2012. február 5. / Fidelio
A József Attila-díjas író Révai Gábor kérdései nyomán írott könyvét Jánossy Lajos író, kritikus, a litera.hu szerkesztője ajánlja.
Kornisban a kezdetektől ott az Adyt idéző („Szeretném magam megmutatni. [...] Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié") vágy, amelyről ez az interjúszerkezetben formát talált, vallomásos, önéletrajzi kötet is számot vet. Az elbeszélt történet egyszerre ihletetten személyes és Magyarország elmúlt hatvan évét átölelő. Kornis a klasszikus „dramaturgiát" betartva mondja végig az életét, a gyerekkortól a kóstolódó ifjúságon át jut el felnőtt kora nagy küzdelmeihez. Az identitáskeresés útvesztőiben szegődhetünk a szerző útitársává, amelynek során a zsidóság, az íróság, a politikai szerepvállalás és véleménynyilvánítás, a vallás, a keresett és megtalált hit alapvető, a 20. században minden jelentős gondolkodót és alkotót húsba vágóan érintő kérdéseivel szembesülünk, de úgy, hogy a felvetett kétségek, vívódások és tépelődések az olvasót saját életének nehézségeivel és dilemmáival léptetik dialógusba. Kornis honismereti gyűjteményünk megkerülhetetlen darabja.
Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Kalligram, 2011, 2990 Ft)
A Goldmark-terem kicsinek bizonyult, így a Mazsihisz a Dohány utcai zsinagógában tartotta szolidaritási rendezvényét Székhelyi Józseffel, akit az egri önkormányzatról kiszivárgott hangfelvétel szerint
"a zsidózás vádja nyomán országos botrány támadt, amit a – ki tudja milyen hosszadalmas – vizsgálat nem fog csillapítani. Mindennek alighanem visszhangja támad majd a nyugati médiában, tovább rongálva a
François Hollande, a győztes szocialisták vezére a második legjobb alternatíva a francia zsidók számára. A legjobb az lett volna, ha Nicolas Sarkozy marad az elnök. Ezt maga Richard Prasquier, a CRIF (a francia
Szolidaritási akciót rendez a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) Székhelyi József színművész mellett vasárnap este Budapesten, a Dohány utcai
