„Gyerekkorom óta sokat hallottam üldöztetésekről”

Írta: Ayhan Gökhan - Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek

Csaplár Vilmossal beszélget Ayhan Gökhan

Hogy jelent meg zsidó téma, karakter, vagy karakterek a művében? Miért tartotta fontosnak a témát, vagy, hogy zsidó karaktert szerepeltessen? Milyen szerepet töltenek be könyveiben e karakterek, ha a téma nem közvetlenül érinti a zsidóságot, mi a dramaturgiai jelentősége figurájuknak, illetve zsidóságuknak a művekben? Miben látja e figurák sajátosságait, és hogyan próbálta érzékeltetni? – kérdeztünk írókat, akiknek válaszát sorozatunkban közzétesszük.

9 - Csaplár Vilmos (fotó Szebeni Andras)

Csaplár Vilmos (fotó Szebeni Andras)

Hogy jelent meg zsidó téma, karakter, vagy karakterek a művében, műveiben?

9 - Csaplár Két nap borítóMár a második, az 1972-ben kiadott Két nap, amikor összevesztünk, vagyis a történetírás nehézségei című kötetemben megvillan a téma érintőlegesen. Valaki, amikor a „zsidó” szót kiejti, lehalkítja a hangját. Utána hosszú szünet következik, sok idő telik el, sok minden történik. 1990-ben jelenik meg a harmadik tényregényem, a Zsidó vagyok Magyarországon. A három olyan könyv közül, amelyik mögött valóságos modell áll, ez az utolsó: egy magyarországi zsidó család 1956-ban született legkisebb fia meséli el a családja történetét, benne a saját eszmélését, azt, hogy 12 éves koráig azt se tudta, mi az, hogy zsidó. 2009-ben pedig a Hitler lánya című regény következik. Ennek a középső része az 1944-es Budapesten játszódik, az egyik fő szál Kasztner Rezső fordulatos, fondorlatos alkudozása Eichmannékkal, vele egy időben pedig lázadó zsidó fiatalok harcolnak az életükért, hiába. A 2011-ben A magyarok címmel megjelent esszékönyvemben is külön fejezetet szentelek a magyar zsidó-nem zsidó együttélésnek, ezer évre visszamenőleg.

Miért tartotta fontosnak a témát, vagy, hogy zsidó karaktert szerepeltessen?

9 - Csaplár Zsidó vagyok borítóEzt egy író esetében nehéz pontosan megmondani. Különösen egy olyan író esetében, mint én, mert nem tervezek el előre semmit, még egy mű írása közben sem. Az biztos, hogy olyan helyen nőttem föl, Újpesten, amely speciális kis olvasztótégely volt az országban. Már létrejöttekor, a tizenkilencedik században „vadnyugatinak” számított. A Monarchia minden részéből jöttek a rohamosan fejlődő Budapest közelébe különféle kereskedők, vállalkozók, iparosok, szerencsevadászok, munkát keresők. Az ezernyolcszázkilencvenes években egy lázadás során fölgyújtották a fából épült városházát, katonákat vezényeltek ki a rend helyreállítására.

Az általános iskolában a legkülönfélébb nációkból származó osztálytársaim voltak, köztük két török. Őket számon tartottuk, de például a zsidókat, ahogy ez a szocializmusban máshol is megesett, nem. Pontosabban nem tudom. Szóban, tudatosan biztosan nem. Egyikük a barátom volt, mi ketten versenyeztünk a legjobb tanulói címért. A család polgári múlttal rendelkezett, akkoriban nagyon elegáns lakásnak számított az otthonuk, a falakon hatalmas olajfestmények függtek, olyan választékosan beszéltek és olyan otthonosan mozogtak a kultúra és a művészet területén, amit akkoriban máshol nem tapasztaltam. A mama csodálatos fatörzsek és lombok rajzolására tanította meg a fiát, amit én képtelen voltam leutánozni. A papa a politikai hierarchiában középen vagy kicsit följebb helyezkedett el, valahol igazgatói posztot töltött be. Másrészt akadtak olyan osztálytársaim is, akik egzotikusan sötét, gyapjas hajúak voltak, beszédük, mozgásuk föltűnően eltért az átlagtól, és a város másik szélén, tulajdonképpen parasztházakban éltek, nagy szegénységben. Hogy a barátom és ezek is zsidók, csak később tudatosult bennem, amikor elköltöztem Újpestről, egyetemista lettem, és a 9 - csaplar_magyarok boritokádárkori értelmiség különféle csoportjaival tartottam a kapcsolatot. Tehát a gyerekkoromban hatások értek, amelyek később talán befolyást gyakoroltak a hősválasztásaimra, szemléletemre. Jut eszembe, a gimnáziumban a két legjobb barátom közül az egyik a legmenőbb újpesti „maszek” cipész fia volt. A göndör haja és a kreol bőre miatt az akkoriban ismert afrikai politikus, Csombe nevét kapta becenévként tőlünk. A másiktól (ő nem járt velem egy osztályba) hallottam először azt, hogy valaki egyáltalán „zsidózik”. Azt tapasztaltam magamon, hogy zavar, tiltakoztam, mire azzal érvelt, hogy az ő anyja is zsidó, neki szabad. Lehet, hogy azért zavart, mert a négy nagyszülőm közül csak a két nagyanya személye biztos, a nagyapák a családi legendák ködébe vesznek. Valamint az anyja nevét viselő apám anyai fölmenői mind a mai Szlovákiához tartozó csallóköziek, gyerekkorom óta sokat hallottam üldöztetésekről.

Milyen szerepet töltenek be könyveiben e karakterek, ha a téma nem közvetlenül érinti a zsidóságot? Mi a dramaturgiai jelentősége figurájuknak, illetve zsidóságuknak a művekben?

CSAPLAR-V_Hitler lanya_ENVELOPE.inddMinthogy a Zsidó vagyok Magyarországon „közvetlenül érinti a zsidóságot”, a kérdés a Hitler lányára vonatkoztatható. Most már okosabb vagyok, mint írás közben, mert sok elemző kritika jelent meg róla. Utólag én is tudatosítottam, hogy a regény első és második része nem közvetlenül, de közvetve összetartozó rendszert képez. Az első rész az egyik főszereplő gyerekkora, benne egy Pipás Pista nevű sorozatgyilkossal. A Szeged környéki tanyavilágon játszódik. A tanyasiak és a városi nyomozó hatóságok közti viszonyt a főügyész egy mondata így fejezi ki: „Ezek nem is emberek.” A huszadik század húszas éveiben járunk, ez a szemlélet a kezdődő európai fasizmus egyik táptalaja. Valamint a fajelméletét csiszolgató, pályakezdő müncheni agitátor, Adolf Hitler is fölbukkan a történetben. A második részben nem jelenik meg közvetlenül, viszont már az egész eseménysort meghatározza az első rész ezen epizódfigurájának tevékenykedése. A harmadik rész az 1956-os forradalomba viszi el a regény két főszereplőjét, majd az egyiket tovább, egy hatvanas évekbeli magyar településre az osztrák-magyar határnál. Embercsempész banda kulcsfigurája lesz, a forradalom után az országban rekedt menekülőket segíti át a „szabad világba”. Talán mondhatni, hogy az üldözés, az üldözöttség kapcsolja össze dramaturgiailag a zsidókat és nem zsidókat e regényben.

Miben látja e figurák sajátosságait, és hogyan próbálta érzékeltetni?

A középső részben a nácikkal üzletelő Kasztner körül kirakódó világban a zsidó karaktereket a túlélési vágy határozza meg. Ez mindenkinél másképp mutatkozik, mivel nagyon különbözőek az élethelyzetek. Magát Kasztnert én ellentmondásos, de alapvetően pozitív jellemnek ábrázolom. A vele szembeforduló, életüket kockáztató, majd föláldozó fiatalok megint más csoportot képeznek. A harmadik részben van egy haláltábort megjárt, zsidó körzeti orvos, aki egyúttal a titkosszolgálat megbízottja. Az ő feladata lenne az embercsempészek helyszíni földerítése, majd lebuktatása, amit képtelen teljesíteni. Mivel egyszer már üldözték, nem tud ártani az „üldözötteknek”. Aztán végül megtanítja a főszereplő Kujeda Éliást az önhipnózisra, amivel akarata ellenére halálba segíti. Pedig nem is tudja róla, milyen gonoszságokat követett el élete során. Igaz, arról se világosítja föl senki, hogy Kujeda csendőr korában megmentett egy negyedzsidó lányt (a másik főhőst) a Németországba hurcolásról. Az anyai részről félzsidó Ruckner Fanni föltehetőleg Hitler lánya, amiről persze neki magának sejtelme sincs. Az ő karakterét, akárcsak az anyjáét, a zsidóságától való menekülés határozza meg. De sorsa azt is megmutatja, hogy adott helyzetben vannak dolgok, amelyek elől nem lehet elmenekülni… Nem, nem elemzek tovább, ez így leegyszerűsítés. Minden szereplőm „sajátos”, a történetük mondja el, hogyan és miképp. El kell olvasni a regényt.

Címkék:2015-04

[popup][/popup]