előfizetés 2009

Hírek, lapszemle

A TASZ és az ostobaság bűne

 „Nem lehet minden hülye mellé paragrafust állítani.” Valóban nem, paragrafusból csak egy van. A hülyék majd szépen felsorakoznak mögé.
 

Sólyom László és a holokauszt ügye

Sólyom László köztársasági elnök aláírta azt a sokat bírált törvénymódosítást, amely büntethetővé tette Magyarországon a holokauszt tagadását. Hibás döntés volt-e Sólyomé, vagy csupán részleges megoldás?
 

Büntethetővé vált a holokauszttagadás

Áprilistól három év börtönbüntetésre ítélhetik azt, aki a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, rendelkezik a büntető törvénykönyv módosítása, amit a parlament február végén fogadott el, és amit Sólyom László köztársasági elnök szerdán aláírt.
 

Raj Tamás főrabbi búcsúztatása

Raj Tamás nyugalmazott főrabbi temetésére 2010. március 10-én, szerdán 13:00 órakor kerül sor a Kozma utcai zsidó temetőben. Utolsó útjára és búcsúztatójára, testvére, Raj Ferenc rabbi és Kardos Péter főrabbi várja az elhunyt híveit, hogy minél többen, kísérjék utolsó útjára hazánk legendás rabbiját, nagyon sokunk szellemi tanítóját, mesterét.
 

A frusztráció népe

Az elmúlt húsz év során valaha kormányzati pozícióba került politikai erőkben rengetegen csalódtak: e csalódottak közül kerül ki a Jobbik számos támogatója. De vajon mit ígér a magát nemzeti radikálisnak nevező párt programja, retorikája és gondolatvilága?
 
tovább >

Programok

[2010-03-10]
Jelinek-napok a Trafóban

Háromnapos programsorozatot szentel a Trafó a rasszizmus kérdésének március 8. és 10. között: a neves kortárs író, Elfriede Jelinek darabjai mellett a programban szerepel drámapedagógiai foglalkozás, beszélgetés, előadás a "kedélyes zsidózásról". A programok egy része ingyenes.
 

[2010-03-12]
Emanuel Gat Dance: Téli utazás/Téli variációk

Két férfi, lépések és formációk vibráló csendekkel pontozott, hipnotikus füzére, a kar és a kéz Gatra igen jellemző rajza, két lélegzetelállító koreográfia, előbb Schubert, majd Gustav Mahler, Riad al Sunbati és a The Beatles zenéjére. A Franciaországban élő izraeli táncművész, a tiszta tánc műfajában alkotó koreográfus Emanuel Gat alig egy évvel nagy sikerű vendégjátéka után ismét Budapestre érkezik. Tavaly lendületes salsa egy perzsaszőnyegen, most két gyönyörű duett!
 

[2010-03-17]
„az életben maradt Anna Frank”

„Kisszínházi” estek ismert és kevésbé ismert írónők regényeiből. Nem csak hölgyeknek, élőzenével és gasztronómiával

[2010-03-21]
Olvas-suk a Bálint Ház és az izraeli Kulturális Intézet Könyvklubja

Az Izraeli Kulturális Intézet és a Bálint Ház Könyvklubjában együtt olvassuk izraeli írók könyveit. A beszélgetést egy vállalkozó kedvű résztvevő moderálja.
 

[2010-03-24]
„A cedaka a zsidóság kultúrájában”

Szabad Zsidó Tanház, előadássorozat a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat folyóirat szervezésében.
 
tovább >
MazsikeEmlékezésMetazin

Homályból az élességbe

marjaivirág_címoldal.jpg
Egy homályos képpel indul, és egy éles képpel ér véget a Türelem című kisjátékfilm. Mindkettőn erdőt látni. Az első képből kiválik egy nőalak, pedánsan nyakig gombolt, világos blúzban, és belép egy épületbe. Semmi mást nem látunk, csak őt. Sejtéseink sem igen lehetnek, hol dolgozik és mi a munkája.


2008. október 24. / Szántó T. Gábor

 

Egy homályos képpel indul, és egy éles képpel ér véget a Türelem című kisjátékfilm. Mindkettőn erdőt látni. Az első képből kiválik egy nőalak, pedánsan nyakig gombolt, világos blúzban, és belép egy épületbe. Semmi mást nem látunk, csak őt. Sejtéseink sem igen lehetnek, hol dolgozik és mi a munkája.

 Marja Virág a Türelem című filmben.jpg

Marjai Virág a Türelem című filmben
Irodai zajok, beszélgetésfoszlányok érnek csak el hozzánk. Erdély Mátyás kamerája nem engedi el tekintetünket Marjai Virág arcáról, félhomályban is jól kivehető, karikás szemeiről. Tesz-vesz az irodában, jegyzetel, iratokat rendez, mintha egy levelet emelne fel. Csak a duruzsoló hangokból sejtjük, hogy kollégái hozzá hasonlóan olajozottan, különösebb izgalom nélkül végzik mindennapi munkájukat. Egy férfi a fülébe súg valamit, majd továbblép. A háttér homályban marad, végig csak a nőt látjuk. Foglyok vagyunk, nem menekülhetünk: arcáról nem mozdul a kamera a tizennégy perces film utolsó előtti pillanataiig, egyetlen snitt az egész. Fásult irodistanő vonásai, aki nap-nap után ebben a sötét irodában dolgozik, egy erdő közepén. 

Alig hallható kutyaugatás hangja és egy bross látványa töri meg a monotóniát, ám a lopva megszemlélt és ingnyakához próbált kitűző látványára sem lopózik sok érzés a nő szenvtelen arcára. Félénken pillant fel, s eldugja titkolt ékszerét, melyet tán hódolójától kapott.

A monotóniától akár lankadhatna is a figyelmünk, ám a feszültség, hogy csupán az arcát látjuk a nőnek, és nem tudjuk, mi zajlik körülötte, csak fokozódik. Szinte megkönnyebbülünk, amikor feláll és a nyitott ablakhoz lép. Szinte.

A következő képsorokban mintha csak az Auschwitz album híres felvételei elevenednének meg, majd mintha az érkezés után, talán egy erdőbeli tisztáson tétován nézelődő csoportkép utáni képet fényképezné az operatőr. A jelmez nem egyértelműsíti, kiket látunk, mintha azt a kérdést is nekiszegezné a nézőnek: ugyan miben különböznek?

A színen átvonuló, s a női szempár által követett egyenruhás férfi látványa leleplezi, hol vagyunk, mi történik, honnan és hogyan juthatott a nőhöz a bross. A kamera továbbra sem engedi el tekintetünket, egyetlen snittbe vagyunk zárva a főhősnővel, nem szabadulhatunk se tőle, se közönyétől, ahogy bezárja az ablakot. Megy vissza írógépéhez, kollégáihoz, adminisztratív feladataihoz. Nem látunk, nem hallunk semmit: a hangok kívül rekednek, de pontosan tudjuk, milyen hangok nem hallatszanak be – itt ér véget a film. A bezárt ablakon át nincs katarzis. Nem sülhet ki, nem oldódhat a feszültség. Az ablakon át a burjánzó, közönyös természetet látni. A nyomokat benövi a fű, az erdei televény.


Nemes Jeles László Velencében_Fotó Várkonyi János.jpg

Nemes Jeles László a Velencei Filmfesztiválon/ Fotó: Várkonyi János


A közelmúltban Kenyeres Bálint Before Dawn-jánál láthattunk hasonlót, ahol egyetlen körsvenkből állt az egész mozi; csak a vég oldotta fel a sűrűsödő izgalmat. Eszünkbe juthatnak persze Jancsó hosszú képsorai is, de a feszültség itt, az arcra szűkülő kamerától, a beszűkült tekintettől, az egyetlen snittbe sűrített történettől, és csupán a film végén kiderülő cselekménytől még drámaibb. Eggyé válunk az arccal, bevonódunk tompult közönyébe, és tehetetlen tanúk maradunk – itt nincs semmiféle feloldás. „He who was living is now dead / We who were living are now dying / With a little patience” – szól az Eliot idézet az Átokföldjéből, melyből a film angol címe is származik. „Halált virágzik most a türelem” – juthat eszünkbe a Radnóti-sor.

A nő karikás szemei is innen, a vég felől nyernek értelmet. Ha nappalai közönyös munkával telnek is, éjszaka, meglehet, képtelen aludni. Tán azt se tudja, miért. Talán tudja, mégsem cselekszik. Ecce homo – sugallja a film. S az élet megy tovább. A nő eltűnik a szemünk elől, de már nem a homályba. E film által mi mindig élesen fogjuk látni. 

Nemes Jeles László számos díjat elnyert művét október 23-tól egy héten át vetíti a Művész mozi, koraesti nagyjátékfilmjei előtt. Aki tudja, nézze meg. A forgalmazó döntése következtében, vígjátékok előtt is adják. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá, akik nevetni mennek a moziba.


A film honlapja: