A Tóra női szemmel

Női képzőművészek Tóra értelmezése a „Woman of the Book” kiállításon.

 

Shoshana Gugenheim egy harédi tanítónál kezdte tanulni a tóraíró (Héberül: szófér) ősi művészetét, miután 2000-ben Izraelbe költözött. Mivel a zsidó vallásjog szerint nem kóser, ha a Tórát egy nő (vagy rabszolga, eretnek, nem zsidó személy) írja, a találkozókat titokban kellett tartani. Négy év múlva a szekuláris zsidóként felnőtt Gugenheim már szóférként dolgozott. Közönsége azonban azokra a reform és konzervatív csoportokra korlátozódott, melyek a vallási szabályok újraértelmezésére törekedtek. Szerette a munkáját, a precíz vonalakat, a meditatív tevékenységgel járó békességet, és főként azt, hogy fizikailag is kapcsolódhat a fontos szöveghez. Csak a magányosság zavarta.

Miközben nagyon kevés zsidó nőt képeznek ki szóférnek, művészként sokan dolgoznak ezen a területen. Erre alapozva Gugenheim 2007-ben létrehozta a „Woman of the Book” elnevezésű képzőművészeti gyűjteményt. Az elképzelés szerint az ötvennégy hetiszakaszt (párásá-t) ábrázoló műveket különböző nemzetiségű képzőművész nőknek kellett megalkotniuk. Az alkotók vallási háttere eltérő volt: a haját eltakaró, háláchát követő ortodox nőtől a leszbikus, betért zsidó nőig terjedt a skála. A művészek többsége otthonosan mozgott a judaizmusban, néhányan azonban újoncként közeledtek a témához.

A jelenleg ötven műből álló anyag a Jeruzsálemi Kortárs Zsidó Művészeti Biennálén látható. A kis galéria a forgalmas First Station közelében található, ahol műkedvelők és rendszeres vásárlók egyaránt megfordulnak. A művek alkotói mind pergamenlapot használtak, hogy ezeket a későbbiekben a hagyományos módon össze lehessen fűzni, ugyanúgy, ahogy a tóratekercseket szokták. Mivel a sorozatból négy darab még hiányzik, és a pergamen kényes, nehéz felragasztani, ezért Gugenheim a nyomtatott reprodukciókat állította ki.

 

 

A kiállításon látható többek között Shoshannah Brombacher Tzav hetiszakaszának interpretációja (1. kép). A kavargó pasztell és tintafoltok a zsidók száműzetésének borzalmait idézik meg Chagall stílusában. Megtekinthető még Sharon Rosenzweig merész, képregény-szerű Behar hetiszakasz értelmezése (2. kép), ahol az Ígéret földjét egy érzéki afrikai istennő testesíti meg. Gugenheim pedig kinyomtatta és pergamenre erősítette saját ovulációs naptárát, amelyet a fogantatásért folytatott küzdelmes évei során használt, így kapcsolódva a Veyeira hetiszakaszban ismertetett Sára történethez (3. kép).

A nők helyzete Jeruzsálemben ma folyamatos viták tárgya. Az ultraortodoxia az elmúlt években indulatos kampányt kezdett, azzal a céllal, hogy a nőket kiszorítsa a hirdetőtáblákról, a buszok első üléseiről, és ami a legfontosabb, a zsidó szellemi életből. Rami Ozeri, a Biennále alapítója mindezek miatt úgy döntött, hogy kockáztat. Az idő, úgy tűnik, őt igazolja. A kiállításra adott reakciók állítása szerint egyértelműen pozitívak. Ozeri, aki szerint a kezdeményezés a nőknek utat nyithat a judaizmusról szóló diskurzushoz, támogatja, hogy az évtizedeken át férfiak által uralt Tóra értelmezésben megjelenjen végre a női nézőpont is.

 

 

Beszűkült gondolkodású az a látogató, aki ellenzi, hogy egy zsidó vallási szöveget nő írjon – állítja Yedidia Stern, a zsidó jog professzora, az Israel Democracy Institute alelnöke. „Ez ellen nem létezhet háláchikus kifogás. A Tórát minden embernek kellene értelmeznie, és az emberiség fele nő” – így a professzor. „Az értelmezés sokféle lehet, ennek egyik eszköze a művészet.”

Gugenheim jövőre vonatkozó tervei között szerepel egy európai és egy észak-amerikai vándorkiállítás, valamint a műveket bemutató könyv kiadása. A legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy a „Woman of the Book” révén létrejött zsidó képzőművész nőket tömörítő – a maga nemében valószínűleg a legnépesebb – csoport a jövőben is együttműködjön.

Debra Kamin cikke alapján: Farkas Mariann

Képek forrás: URL: http://womenofthebook.org