Szingli

Nem szeretek különbséget tenni a zsidó és a gój barátaim között, hogy is tehetnék, van azonban egyetlen dolog, amiben a bibsi haverokra mindig jobban lehet számítani. Akár akarod, akár nem. Amikor ugyanis lelép a pasid, tegyél bármit, beindul a kavarás a kommunában. Naná, hogy a hátad mögött, a tudtod nélkül. A szingliséged hirtelen központi beszédtémává válik, és onnantól az összes ismerős azon kezdi törni a fejét, kivel kellene összehozni „azt a szegény,” egyedül maradt lányt.

Nincs bajom a kerítéssel, tényleg, magam is erős vagyok benne, néhány házasság közvetítésének micváját már a magaménak tudhatom, így én vagyok az élő bizonyíték arra, hogy ezek a próbálkozások akár jól is elsülhetnek. Persze, ha a nagy számokat nézem, pont ennyire igaz az is, hogy ami az összehozósdit illeti, a pokolba vezető út bizony gyakran valóban jóindulattal van kikövezve.

A baj már ott el szokott kezdődni, amikor az önjelölt közvetítők darab-darab alapon próbálnak ismerősöket párosítani. Most komolyan: miért gondolják egyesek azt, hogy csak azért mert két ember épp egyedülálló, remekül passzolnak majd egymáshoz? Miért hiszik, hogy „majd” megszereted? Könyörgöm, nem 200 évvel ezelőtt vagyunk! Számításba veszik „ezek” egyáltalán mi az eseted, mik a preferenciáid, és mi tesz boldoggá??? Dehogy! “Legalább egy esélyt adj neki!” – mondják ilyenkor erőszakos jóindulattal, a kezükben a „jövendőbelid” fotóját lóbálva. Aztán, amikor látják az arcodon kiülni a rémületet, közlik, így ne is csodálkozz, ha egyedül vagy, mert mindig is az volt a bajod, hogy túl válogatós voltál. Ne feledd, teszik hozzá bizalmaskodva, most még talán alapíthatsz családot, de ha így folytatod, ők nem ijesztgetnek, csak finoman szólnak, kifutsz az időből, és akkor majd sírhatod vissza ezt a csodás partit, amit épp készülsz kihagyni.

Emlékszem, amikor az akkor 37 éves, rendkívül csinos, megözvegyült barátnőmet akarták bemutatni egy nálánál jó húsz évvel idősebb, iszonyú béna szociológusnak. Kedvcsinálónak fotó helyett megmutatták a lánynak az illető összes publikációját. Azt hiszed, viccelek, pedig nem. A publikációt. Amikor aztán az özvegy kikelt magából, és közölte, nem egy az apja korabeli vénemberben gondolkodik, a nagynénje, aki a randit intézte volna sértetten csak annyit felelt: „A fiatalabb nőket szereti, az előző felesége is fiatalabb volt”. Az ugyanis, hogy a barátnőm mit szeretne, igazából senkit sem érdekelt.

Nos, én is beleszaladtam már pár ilyen történetbe. A legijesztőbb talán az volt, amikor a rabbi felesége merő jóindulatból be akart mutatni egy „remek partinak”. Nos, az illető már fotón is oly szörnyűséges rémnek bizonyult, és a horrorisztikus látvány oly intenzíven égett bele a retinámba, hogy utána néhány napig csak Xanax-szal tudtam elaludni. A találkát elkerülendő azt hazudtam, épp van valakim.

Az sem volt semmi, amikor felhívott engem egy anyukám korabeli futó ismerős, akivel évek óta még csak nem is beszéltem, hogy „van az a fiú”, aki pont most vált el. Kicsit mamlasz, meg szerencsétlen, de milyen jó lenne az nekem. Mondtam, a mamlasz fiúk nem az esetem, és megkérdeztem, amúgy az illető tud-e egyáltalán arról, hogy épp 2.0 feleséget keresnek neki. Nem tudja még! – volt a válasz, majd némi érzelmi zsaroló hangsúllyal az alábbi mondat következett: „A frissen elvált férfiakra azonnal le kell csapni, mert különben pillanatok alatt elhappolja előled más, nagy ezekre a kereslet, de te tudod. Ha nem, hát nem!”
…Majd az asszony sértetten letette a telefont, és szerencsére soha többé nem próbált meg összehozni senkivel.

…Aztán ott volt még a Dárling, az arisztokrata, akivel Robi hozott össze. Jártunk is egy darabig, és akár jó is lehetett volna, de tényleg, ha egy idő után ki nem derül, az én drágám „szalon antiszemita”, így fájó ugyan, de a románcunknak vége szakadt.

Nem sokkal később jött Attila, akinek meg Adri mutatott be, és minden olyan csodásan ment pár évig, hogy Adri nem győzte hangsúlyozni, ez a parti élete főműve, mígnem a Nagyő lepattant az esküvő előtt, és én egyedül maradtam.

Szinglinek lenni egyébként remek dolog, de csak abban az esetben, ha nem te vagy az a bizonyos szingli, így kedvedre keríthetsz, hiszen az általad szervezett kínos randin nem neked kell feszkózni. Ez okból kifolyólag be is indult a jó szándékú ismerősök boronálási kedve. Jöttek is az ötletek egyik, a másik után. Most nem mennék bele a részletekbe, szörnyűek voltak, míg egy nap az alábbi telefont kaptam:

– Van itt ez a fiú. Ne tiltakozz látatlanban, legalább hallgass végig mielőtt elkezdenél fanyalogni. Pont az eseted. Mackós, szőrös, vicces, világot látott, van stílusa, művelt és még zsidó is. Ja, a lényeg. Imád zabálni, így biztos remekül kijöttök majd! Átküldtem a fotóit emailen, meózd le a Facebookon is, és itt a telefonszáma. Várja a hívásod.

A mondandója végeztével kedves barátom le is tette a telefont, mert érezte, ha nekiállok kérdezősködni, annak nem lesz jó vége.

Más választásom nem lévén, kinyitottam az általa küldött emailt.

…Megnéztem, és tényleg pont az esetem. Felhívtam és tényleg nagyon vicces. Annyira, hogy meghívtam magamhoz vacsorázni. Közben azon jár az eszem, hol lehet a hiba, hogy egy ilyen helyes férfinek nincs még családja. Na meg persze azon, mit főzzek neki, ami elég házias ahhoz, hogy az otthon melegét idézze, de annyira azért nem, hogy az anyja jusson az eszébe rólam.

Szóval egyelőre itt tartok. Izgulok. Drukkoljatok!