Forrás: Konzervatórium

Novák Attila / 2009. június 3.

A középjobb számára alaposan fel van adva a lecke, hogy szembenézzen a magyar társadalom (benne a cigányság, cigány-nem cigány együttélés) alapvető problémáival.

Olvasván a Jobbikkal foglalkozó, a Konzervatóriumon „futó" tengernyi írást, posztot és kommentet, megpróbálom röviden összefoglalni a Jobbikkal kapcsolatos főbb meglátásaimat. Erre azért van szükség, mert a kérdés sokszor pusztán politikai problémaként, az MSZP és az SZDSZ meggyengülése jeleként (utóbbi szétesése kapcsán) merül fel, pedig a helyzet sokkal komolyabb és súlyosabb annál, mintsem hogy pártpolitikai csapdába essen vagy kizárólag ezek szűrőjén keresztül lehessen szemlélni.

1. A Jobbik nem „nemzeti radikális", hanem szélsőjobboldali párt, ehhez hasonló pártok természetesen vannak az egész világon, de a nyugati demokráciákban mindenhol a margóra vannak szorítva/szorulva, a bal-és jobboldali etablált politikai elit is kiveti magából nézeteiket, melyek egyike-másika, mégha referál is a társadalmi valóságra, valóban emlékeztet a második világháború előtti közép-kelet-európai szélsőjobboldali pártok elképzeléseire. Szavazóikkal, érzett és valós problémáival, ahogyan minden állampolgáréval, törődni kell, de tudnunk kell azt, hogy a Jobbik „megoldásai" nem megoldások, hanem maguk is a probléma részét képezik.

„Cigánybűnözés" annyiban van, amennyiben egy közösség bizonyos csoportjai - bizonyos körülmények között - inkább elkerülik a törvényt, mint mások. De ennek kimondásával és a csendőrség követelésével nem adtunk munkát senkinek, nem iskoláztunk be senkit sem, nem csökkentettük annak a lehetőségét, hogy újratermelődjenek az etnicizált szegénység vagy egyszerűen az etnikai szembenállás feltételei. Magyarország pedig nem válhat „Palesztinává", nem azért, mert „Izrael" a Jobbiktól és Morvai Krisztinától való félelmükben lemondana „Magyarország felvásárlásától", hanem azért, mert nem csak Magyarország nem egyenlő Palesztinával - semmilyen téren sem-, de Palesztina sem úgy Palesztina, ahogyan azt a Jobbik elképzeli. Az iráni választási „szakértőktől", látva mostani „elfogulatlanságukat", pedig az Isten mentse meg Magyarországot.

2. A Jobbik mostani felfutása köszönhető részben a gazdasági és politikai válságnak, a romáknak is otthont nyújtó válságrégiók kialakulásának, meg annak, hogy - bár elfogadhatatlan nézetrendszerbe csomagolva - de egyedül a jobbikos politikusok beszéltek olyan problémákról (is), melyeknek a létét tagadta a jelenlegi politikai elit, főleg az emberek közti társadalmi konfliktusokban szerepet játszó etnikai dimenzió bármely felvetésében rasszizmust sejtő „liberálisok".

3. A „balliberális" politikai és szellemi elit azzal, hogy nem létezőnek nyilvánított egyes, romák és nem romák közötti konfliktusokat, elősegítette a Jobbik előretörését. Ugyanakkor a jobboldal sem vétlen, mert tematikailag otthont adott a radikális jobboldali gondolatkör számos elemének, ezzel pedig elősegítette meggyökereződését, társadalmi elfogadottságát, ám (ugyanakkor) a probléma gyakorlati kezeléséhez (nem megoldásához, mert azt nem lehet) vajmi kevéssel járult hozzá. Ez legalább olyan fontos tényező a Jobbik előretörésében, mint az egyes szocialista és egyben rendpárti válságövezetek áthangolódása a szélsőjobbra.

4. Tudható az, hogy a Jobbik szavazóit immár nem csábítja vissza a Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Echo TV egy-egy karcosabb, radikálisabb publicisztikája a Fideszhez, így nem kell tovább „udvarolni" a radikális szavazóknak, mert azok megtalálták a maguk pártjukat. Ez új helyzet, hiszen jelenleg úgy van meg a Fidesz (bár alacsony választási részvétel melletti!) többsége, hogy ehhez nem volt szüksége a radikális szavazatokra, így a középjobb számára alaposan fel van adva a lecke, hogy szembenézzen a magyar társadalom (benne a cigányság, cigány-nem cigány együttélés) alapvető problémáival. A kényelmességen is túl kell jutnia a Fidesznek - amellett, hogy a Lungo Drom és Járóka Lívia preferálása a roma társadalom felé komoly gesztust jelent, de önmagában ez nem pótolja a helyzetre adandó válaszokat.

5. A roma kérdés ma az ország egyik legsúlyosabb kérdése, hiszen komoly veszélyt jelenthet egy etnikailag is meghatározott, majdnem egymilliós, a társadalom legalján élő underclass kialakulása - ez már részben ki is alakult -, amelynek probléma mivoltát a magyar átlag rossz demográfiai helyzete is megerősíti. A rossz helyzet fennmaradása militarizálhatja a cigányságot és a nem cigányokat is (ez meg is történt részben, lásd: Magyar Gárda), melyre semmi szükség, ám önmaga szükségtelenségén túl az állam presztizsét is tovább ronthatja belföldön és külföldön, hiszen az a benyomás keletkezik, hogy Magyarország nem tudja megvédeni polgárait - egymástól. Ugyanakkor egy reintegrációs folyamat során - magyar nemzeti szempontból is - alkotó módon válhatnak ismét a magyar társadalom megbecsült tagjaivá a magyarországi romák, s a nem romák körében létrejött rossz demográfiai helyzeten is enyhíthet ez.

6. Jelenleg a mérsékelt jobboldal az egyetlen, mely meghatározott emberek halmazát képes közösségnek látni, azonkívül arra is képes, hogy a maga történeti kontinuitásában lássa ezeket, és az etnikai-vallási dimenziókat is figyelembe tudja venni egy társadalmi helyzet leírásánál. Ugyanakkor - a szélsőjobbtól eltérően - nem etnicizál minden társadalmi konfliktust, nem kelt gyűlöletet, vannak roma szövetségesei. De van egy súlyos probléma: a mérsékelt jobboldalnak vannak jó intuiciói és helyes elvei, de a - baloldaltól-liberálisoktól eltérően - nincsenek szociológiai kutatásai, cigánysággal foglalkozó történészei, társadalomtudósai, szociálpolitikai szakemberei, a probléma leírására és kezelésére alkalmas modelljei és rendszerei. Az előbb felsorolt háttér nélkül helyes szakpolitika (Isten a részletekben rejlik) nehezen képzelhető el.

7. A Jobbik akkor fog visszaszorulni a magyar politikában, ha problémafelvetéseik érvényüket vesztik, azaz, a magyar állam megerősödik, a gazdaság végre magára talál s az állam - a jogegyenlőséget nem érintve - biztonságot és rendet teremt az egész országban, beleértve azokat a területeket is, ahol etnikai konfliktusok jöttek létre, ahol a Jobbik szavazóbázisai kialakultak. Ugyanakkor bizalmat és reményt ad a romáknak és a nem romáknak is, hogy van miért felkelniük reggel, dolgozniuk nappal és lefeküdniük este.