Debrecen – Kóser kolbász, emlékközpont, asztalitenisz

Írta: Dehir.hu - Rovat: Közösség

Horovitz Tamás közel tíz éve vezeti az aktivitása és lélekszáma alapján vidéken egyedülállónak számító Debreceni Zsidó Hitközséget. Milyen viszonyt ápolnak a többi gyülekezettel? Miért tartják fontosnak, hogy bárki betérhessen a rendezvényeikre? Hogyan élnek, milyen hagyományaik vannak? Miről készítenek filmet a Debrecen Televízióval? Hagyomány, kultúra, sport – a hitközség elnökével beszélgetett a dehir.hu.

Horovitz

Horovitz Tamás (Fotó: Kovács Tibor)

Dehir.hu: Hogy érzi magát a városban?

 

Horovitz Tamás: Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány elnöke szokta mondani: jó zsidónak lenni Debrecenben. Úgy gondolom, a zsidó emberek Debrecen megbecsült polgárai a társadalom bármely területén. Így van ez napjainkban és így volt régen is. Ha a múltba visszatekintünk, sok mindennel igyekeztek hozzájárulni a város értékeihez: gondoljunk csak a múzeumalapító Déri Frigyesre, vagy Rex Ferencre, aki a mai Teva gyógyszergyár elődjét hozta létre 1908-ban.

 

Dehir.hu: Létezik ma zsidó negyed Debrecenben?

 

Horovitz Tamás: Újból létezik, azt mondhatjuk. A holokauszt előtt 12 ezer zsidó élt Debrecenben, a háború után 6 ezren jöttek vissza. 1956-ban aztán elég sokan elvándoroltak az ismert okok miatt, eléggé lecsökkent a zsidó közösség létszáma. A 80-as évekig két hitközség is működött a városban, ezek aztán összeolvadtak. Ennek a közösségnek az élete eléggé szűk keresztmetszetek között működött, csak 6-8 éve történtek komolyabb változások, akkor döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk a régi szép belvárosi zsidó negyedet helyreállítani. 4-5 éve kezdtük a munkát, melynek keretén belül felújítottuk az ortodox zsinagógát. Így ez egy olyan multifunkcionális térré alakult, ami egyedülálló az országban: nemcsak vallási célokat szolgál, hanem a kultúra, az oktatás, a közösségépítés ügyét is. Rendbe tettük a másik, az ünnepeken használt zsinagógánkat is a Kápolnási utcán, és a Pásti utcai udvaron az imatermünket is, ami a mindennapi imádkozást szolgálja. Itt megmaradt a régi kóser vágodánk, ami szintén kuriózum, az egész Kárpát-medencében nincs még egy ilyen, és megmentettük az utókor számára a régi mikvét is, ahol meg lehet nézni, hogyan használták a rituális fürdőt eleink.

2015-ben ünnepélyes keretek között átadták a debreceni Pásti utcai ortodox zsinagógát

Dehir.hu: Ezeket bárki láthatja?

 

Horovitz Tamás: Hogyne, hiszen arra törekszünk, hogy nyitott legyen a közösségünk, a debreceni zsidóság rendezvényein, programjain vallási hovatartozás nélkül bárki részt tudjon venni. Azt gondoljuk, hogy a kételyeket, a zsidó vallással szemben esetlegesen felmerülő rossz gondolatokat talán így tudjuk ellensúlyozni azzal, hogy megmutatjuk, hogyan élünk, milyenek vagyunk – ennek tükrében működtetjük ezt a zsinagógát. Nagyon sokféle kulturális programunk volt már: kiállítások, koncertek, felolvasóestek és egyéb rendezvények, s ezeken a kóser konyhánk nagyszerű termékeit is be tudtuk mutatni. Büszkén mondhatom, hogy az IHRA nemzetközi holokauszt szervezet debreceni konferenciájának is egyik helyszíne volt a zsinagóga.

 

Dehir.hu: Nemrég pedig arról szóltak a híradások, hogy múzeumot szeretnének létrehozni. Itt mit kívánnak bemutatni?

Horovitz Tamás: Nagy tervünk egy olyan emlékközpont létrehozása, mely a Kárpát-medencei zsidóság életét, vallását, hagyományait mutatja be a nem zsidó embereknek is. Ez egy igazán modern intézmény lenne: nemcsak múzeum, hanem oktató központ is. Az antiszemitizmus mint jelenség ma is jelen van a társadalomban. Reményeink szerint ezen mindig lehet egy kicsit változtatni. Meggyőződésünk, hogy a vallás megismerése és az oktatás ennek fontos eleme.

 

Dehir.hu: Készül egy film is ehhez kapcsolódva. Mi a témája?

 

Horovitz Tamás: A Debrecen Televízió forgat a város megbízásából egy dokumentumfilmet, mely közel húsz holokauszt túlélő vallomását tárja elénk. Ezek az emberek a világ különböző pontján élnek jelenleg: van, aki Debrecenben, Izraelben vagy éppen Amerikában. Hitelesen mondják el és idézik fel az egykori borzalmakat, és azt, hogyan élték át, hogyan élték túl. Nagyon fontosnak tartom a DTV filmjét, mert azokat a generációkat szólaltatja meg, akik részesei voltak azoknak az eseményeknek, és még el tudják nekünk mesélni tanulságképpen az életük történetét.

Dehir.hu: Az emberek valláshoz fűződő viszonya az utóbbi évtizedekben sokat változott. Hogyan tud ezzel a helyzettel megbirkózni a debreceni zsidó közösség?

 

Horovitz Tamás: Ez egy valóban fennálló probléma, megoldásra váró feladat számunkra is. Reggeli és délutáni imáinkat, ünnepeink megtartása néha nehézségeket okoz, mert ahhoz, hogy a teljes liturgia szerint tudjunk imádkozni, tíz felnőtt (a 13. életévét betöltött) férfinek kell lennie a zsinagógában, ami a mai élettempó, az elfoglaltságok miatt nem is olyan egyszerű. De mi ezt a helyzetet nem akarjuk megváltoztatni, mi továbbra is a hagyományok alapján kívánunk működni.

 

Dehir.hu: Nemcsak a múltra, a jövőre is nagy figyelmet fordítanak. Milyen, a nagyközönség számára is érdekes terveik vannak erre az évre?

 

Horovitz Tamás: A népszerű debreceni páros kolbász hungarikum lett, és ahogy talán sokan tudják, létezik egy kóser változata is. A hitközségünk fogja ezt előállítani a kóser konyhánkon, s bemutatni a debrecenieknek. Tervezünk egy kóser utcafesztivált is, amivel szándékaink szerint egy új hagyományt indíthatunk el, és amit a Művészetek Udvarával közösen szervezünk meg, nagyon gazdag, sokszínű kínálattal, igényes és különleges zenei programokkal a zsinagógában is.

Dehir.hu: Milyen a viszonyuk a többi egyházzal?

 

Horovitz Tamás: Büszkék vagyunk arra, amit Papp László polgármester gyakran emleget, hogy Debrecen spirituális központ. Három püspökség működik itt és a vidék legnagyobb zsidó hitközsége. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy Debrecenben a többi egyházakkal együttműködjünk: látogatjuk egymás rendezvényeit, párbeszédet folytatunk egymással, jó viszonyt alakítottunk ki.

Dehir.hu: Milyen kapcsolatban állnak a határon túli magyar zsidósággal?

 

Horovitz Tamás: Nemrég mi rendezhettük meg a 17. Kárpát-medencei magyar ajkú zsidó hitközségek találkozóját, ahova nagyon sokfelől érkeztek. Igyekszünk segíteni azoknak, aki önállóan nehezebben boldogulnak. Jó kapcsolatot ápolunk a nagyváradiakkal, akik hozzánk hasonlóan működnek, és a szatmárnémeti hitközséggel is, akik kevesen vannak, ezért rendszeresen meghívjuk őket Debrecenbe, jöjjenek el, ünnepeljenek velünk. Nemrég pedig a munkácsi hitközséggel is felvettük a kapcsolatot – ahogy Brassó, Kolozsvár, Arad és Kassa közösségeivel.

 

Dehir.hu: Mivel foglalkozik a civil életében?

 

Horovitz Tamás: Építőipari kivitelezéssel és ingatlanfejlesztéssel. Mind az egyházi, mind a civil életemben nagyon sok segítséget kapok a családomtól. Büszke vagyok a gyermekeimre, lányom, Bianka 26 éves, ő már önálló életet él, és a fiamra, Noelre, aki még tanuló. Szeretem a sportot: fiatalabb éveimben hosszú ideig élsportoló voltam, évekig asztaliteniszeztem. Bár mostanában kevésbé vagyok aktív játékos, de nagy örömmel számolok be róla, hogy új asztalitenisz egyesületet alapítottunk, mely profi első osztályú férfi-női szakágat tűzött ki célul. Lelkes segítőkkel dolgozom együtt, és szeretnénk elérni, hogy egy olyan állandó termünk legyen Debrecenben, ahol a nap bármely szakában lehet sportolni. Az utánpótlás-képzést is igyekszünk majd beindítani, de a tömegsporttal is foglalkozni akarunk. Debrecen első riói olimpikonja, Bereczki Dezső már ennek az egyesületnek, a Debreceni Asztalitenisz Klubnak a tagja. Szeretnénk több olyan játékost visszahozni, aki azért mert el, mert a városban nem volt megfelelő szintű egyesület. Tárgyalásban vagyunk egy névadó szponzorral is, aki komoly mértékben tudja majd finanszírozni a csapatot, s reményeink szerint így tovább tudjuk színesíteni a város sportéletét.

 

 

[popup][/popup]