Szombat előfizetés 2017

„A Saul fia egy hosszú folyamat eredménye”

Írta: Szentgyörgyi Rita - Rovat: Film, Irodalom, Kultúra-Művészetek

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

 Clara Royer-val beszélget Szentgyörgyi Rita

A Budapest–Varsó–Pozsony–Prága útvonalon „halad” kulturális vonzalmai, irodalmi kutatásai nyomán. A cannes-i nagydíjas Saul fia társ-forgatókönyvírója irodalmár, történész, szépíró, a két világháború közötti magyar zsidó írókról írta a doktori disszertációját. Jelenleg Prágában él, és a második forgatókönyvén dolgozik Nemes Jeles Lászlóval.

3 - Clara Royer fotó Hermann Ildi

Clara Royer (fotó Hermann Ildi)

– Az elismerések mellett milyen meglepő észrevételeket tapasztaltál a Saul fia kapcsán? Generált vitákat Franciaországban?

– A filmet 2015. novemberben 4-én fogják bemutatni Franciaországban, ahol nemzeti hagyomány a vita. A cannes-i vetítés után a francia sajtó egy része Claude Lanzmannra hivatkozva vitát akart indítani, ami vicces, mert Lanzmann-nak igazán tetszett a film. A Saul fia egy fikció, ami lehetővé teszi az azonosulást a főhőssel azáltal, hogy az ő tapasztalatait helyezi a középpontba. Mellesleg gyakran tapasztaltam, hogy az emberek, miután megnézték, több napig a hatása alatt voltak. Erős érzelmi sokkot vált ki, nehezen emészthető.

– Cannes után, az Oscar-jelölés előtt miben változtatta meg az életedet, hogy Nemes Jeles László társ-forgatókönyvírójává „szegődtél”?

– A Saul fia egy hosszú folyamat eredménye, ami nagyjából akkor kezdődött, amikor megismertem Lászlót és magyar leckéket vettem tőle. A magyar nyelv megtanulása teljesen megváltoztatta az életemet. 2001-ben a francia–magyar kulturális évben sok magyar könyv jelent meg francia fordításban. Így bukkantam Kosztolányira és Kertész Imrére. A Sorstalanságot olvastam először, utána a Kaddist, ami annyira felzaklatott, hogy lekéstem a Gare de l’Est-en a Nancy-ba tartó vonatot, ami mellesleg akkoriban Budapestig közlekedett. Miközben olvastam a Kaddist, dühös voltam, rosszul éreztem magam, úgy éreztem, a szöveg kizárja az én nemzedékemet. A meg nem született gyermekben magamra ismertem.

– A saját magyar gyökereid nem vittek volna a magyar irodalom felé?

– Kiskoromban a Magyarországgal kapcsolatos gondolataim kissé kísértetiesek voltak, szófoszlányokra támaszkodtak. A nagyanyám soha nem ült le velem szembe, hogy elmesélje nekem, mit jelentett a családunk számára Magyarország. Egy gigantikus táborként, rendkívül sötét szürkeségként jelent meg a képzeletemben. Huszonkét évesen megrázó volt megérkezni Budapestre és felfedezni egy kék- és aranyszínű várost. A magyar szókincsemet a versek fordításának köszönhetem. Az első szöveg, amit Lászlóval fordítottunk, Arany János gyönyörű költeménye, „Az örök zsidó” volt, azután Faludy György „Testamentum”-a következett.

– Csillag című első regényedben, amit a nagymamádnak ajánlottál, felsejlenek a zsidó anyai ág emlékei…

– A déd-dédnagyanyám zsidó volt, aki a gyerekeivel kivándorolt Franciaországba. A nagymamám a háború alatt kitért. Tipikus asszimilált zsidó nő volt, aki élete vége felé egy francia katolikus báróval élt. Amit a „Csillag”-ban elmesélek a gyerekkorából, amikor 1944-ben, nyolc évesen, egy franciaországi panzióban szemtanúja volt a két tulajdonosnő meggyilkolásának, az igaz történet. A magyarországi családom sorsát nem ismerem. A nagyanyámat kivételes alkalmazkodási készség jellemezte. Frusztráló lehetett a számára látni, hogy az unokája lebontotta mindazt, amit ő felépített. Vagyis azt, hogy mi franciák vagyunk. A kedvemért egyszer mégis eljött Magyarországra. Három napot töltött velem Budapesten, akkor vitatkoztam vele életemben először és utoljára.

– A magyarsággal együtt került a feledés homályába a zsidóságod? Otthon milyen nevelést kaptál?

– Antiklerikális, ateista légkörben nevelkedtem, ugyanakkor kierőltették a szüleim, hogy katolikus gimnáziumba menjek, mert azt gondolták, hogy ott kapok „rendes” polgári nevelést! Persze anyám sem kapott zsidó nevelést, időről-időre mégis felmerül benne az igény, hogy ezt pótolja. Például azzal, hogy szeretne rabbikkal beszélgetni… Olykor előáll azzal, hogy fontos lenne megtalálni az iratokat, amivel bizonyíthatná a zsidó származását. Ezt is elég viccesnek érzem. Tizenhárom évesen egzisztenciális válságba kerültem. Addig ugyanis a kis Jézusban hittem. Aztán szembesültem azzal, hogy anyai ágon zsidó vagyok. Egy lengyel katolikus pap az iskolában azt mondta nekem, hogy hagyjak fel a hatmillió zsidó emlegetésével. Ez az antiszemita megjegyzés véget vetett az én katolicizmusomnak, a katolikus egyházba vetett bizalmamnak. Szomjaztam a spiritualitást, az élet értelmének a kutatását. Oldalakat másoltam ki a Bibliából, pl. Ezékiel prófétától. Aztán tizenhat évesen egy szefárd zsidó barátomnak köszönhetően elkezdtem szövegeket olvasni a zsidóságról. Találkoztam egy katolikus nővérrel, akivel szenvedélyes vitákat folytattam Jób könyvéről. Lényegében ő bátorított a zsidóságom kifejezésére, amit nem a vallásban, hanem a kultúrában találtam meg, leginkább a zsidó magyar írókról folytatott kutatásaimban.

– A két háború közti magyar zsidó írónemzedék – többek között Zsolt Béla, Komlós Aladár, Pap Károly, Gelléri Andor Endre – identitás-keresése képezte a több mint hétszáz oldalas doktori disszertációd alapját.

– A kutatási területem eredetileg a két háború közötti magyar írók munkássága és politikai szerepvállalása volt. A párizsi École Normale Supérieure és az Eötvös Collegium közös csereprogramjának köszönhetően fél évre Budapestre jöttem, és ekkor kezdtem foglalkozni először a témával, főként Pap Károllyal. Az irodalmon keresztül sok mindent megtudtam a zsidó vallásról. Pl. mivel Pap egy rabbi fia volt, meg kellett értenem, miből származik a Gonosz allegóriája az Azarel című regényében. A több kötetes „Encyclopaedia Judaica” is segítségemre volt, és a Saul fia idején mindent elolvastam a kaddisról, a temetési szertartásról.

– A holokauszt harmadik nemzedékéhez tartozol. Hogy látod, a történelmi tanulmányaidon túl a családi „mitológia” segített is a hitelességre való törekvésben?

– Egyrészt fontosnak tartom, hogy a Saul fiát a mi nemzedékünk készítette, amelyik ki akar lépni az epikus ábrázolás csapdájából, a holokauszt narrációjához tapadó filmművészeti kánonokból. Mitizált kódok tapadnak a holokauszthoz, és ha mitizálunk, akkor könnyen beleesünk a tévhitek hibájába. A holokauszt-filmek többsége hősök történetét meséli el, az igazakét, de ez még egy százalékát sem teszi ki Auschwitz és a haláltáborok valóságának. Csupán megnyugtatásra szolgál. A Saul fia nem dokumentumfilm, de rengeteget olvastunk hozzá, Nyiszli Miklós: Mengele boncolóorvosa voltam Auschwitzban című könyvétől kezdve a volt sonderkommandósok visszaemlékezéseiig, mint amilyen pl. Gideon Greif „Könnyek nélkül sírtunk” vagy a „Hangok a hamvak alatt” c. könyve. Greiffel személyesen is találkoztunk, rengeteg részletes információt kaptunk tőle arra vonatkozóan, hogy mit viseltek, mit ettek, hogyan mozogtak, hány katona volt a táborban. A Saul fia éppúgy a valóságon alapuló fikció, mint a Sorstalanság.

Saul_Fia_Mozinet_01

Röhrig Géza a filmben

– Kertész Imre mit szólt a filmhez?

– Bevallom, féltem Kertész Imre véleményétől. Azt mondta róla, hogy csodálatos, nagyon hiteles. Meghívtam őt a premierre, bemutattam Röhrig Gézának. Nagyon megható pillanat volt, amikor átölelte Gézát.

– Rendhagyó kapcsolat fűz Kertész Imréhez, akinek az irodalmi életrajzán dolgozol. Egyfajta nemzedékek közötti hidat töltesz be az életében?

– Évekbe telt, amíg vettem a bátorságot, hogy felkeressem. Nagylelkűen és humorral viszonyul hozzám. Sokórányi beszélgetést rögzítettem vele. Zseniális, kivételes ajándéka az életnek, hogy egy ilyen nagy író elfogadott beszélgetőtársának. Egy fiatal francia lány vagyok a szemében, aki gyakran megnevetteti hibás magyarságával. Kertész a patetikus stílus minden formáját elutasítja. Amikor egyszer arról mesélt, hogy 1944-ben, a deportálása előtt nem mehetett a parkba, mert kutyáknak és zsidóknak tilos volt odamenni, könnyek jelentek meg a szememben, de ő mérgesen rám szólt: „Ne sírj, ha sírsz, akkor nem mesélek tovább!”

– A második forgatókönyvön dolgoztok Nemes Jeles Lászlóval. Azáltal, hogy magasra tettétek a lécet a Saul fiával, nagyobb nyomás nehezedik rátok?

– Szerencsére még Cannes előtt megírtuk az új forgatókönyv vázlatát. Most a forgatókönyvön dolgozunk. Ez egy thriller lesz; egy fiatal nő fejlődéstörténete, ami mögött felsejlik az európai civilizáció hanyatlása.

– Válaszút elé állított az élet a saját írói munkád, illetve a filmes pálya között?

– Nyolc éves korom óta regényírónak készültem. 2014-ig a Sorbonne-on dolgoztam a közép-európai történelem és magyar irodalom tanáraként, jelenleg Prágában egy tudományos kutatóközpontot vezetek a francia állam és a visegrádi országok együttműködésének keretében. Még nem döntöttem el, hogy teljesen belevetem-e magamat az írás világába.

Címkék:2015-11

  • MikeB

    Wow! Kol hakavod.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Röhrig Géza örökbefogadásáról

Amíg az Oscar-díjért izgulunk, emlékezzünk meg a magyar jelölt, a Saul fia főszereplőjéről. Röhrig Géza négy és tizenkét éves kora...

Fejszével rontottak az izraeli biztonsági őrre, az orvosok az életéért küzdenek

Életveszélyesen megsebesítettek az éjjel egy biztonsági őrt az Izrael fennhatósága alatt álló Ciszjordánia egyik telepes városának, Maale Adumimnak a bevásárlóközpontjában...

Close