Harmincezer zsidó dallamot az internetre!
A tel-avivi Bét Hátfucot (a Zsidó Diaszpóra múzeuma) a világ egyik legnagyobb, harmincezer tételes zsidó zenei archívumát kívánja digitalizálni.
A múzeum ezért nagyratörő adománygyűjtő kampányt indított. A cél az, hogy a zsidó zenei gyűjteményüket digitálisan is elérhetővé tegyék.
A zsidó zene hihetetlenül változatos diaszpórai nyelveket, kultúrákat, közösségeket és területeket ölel át a ladinótól kezdve, héber, jemeni arab, jiddis, lengyel és német dallamokig – Észak-Afrikától New Yorkig, Dél-Amerikától a Karib-szigeteken át Kelet-Európáig. A Bét Hátfucot új kezdeményezésének célja, hogy digitálisan is elérhetővé tegye az archívumaiban őrzött zsidó zenét a maga teljes változatosságában.
A Zsidó zene elnevezésű kezdeményezés, amelyet a Bét Hátfucot Fehér[1] Zsidó Zenei Központja indított el, szeretné katalogizálni, digitalizálni és kulcsszavakkal ellátni a múzeum zenei gyűjteményének 25 ezer tételét, amely jelentős részét hanglemezen és kazettán tárolnak. Ennek érdekében közösségi adománygyűjtést indítottak el azzal a céllal, hogy 250 ezer dollárt gyűjtsenek össze az elkövetkező hónapokban. A cél, hogy „a zenei anyagot elérhetővé tegyék a Neten, ahol biztonságosan meg lehet őrizni az elkövetkező nemzedékek számára”, számolt be nemrég a Jewish Telegraphic Agency. Az adományozók cserébe bármit kérhetnek a múzeum teljes mp3 gyűjteményétől kezdve (10$) a zenei válogatást tartalmazó csomagig (360$ felett).
A múzeum 1978-as megalapításától kezdve a Fehér Központ számos albumot adott ki az archívum anyagából. A „Hadasszá szerelme” lemezen jemeni zsidók énekelnek, akiket a Bét Hátfucotba vitték, hogy felvegyék a közösség hagyományos himnuszát – egy olyan közösségét, amely hajdan virágzott a jelenleg háború sújtotta országban. Gondolhatunk emellett David Buzaglo rabbi andalúz zenei albumára, amelyet a marokkói zsidók zenei hagyományaként ismernek jobban. Egy másik ritka dupla CD-n egy 1928-as berlini felvételt hallhatunk a reform zsidó közösség szombati és ünnepi imáival.
Azonban a gyűjtemény zöme még elérhetetlen és ismeretlen a közönség nagy része számára. Amint Nurit Gazit, a múzeum digitalizálásért felelős vezetője elmondta: miután befejeződött a digitalizálási folyamat, a múzeum lehetővé szeretné tenni az egész világ zsidóságának, hogy megosszák a saját felvételeiket az archívummal, és ezáltal a gyakorlatban is annak részévé váljanak.
„Ez nagyon fontos ügy” így Gazit. „Ha a nagyapád az utolsó ember, aki még képes elénekelni a közösség egy bizonyos dalát, akkor mindenképpen szeretnénk, ha feltöltenéd és hozzáadnád a könyvtár gyűjteményéhez. Arra törekszünk, hogy a kezdeményezés éljen és nőjön, és biztosak vagyunk benne, hogy az emberek kincsekkel fognak előrukkolni.”
Rose Kaplan Tablet magazinban megjelent cikkét fordította: Farkas Mariann
[1] A szponzor neve (a szerk.)
