Panyi Szabolcs / 2008. november 10.

A Mazsihisz, mint előző számunkban hírt adtunk róla, 2008. november 16-ra hívta össze a Magyar Zsidó Kongresszust, melyen „részt vehet minden olyan önálló jogi személyiségű, vagy jogi személyiség nélküli csoport, amely magát magyar zsidóként határozza meg.”

Több vallási és civilszervezetet megkerestünk, hogyan vélekednek a kezdeményezésről. Többen az ünnepekre hivatkozva nem tudtak válaszolni, ám még többen nem akartak megnyilatkozni az ügyben. Válaszadóink elsősorban fenntartásaikat és kételyeiket fogalmazták meg

Köves Slomó

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija úgy látja, a Mazsihisz, mely még a kommunista diktatúra terméke, görcsösen ragaszkodik feudál-szocialista kiváltságaihoz: a bírálatok és vádak kivédése érdekében, ám hogy közben mégse kényszerüljön valódi változtatásokra, egy olyan PR-fogáshoz folyamodik, amelynek célja „a mindenkit magában foglaló ernyőszervezet” látszatának erősítése. A november 16-ra összehívott „Magyar Zsidó Kongresszus” semmilyen hatáskört sem biztosít a Mazsihisztől függetlenül működő szervezeteknek, így a Kongresszus nem e probléma megoldásának, hanem magának a problémának a része. A Mazsihisz nem hajlandó a Kongresszus feltételein változtatni, az EMIH pedig nem kíván a Kongresszuson részt venni, mert nem kíván a probléma részévé válni – szögezte le Köves, és utalt Jona Metzger, Izrael nemrég Budapesten járt, askenázi főrabbijának nyilatkozatára, melyben a főrabbi is kijelentette, hogy a Mazsihisz monopóliuma nem áll a zsidóság egészének érdekében.

Köves szerint a Mazsihisz monopóliumát kell megszüntetni, melyről valószínűtlen, hogy a Kongresszuson döntés születhet. Amíg a mindenkori kormányok fenntartják a Mazsihisz monopol-helyzetét (az állam a Mazsihisszel köt szerződéseket, az új jogszabályokban a semleges „zsidó egyház” vagy „egyházak” kifejezés helyett mindenütt a Mazsihiszt nevezik meg, politikai és diplomáciai kérdésekben a Mazsihiszt tekintik a zsidóság egyetlen képviselőjének), nincs esély arra, hogy ez a helyzet megváltozzon.

Köves hangsúlyozta a magyarországi zsidóság eredendő pluralitásának, autonómiájának és demokratikusságának fontosságát: a Mazsihiszen kívül létrejött egy színes vallási és szekuláris zsidó közösségi élet, mely mégis ki van téve a Mazsihisztől való függésnek, vagy az anyagi ellehetetlenülésnek. Köves szerint le kell ülni megbeszélni, hogyan tovább: „Helyesnek tartanánk minél több olyan konferencia, kerekasztal-beszélgetés szervezését, ahol a kérdésben lényeges véleményformálók elmondhatnák véleményüket a magyar zsidóság sokszínűségének a jövőjéről és a képviselet kérdéseiről.”

 

Radvánszki Gábor

Az EMIH-hez hasonlóan a Szim Salom sem vesz részt a Kongresszuson. Radvánszki Gábor, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség elnöke elmondta, álláspontjuk július óta nem változott. Akkor, a Mazsihisz elnökének kezdeményezésére létrejött találkozó után nyílt levelükben leszögezték: a kongresszusra mint pozitív gesztusra tekintenek, annak megvalósításával viszont nem értenek egyet, azon nem vesznek részt. Az általuk elvárt demokratikus, pluralisztikus szervezési elveknek a MAZSIHISZ által egyedül rendezett kongresszus nem felel meg, melynek határozatai döntéshozatali jog híján egyébként is súlytalanok.

 
A Szim Salom inkább egy új, alternatív kerekasztal létrehozását sürgeti: „A Szim Salom célja egy olyan hivatalos tanácskozás összehívása, amely túlmutat a korábbi kerekasztal-beszélgetéseken, s amelyen minden magyarországi zsidó szervezet lehetőséget kap a részvételre. E találkozó témáit és napirendjét – előzetes egyeztetéssel – a résztvevők közösen alakítanák ki, fő feladatként azoknak a területeknek a megtalálására koncentrálva, amelyek a magyar zsidó szervezetek összehangolt tevékenységét igénylik. E találkozónak lenne határozathozatali joga is, s reményeink szerint, s ha a résztvevők is úgy kívánják, ez az összejövetel egy később megvalósítandó integratív, nagy rendezvény (kongresszus?) első csírájává is válhat.” A Szim Salom különben sem látja bármiféle konkrét előrelépés esélyét, amíg a Mazsihisz önmagát mint „a honi zsidóság általános képviselője” definiálja, hiszen sem a hazai vallásos zsidóság egészét, sem a szekuláris zsidóságot nem képviseli. Radvánszki a Kongresszust a Mazsihisz külső-belső, hibrid nyitási kísérletének tekinti, mely a jelenlegi vezetőktől nem hiteles. A Mazsihisz önlegitimációs kísérleteit a Szim Salom pedig semmilyen formában nem kívánja támogatni.

Novák Attila

Novák Attila, a Magyarországi Cionista Szövetség (lapzártánk után lemondott) elnöke kifejtette: náluk – nagy viták után – végül a részvétel mellett döntöttek. A zsidó élet megújítása és megújulása nem ennek a kongresszusnak a függvénye, sőt. Ugyanakkor az MCSZ minden olyan fórumra elmegy, ahol a véleményét elmondhatja a zsidó közéletről. Amennyiben a Mazsihisz döntéseiben nem jelennek meg a kongresszuson elhangzott civil demokratizálási igények és a Hitközség nem változik, a Szövetség ott fogja hagyni a kongresszust – nyilatkozta Novák.

Kirschner Péter, a Mazsike elnöke úgy fogalmazott: ők a részvétel mellett döntöttek, annak formájáról, a személyek kijelöléséről és legfőképpen a mandátumról – még nem. Kirschnernek is vannak aggályai, ám ők a zsidóság képviselete érdekében mindenkivel hajlandóak párbeszédet folytatni, amennyiben elveiket, céljaikat és függetlenségüket nem kell feladniuk. A Mazsike szeretné, ha a Kongresszuson a kulturális kezdeményezések összehangolásában, az igényes programok megvalósításának biztosításában történne előrelépés. Fontos, hogy a lehetséges forrásokról is közös döntés szülessen, miközben minden szervezet, közösség megőrzi autonómiáját, vallásos vagy világi jellegét. Kirschner szerint a Mazsihisz vezetői felismerték: át kell alakítani, demokratikussá, nyitottá kell tenni a zsidó közéletet és képviseletet, és az első lépést ehhez a Kongresszus összehívásában látják.

Kirschner Péter

Bár kívülről kis lépésnek tűnik, a Mazsihisz felől nézve ez egy nagy elhatározás. Kirschner szerint a kiírásban meghatározott feltételek, amelyek még az utolsó pillanatig is változhatnak, legfeljebb kiindulásnak tekinthetők. A továbblépésről éppen a Kongresszusnak kell döntenie, ami nem lesz egyszerű. Nincsenek illúziói, hogy ez könnyen és gyorsan fog menni, de el kell kezdeni. A Kongresszus legnagyobb eredménye Kirschner szerint az lenne, ha nem a zsidóság belső vitái, megosztottsága, hanem a magyar társadalom számára nélkülözhetetlen és hasznos jelenléte, jövője lenne az „üzenet”. Kirschner hangsúlyozta: a zsidóság identitását az új generációk számára is elfogadható módon kell meghatározni. Ehhez sokféle szervezet, közösség együttműködése, közös cselekvése szükséges. A Mazsike elnökségének egyik korábbi ülésén felmerült, hogy más, meghatározó zsidó szervezetekkel kellene előzetesen egyeztetni: megismerni álláspontjukat, és esetleg a követendő magatartást közösen kialakítani. Egy ilyen kibővített elnökségi ülés már lezajlott, és még legalább egy hasonló beszélgetést tervez a Mazsike a Kongresszus előtt.
                               

Alternatív hangok

Bitter Brunó

Az „új generáció” hangadó képviselői jóval szkeptikusabbak a Kongresszussal szemben, melyről élénk eszmecsere és vita alakult ki a Judapest.org-on is. Bitter Brunó, a Judapest bloggere hangsúlyozta, hogy a Judapest nem jogi szervezet, nincs „közös” állásfoglalása egy kérdésben sem, és nem törekszenek konszenzusra. Mottójuk: két zsidó – három vélemény. Ez a pluralizmus, mely egyébként Bitter Brunó szerint a hazai zsidóságot is jellemzi, a Mazsihisz monopóliuma miatt egy természetellenes és hamis állapotot eredményez. Vári György (Nagy Levin) vitaindító írására a Judapesten közel száz hozzászólás érkezett. A többség egyetértett: a Mazsihisz egy mélyen antidemokratikus szerveződés, amely most egy egyszerű PR-trükk segítségével igyekszik a széleskörű legitimitás látszatát kelteni a közvéleményben. Arra vonatkozóan, hogy mi erre az okos reakció, két álláspont körvonalazódott: az egyik vélemény szerint el kell menni a találkozóra, és ott kell elmondani a kritikákat, a másik álláspont szerint nem szabad asszisztálni a Mazsihisz PR-manipulációihoz. Utóbbi álláspont követői is két táborra oszlanak: van, akik szerint a Mazsihisz irreleváns, így elég ignorálni őket, és vannak, akik szerint artikulálni kell a nyilvánosság előtt is a kritikákat, mert tétje vannak ezeknek a kérdéseknek.

Vári György

Vári György a Szombatnak elmondta, támogatná egy alternatív konferencia ötletét, de nem tud róla, alakul-e ilyen. Ha nem képes, vagy nem kívánja a zsidó közélet megszervezni magát, akkor Vári szerint be kell vallani: „Zoltaiéknak van igaza, tényleg úgy döntöttünk, hogy képviseljenek csak ők minket. Sajnos az, hogy kik a hivatalos vezetői –  különösen demokráciában – tényleg reprezentál egy közösséget, mutat valamit rólunk”. Vári szerint a Kongresszusnak akkor lenne értelme, ha fontos közös ügyekről szólna – ehelyett kizárólag hatalomért és pénzért folyik a harc.

Vári szerint a legrosszabb, ami történhet, egy pártpolitikai-hatalmi alku, ami juttat a neológiával szemben többször intoleránsan megnyilvánuló EMIH-nek (a Mazsihisz egyetlen befolyásos ellenfelének) is a Mazsihisz által monopolizált hatalomból-pénzből. „Aztán minden marad a régiben, azzal a különbséggel, hogy nemcsak MSZP-közeli zsidó szervezet lesz, hanem FIDESZ-közeli is. A Semjén-Zoltai találkozó ezt a veszélyt jelzi előre” – figyelmeztet Vári, aki szerint nagyon rosszak a kilátások: „Érdekel, érdekli-e annyira a zsidó közéletet saját maga, hogy megszervez egy alternatív konferenciát. Borúlátó vagyok.”