlini egyetemről, valamint Kathrin Himmler írta a dokumentumok alapján, a film készítésével párhuzamosan. Kathrin Himmler, Ernst Himmler, az SS-vezér öccsének unokája. Maga is kutató, aki 15 évvel ezelőtt már írt egy könyvet a családjáról és egész életét a tágabb értelemben vett családi „örökség” feldolgozásának szentelte.

– Nem ő az egyetlen leszármazottja a családnak?

V.L.: Nem, Himmler lánya, Gudrun a mai napig él Münchenben, 85 éves és egy hajdani nácikat támogató szervezet aktivistája. Ő nem volt hajlandó velünk szóba állni.

– Ahogy tudom, önök széleskörű kutatásokat is végeztek a témában.

V.L.: A dokumentumokat először szakemberek átírták modern betűkkel, mert a régies írásjelek ma már nehezen olvashatók. Aztán lefordították angolra és héberre. Ezután írtunk egy forgatókönyvet. A film 1900-ban indul és 1945-ben ér véget. Mi pedig kutattuk Himmler életének dokumentumait szerte a világon. A gyűjtemény első darabja 1927-ből való. A korábbi anyagok más archívumokból származnak, a világ minden részéről. Főleg Kaliforniából, mivel a naplók első része Kaliforniában van, a Stanford University őrzi őket. A dokumentumok után kezdtünk hozzá a képi anyagok gyűjtéséhez, ami négy évig tartott. Propaganda-anyagot nem akartunk használni, mert nem illett a szöveghez. Ezután következett a hanganyag gyűjtése, hiszen állandó dialógus van a szöveg, a kép és a hang között. A teljes projekt megvalósítása hét évet vett igénybe.

– Mindez azt is jelenti, hogy hét éven át Önök megtartották a dokumentumok minden titkát maguknak.

V.L.: Igen, mindenki, aki a filmen dolgozott, aláírt egy titoktartási kötelezettséget. Több száz ember tehát.

– A film készítésének idején tehát senki nem tudott arról, hogy ezek a dokumentumok léteznek?

V.L.: Az akadémiai világ sejtett valamit. De ezek csak kósza hírek voltak, a részleteket nem ismerték. És Himmlerrel kapcsolatban számos dokumentum már ismert voltak azelőtt is. A Die Welt terjedelmes cikke a filmmel és a könyvvel egy időben jelent meg, ahogy elterveztük, együttműködésben az újsággal és a kiadóval. Az ügy azonnal nagy feltűnést keltett Németországban. Ekkor kezdődött a világszenzáció.

– Miért nincs a filmben narrátor?

T: E.: A narrátor magyarázza a képen látottakat. Mi úgy döntöttünk, hogy nem akarjuk irányítani, vezetni a közönséget. Csak a tényeket mutatjuk be. De nagyon ügyeltünk arra, hogy a színészek, akik a dokumentumokat felolvassák, a felvételeknek megfelelően, a kor hangján szólaljanak meg. Ezért lett a film német nyelvű. Himmler hangja Tobias Moretti, ismert színész Németországban.

V.L.: 14 ország 53 archívumából és magánszemélyektől is, összesen 150 különböző forrásból gyűjtöttük az archív képanyagot. Ez tartott négy évig. Ezek között mindenféle filmfelvételek voltak: 8 mm-es, 16-os, 8.5-ös, 9.5-ös, stb. Hogy használható lehessen, ahhoz digitálisan kellett az összes filmet restaurálni. Kilenc hónapon át tíz ember dolgozott a filmek digitalizálásán és restaurálásán, éjjel-nappal. Azt akartuk, hogy minden felvétel éppen olyan legyen, mint amikor készült.
A hanganyagokat is szinte jelenetről jelenetre vágtuk össze a képekkel. A filmfelvételeken például látszik egy müncheni utca az 1920-as évekből. Viszont eredeti hang nincs hozzá, abban a korban még nem volt hangosfilm. Ezért a felvételhez hozzá kellett keresni a hangot. A lehető legnagyobb korhűségre törekedtünk, mert a koncepció az volt, hogy a néző nem karosszékből nézi a filmet, hanem, maga is benne él a filmben.

– Igen komoly szervezést igényelhetett, hogy mindezek a támogatók megtartsák a film titkát. És most, miután a közönség elé léptek a filmmel és a könyvvel, nyilvánosságra hozzák az összes dokumentumot?

V.L.: Nem azonnal. Van egy oktatási tervünk, amit a film terjesztőivel és tudósokkal együtt dolgozunk ki. A könyv eddig németül és franciául jelent meg, de a következő hónapokban további 14 országban lát napvilágot, köztük Oroszországban, Kínában, Angliában, Amerikában, Portugáliában, Olaszországban, Finnországban. A könyvben Kathrin Himmler értelmezi és magyarázza Heinrich és Marga Himmler levelezését. Ezen felül egy nevelési terven is dolgozunk tudósokkal és kutatókkal, akik a film készítésében közreműködtek. Az oktatási tervvel elő fogunk állni mindazokban az országokban, ahol a filmet bemutatják.

– És mi lesz a dokumentumok sorsa?

V.L.: Azok jelenleg a széfben vannak és idővel a világ egyik nagy kutatóintézetébe kerülnek majd.

– A tartalmukra gondolok.

V.L.: Annak a bizonyos doboznak a teljes tartalmát különféle kutatóintézetek, archívumok hozzák majd nyilvánosságra. Nem fognak egyetlen kötetben megjelenni. A teljes anyag túl nagy: 350 levél, 15 napló, mindegyikben 100-150 oldal. Ám ezekről fénymásolat készül és hozzáférhetővé tesszük archívumoknak, kutatóintézeteknek, stb.

T.E.: Az egész anyag valamelyik nagy archívumba kerül majd, amely közli ezeket, ahogy jónak látja.

– Hol mutatták be eddig a filmet?

V.A.: A berlini bemutató után a filmet számos más fesztiválon és filmszemlén bemutatták a világ minden táján. A Jeruzsálemi Filmfesztiválon a film megkapta a legjobb dokumentumfilm díját. Jelenleg fesztiválról fesztiválra utazunk a filmmel együtt. Miskolcon két hónapja vetítették, jövő héten az izraeli filmhéten mutatják be. Egy filmnek saját élete van, nem tudjuk, mikor érünk a projekt végére.

– Mennyi volt a teljes költségvetés?

1.2 millió euró. Ennek nagy részét fundraising útján szereztük, de a forgalmazás és a televízió sugárzások díjai ezt kiegészítik.
Számos olyan pillanat volt, amikor kételkedtünk. De dolgoztunk tovább, mert ragyogó csapat jött össze és hittünk abban, amit csinálunk. És a végén összejött, amint az látható.

Címkék:2015-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A holokauszt-emlékezet nehézsége

A dachaui emlékhelyet a történelmi hitelesség nevében hozták létre. Csakhogy a múlt megértését egyre kevésbé szolgálja az eredeti állapotában hagyott...

Megpuhítják-e Teheránt a Big Mac-ek?

Még meg sem száradt a tinta a dokumentumokon, a McDonald’s és az Apple hirdetésekben kezdett helyi üzleti partnereket keresni Iránban....

Close