Buli van

Írta: Marton László Távolodó - Rovat: Kultúra-Művészetek

Klezmer a forradalom után

Kezdetben volt a klezmer-revival… A nyolcvanas évek kezdetén és az Egyesült Államokban jártunk; addig nem nagyon hallhattunk erről a – jiddis menyegzői muzsikán alapuló – műfajról. Az időzítésben a világon végig söprő népzenei mozgalomnak volt kirívó szerepe, a „helyválasztás” pedig a pogromokat és a náci pusztítást követő emigrációval magyarázható. Szerencsére a padlásról előkerült néhány gramofonlemez, sőt még a nagy mesterek némelyike is élt, így az Andy Statman Klezmer Orchestra, a Kapelye, a Klezmorim, a Klezmer Conservatory Band (és mások) feléleszthették ezt a kihunyóban levő hagyományt.

A klezmer zenészek többsége persze éppúgy kötődött a dzsesszhez és a rockhoz, mint a népzenéhez, és fontosnak tartották, hogy friss vért és több személyességet meg befolyást pumpáljanak a jiddis tradícióba. (A nyolcvanas évek közepén megalakult Klezmatics – a műfaj egyetlen Grammy-díjasa, és alighanem a csúcsa – hangoztatta is eleget, hogy számára a Led Zeppelin és Miles Davis nem kevésbé fontos.) Az évtized végén így már inkább azokra kellett jobban figyelni, akik az „új iskola”, a progresszivitás képviselői voltak. Ehhez az új hullámhoz új címkéket kellett a szakmának kitalálnia: a kilencvenes években így terjedt el a „Radical Jewish Music” – John Zorn, Hasidic New Wave, David Krakauer’s Klezmer Madness! – az ezredforduló után pedig a „Klezmer Revolution” kifejezés. Ez utóbbi egy kitűnő CD-válogatás címéül is szolgált, többek közt Daniel Kahn, Socalled, az Amsterdam Klezmer Band, az Oi Va Voi és a Frank London’s Klezmer Brass Allstars felvételeivel. És ezzel lényegében a mához értünk.

9 - Amsterdam Klezmer Band_by Fred van Diem

Amsterdam Klezmer Band (fotó: Fred van Diem)

Vállalva a sarkítás ódiumát, részint azt szűrhetjük le, hogy Európában most harsányabban pezseg a klezmer, mint Amerikában. Másfelől meg, hogy egy zenei ötvözet egyik alkotóeleme lett. Úgy találva vissza tánczenei gyökereihez, mint a legtöbb tánczenekar: belefér minden, csak buli legyen.

Buli van.

Ez persze veszélyes üzem,

hiszen a pillanatról szól, és nem feltétlenül hagy mély nyomot maga után. Csak közben a lemezpiac megrendülésével felértékelődött a koncertek szerepe, és egy tehetős nyári fesztiválra csak azokat hívják, akik magukkal ragadják közönségüket. Erős a nyomás… Az elmúlt években ezért is szilárdult meg a Balkán Beat és a ska pozíciója, illetve ezért érvényesültek azok a klezmerbandák, amelyek a cigány- és a jamaicai zenékkel való fúzióban utaznak. Mint például a holland Amsterdam Klezmer Band. 1996-ban, amikor megalakult, még javában dúlt a revival, és nagyon időszerű volt, hogy Amszterdam – Észak-Nyugat-Európa egykori Jeruzsáleme – is kivegye ebből a részét. Lépésről lépésre vették be az utcákat, parkokat, kocsmákat, majd végül az európai fesztiválokat, míg mára az egyik legvadabb klezmer együttessé váltak. Megállás nélkül ontva az albumukat is – az utolsó az idei (és a Russen Discóra hajazó) Blitzmash.

A Russen Disco az ukrán Jurij Gurzsi és az orosz Wladimir Kaminer „találmánya”, és annak a kelet-európai gyökerű, de szigorúan globális tánczenének a neve, amit DJ-ként a berlini emigránsok egyik törzshelyén, a Kaffee Burgerben toltak. Ebbe éppúgy belefért a klezmer, mint a polka, a rock, az orosz sanzon vagy a reggae, majd miután Gurzsi találkozott (az egykor Balaton- és Batu Kármen-tag) Wahorn Simonnal, az irányzat „alapzenekara” a Rotfront is megalakult. A Rotfront ezután kikiáltotta az Emigráns Köztársaságot, és immár három sikeres albumot jegyez, a legutóbbit 17 Deutsche Tänze címmel.

9 - OiVaVoi2

Oi Va Voi

Gurzsi a Londonban élő Jonathan Waltonnal (ex Oi Va Voi) is összeállt: közös zenekaruk a Shtetl Superstars. Valójában már 2006-ban együttműködtek, de akkor még csak egy CD-válogatást szerkesztettek Shtetl Superstars címmel, melyen a világ minden részéről tombolt a klezmer: Gurzsi (Ukrajna), az Amsterdam Klezmer Band (Hollandia), Socalled (Kanada), Sophie Solomon (Anglia), az Oi Va Voi (Anglia), a Hip Hop Hoodios (USA), a Balkan Beat Box (USA, Izrael), a Boom Pam (Izrael), Daniel Kahn (USA) és sokan mások részvételével. De ez nem volt elég, hál’ isten, így a Rotfront és az Oi Va Voi szálait tovább szőve létrehozták a Shtetl Superstars zenekart, melynek A Day In The Life című albuma idén végre lemezen is kijött. Nevükben a Shtetl a jiddis falusi gyökerekre utal, ami pedig a Superstarst illeti, az iróniaként éppúgy helytáll, mint annak jelzéseként, hogy csupa népszerű együttesből (többek közt a Boom Pamből, a Les Triaboliques-ból, az Oy Divisionből, a Rotfrontból és az Amsterdam Klezmer Bandből) verbuválódtak a tagjai. A Lemez Lovas néven futó Jonathan Walton közben egy másik formációt is szervezett: ez a Jiddish Twist Orchestra, mely az ötvenes évek – latin tánczenével és rock ’n’ rollal átszőtt – zsidó muzsikáját játssza. Ez a produkció annyira friss, hogy még nem nőhette ki magát, de könnyen lehet, hogy az övék a jövő. Kérdés persze, hogy mit szól mindehhez az elmúlt tíz évben többször is megújult Oi Va Voi, mely a ragyogó Laughter Through Tears albummal vetekedő 2009-es Travelling The Face Of The Globe óta nem jelentkezett újabb dobással.

9 - Daniel Kahn_2013_Solo_midres

Daniel Kahn

Ugyancsak a Rotfront környezetében – annak alkalmi közreműködőjeként – került a képbe Daniel Kahn. Ő Detroitból keveredett Berlinbe, ott alapította meg Daniel Kahn & The Painted Bird nevű rendkívüli zenekarát, melyben – a klezmer mellett – teret engedett a punk rock, a kabaré, az ír kocsmazene, a munkásmozgalmi indulók és Kurt Weill befolyásának is. Eddig négy lemeze jelent meg, és mindegyik hozzátett valamit az előzőekhez: a legutóbbi Bad Old Songs a jiddis sanzonok nosztalgiáját. (A korábbiak közül a durvább Partisans & Parasites a javasolt hallgatnivaló.)

Mielőtt elhagyjuk Európát

és „visszatérünk” az újvilágba, két tánc között muszáj megpihennünk… Súlyos hiba lenne ugyanis, ha a trendre fókuszálva megfeledkeznénk az intimebb vagy hagyományosabb, vagy éppen experimentálisabb produkcióiról. Finnországban a bőgős Sampo Lassila Narinkka nevű kvartettjére (és annak Suomiklezmer című albumára) kell figyelni, mely Helsinki első bolhapiacáról kapta nevét, annak millió színe és vibrálása kapcsán. Ez sem „tiszta” klezmer, hanem annak szláv és balkáni dallamokkal, dzsesszel és kortárs kamarazenével átitatott változata. Ráadásul a klezmertől elválaszthatatlan fájdalom és öröm mellett egy jó adag finn humorral.

Aztán itt van az angol She’ Koyokh, a vájt fülű újságírók kedvence, melynek idei Wild Goats & Unmarried Women című albumát minden további nélkül beiktathatjuk az elmúlt évek „legjei” közé. Mert ahogy ebbe a régi vágású klezmerbe belesimulnak a bosnyák és török és görög dallamok, az bizony maga a tökély.

9 - FrankSoloINternet

Frank London

De a közép-kelet-európai klezmer színtér sem elhanyagolható, különös tekintettel lengyel barátainkra, a nálunk is jól ismert Transkapelára, a Krokére, és a (korábban The Cracow Klezmer Band néven futott) Bester Quartetre.

Szóval, újra Amerika.

Míg Európában a Balkán és a ska garantálta a tempót és az elsöprő beindulást, a legfrissebb amerikai klezmer fő csapásiránya a hip-hop lett. Ebben is a Klezmatics – pontosabban annak két kulcsfigurája – törte az utat: Frank London az 1993-as The Shvitz című albumán, David Krakauer pedig a David Krakauer’s Klezmer Madness!-ben, Socalled-dal kollaborálva a Bubbemeises albumon.

(A Klezmatics körül amúgy most csend van, az utolsó sorlemeze a Grammy-díjas Wonder Wheel volt, mely a folk-ikon Woody Guthrie hatvan évvel ezelőtt írt dalszövegeihez álmodott zenét, hol a bluestól, hol az ír zenétől, hol a pszichedéliától érintetten. Megjegyzem, a Frank London másik nyerő formációja, a Frank London’s Klezmer Brass Allstars is kilenc éve készített utoljára lemezt, Carnival Conspiracy címmel.)

Na, de ott tartottunk, hogy klezmer + hip-hop.

9 - Socalled2

Socalled

Abban pedig a New York-i Hip Hop Hoodíos megkerülhetetlen. Két alaptagja, Josh Norek és Abraham Velez a zsidó és a latin zene gyökereit ültette hip-hopba (a Hoodíos a spanyol judío játékos alakja), és már az első, 2002-es EP-jével szenzációt keltett. Ilyen tényleg nem volt addig: mintha a legvadabb klezmerekkel muzsikált volna a Beastie Boys és Cypress Hill. Aztán a 2005-ös Agua Pa’ La Gente albummal még rátettek egy lapáttal, biztosítva helyüket a zsidó zene történelemkönyvében, majd egy újabb EP-vel és egy válogatással (Carne Masada: Quite Possibly the Very Best of Hip Hop Hoodíos) gondoskodtak arról, hogy soha ne merülhessen feledésbe a nevük. De azért már előállhatnának egy új dobással…

A XXI. század forradalmi klezmeréről éppúgy nem beszélhetünk a montreáli Socalled (született Josh Dolgin) nélkül, mint a klezmer és a hip-hop fúziójáról. Ugyanakkor Josh már ezektől is messzire rugaszkodott. Mindent megtanult a klezmerről és a jiddis nyelvről, tud zongorázni és harmonikázni, továbbá a tenyerében van a hip-hop, a rap, a funky, a country meg a laptop, és olyan hangkollázst alkot zenekarával, ami egyszerre nosztalgikus és futurisztikus, szívhez szóló és agyas, és ami egyaránt avantgárd és beindulós klubzene. Nem véletlenül kérte együttműködésre David Krakauer, aztán (az Oi Va Voiból) Sophie Solomon, de inkább az alanyi jogán megjelent Ghettoblaster (2006), illetve az azt követő Sleepover albuma (2011) ajánlott. Akarom mondani: kötelező.

Címkék:2014-09

[popup][/popup]