Lélek iskolája

Hírek, lapszemle

Csapdából indul a béketárgyalás

Majdnem két év után ülnek újra tárgyalóasztalhoz az izraeli és a palesztin delegációk, hogy megállapodjanak a független palesztin állam megteremtésének módjában. Vendéglátójuk, Barack Obama amerikai elnök régi ígéretét próbálja valóra váltani a közel-keleti békéhez vezető út egyengetésével. Először izraeli oldalról a telepépítések, palesztin oldalról az erőszak leállítását kellene garantálni, de már ennél a pontnál elakadhatnak. Áttörésre kevés az esély.
 

Megnyitja kapuit az Izraeli Kulturális Intézet

2010 szeptemberében izgalmas, új színfolttal gyarapszik Budapest kulturális kínálata: megnyitja kapuit az Izraeli Kulturális Intézet.
 

Akit a KGB se tudott megtörni: Natan Saranszkij élete

Értesüléseink szerint a jövő hét folyamán a magyar fővárosba érkezik a Sion foglyai legendás hőse.
 

Muszlim vagy keresztény?

A zsidó és a muszlim vallású amerikaiak kedvelik a leginkább Barack Obama elnököt - derül ki a Gallup pénteken nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásából.
 

Láger, akasztás, meggyalázás

Olvasom, hogy a Hetek újságírói a Magyar Szigeten jártak, de csak kísérővel mozoghattak, amikor ennek okát kérdezték Zagyva Gyula főszervezőtől, jobbikos képviselőtől, az így felelt: "Tényleg csodálkoztok? Örüljél, hogy nem vertek meg!", majd ostorral a kezében megkérdezte, hogy "Ki engedte meg, hogy bekapcsold a hangfelvevőt? A zsidó pofátlanság, az látszik.", végül hozzátette, hogy "Lehúzhatnánk a gatyátokat, és meg...nánk titeket, ha innen kikerülnétek, senki sem hinné el".
 
tovább >

Programok

[2010-08-26]
Zsidó Nyári Fesztivál Budapest

A fesztivál nyitó programja augusztus 26-án, csütörtökön este hét órától a világhírű Boban Markovic Orkestar koncertje.

[2010-08-29]
Héber capriccio – Korcsolán Orsolya újra Budapesten koncertezik

Korcsolán Orsolya hegedűművész a New York-i Shir Ami Ensemble művésze, augusztus 29-én vasárnap este 7 órától a Zsidó Nyári Fesztivál keretében ismét csodálatos ritkaságokat, a klasszikus zeneirodalom legszebb és legizgalmasabb zsidó témájú kompozícióit tárja a fesztivál közönsége elé, az Otto Wagner tervei alapján épült Rumbach Sebestyén utcai lélegzet elállító atmoszférájú zsinagógájában

[2010-09-03]
Művészet és Judaizmus Baján

Európai Zsidó Kultúra Napja Baján: Történelem, judaizmus, zene, gasztronómia

[2010-09-05]
Nyitott Zsinagógák Délutánja a Józsefvárosban

A délután során az érdeklődők megismerkedhetnek a zsidó vallással, a zsinagógák berendezési tárgyaival és építészeti világával. Megismerkedhetünk az ünnepekkel, a zsidó közösségi élettel és kultúrával. 

[2010-09-05]
A haszid reggae királya Magyarországon

Egy igazi zenei csemegében lehet részünk szeptember 5-én vasárnap, este 7 órától a budapesti Syma Csarnokban. Az idei Zsidó Nyári Fesztivál keretében hazánkba látogat a haszid reggae „királya”, Matisyahu Miller és zenekara.
tovább >
MazsikeEmlékezésMetazin

Homályból az élességbe

marjaivirág_címoldal.jpg
Egy homályos képpel indul, és egy éles képpel ér véget a Türelem című kisjátékfilm. Mindkettőn erdőt látni. Az első képből kiválik egy nőalak, pedánsan nyakig gombolt, világos blúzban, és belép egy épületbe. Semmi mást nem látunk, csak őt. Sejtéseink sem igen lehetnek, hol dolgozik és mi a munkája.


2008. október 24. / Szántó T. Gábor

 

Egy homályos képpel indul, és egy éles képpel ér véget a Türelem című kisjátékfilm. Mindkettőn erdőt látni. Az első képből kiválik egy nőalak, pedánsan nyakig gombolt, világos blúzban, és belép egy épületbe. Semmi mást nem látunk, csak őt. Sejtéseink sem igen lehetnek, hol dolgozik és mi a munkája.

 Marja Virág a Türelem című filmben.jpg

Marjai Virág a Türelem című filmben
Irodai zajok, beszélgetésfoszlányok érnek csak el hozzánk. Erdély Mátyás kamerája nem engedi el tekintetünket Marjai Virág arcáról, félhomályban is jól kivehető, karikás szemeiről. Tesz-vesz az irodában, jegyzetel, iratokat rendez, mintha egy levelet emelne fel. Csak a duruzsoló hangokból sejtjük, hogy kollégái hozzá hasonlóan olajozottan, különösebb izgalom nélkül végzik mindennapi munkájukat. Egy férfi a fülébe súg valamit, majd továbblép. A háttér homályban marad, végig csak a nőt látjuk. Foglyok vagyunk, nem menekülhetünk: arcáról nem mozdul a kamera a tizennégy perces film utolsó előtti pillanataiig, egyetlen snitt az egész. Fásult irodistanő vonásai, aki nap-nap után ebben a sötét irodában dolgozik, egy erdő közepén. 

Alig hallható kutyaugatás hangja és egy bross látványa töri meg a monotóniát, ám a lopva megszemlélt és ingnyakához próbált kitűző látványára sem lopózik sok érzés a nő szenvtelen arcára. Félénken pillant fel, s eldugja titkolt ékszerét, melyet tán hódolójától kapott.

A monotóniától akár lankadhatna is a figyelmünk, ám a feszültség, hogy csupán az arcát látjuk a nőnek, és nem tudjuk, mi zajlik körülötte, csak fokozódik. Szinte megkönnyebbülünk, amikor feláll és a nyitott ablakhoz lép. Szinte.

A következő képsorokban mintha csak az Auschwitz album híres felvételei elevenednének meg, majd mintha az érkezés után, talán egy erdőbeli tisztáson tétován nézelődő csoportkép utáni képet fényképezné az operatőr. A jelmez nem egyértelműsíti, kiket látunk, mintha azt a kérdést is nekiszegezné a nézőnek: ugyan miben különböznek?

A színen átvonuló, s a női szempár által követett egyenruhás férfi látványa leleplezi, hol vagyunk, mi történik, honnan és hogyan juthatott a nőhöz a bross. A kamera továbbra sem engedi el tekintetünket, egyetlen snittbe vagyunk zárva a főhősnővel, nem szabadulhatunk se tőle, se közönyétől, ahogy bezárja az ablakot. Megy vissza írógépéhez, kollégáihoz, adminisztratív feladataihoz. Nem látunk, nem hallunk semmit: a hangok kívül rekednek, de pontosan tudjuk, milyen hangok nem hallatszanak be – itt ér véget a film. A bezárt ablakon át nincs katarzis. Nem sülhet ki, nem oldódhat a feszültség. Az ablakon át a burjánzó, közönyös természetet látni. A nyomokat benövi a fű, az erdei televény.


Nemes Jeles László Velencében_Fotó Várkonyi János.jpg

Nemes Jeles László a Velencei Filmfesztiválon/ Fotó: Várkonyi János


A közelmúltban Kenyeres Bálint Before Dawn-jánál láthattunk hasonlót, ahol egyetlen körsvenkből állt az egész mozi; csak a vég oldotta fel a sűrűsödő izgalmat. Eszünkbe juthatnak persze Jancsó hosszú képsorai is, de a feszültség itt, az arcra szűkülő kamerától, a beszűkült tekintettől, az egyetlen snittbe sűrített történettől, és csupán a film végén kiderülő cselekménytől még drámaibb. Eggyé válunk az arccal, bevonódunk tompult közönyébe, és tehetetlen tanúk maradunk – itt nincs semmiféle feloldás. „He who was living is now dead / We who were living are now dying / With a little patience” – szól az Eliot idézet az Átokföldjéből, melyből a film angol címe is származik. „Halált virágzik most a türelem” – juthat eszünkbe a Radnóti-sor.

A nő karikás szemei is innen, a vég felől nyernek értelmet. Ha nappalai közönyös munkával telnek is, éjszaka, meglehet, képtelen aludni. Tán azt se tudja, miért. Talán tudja, mégsem cselekszik. Ecce homo – sugallja a film. S az élet megy tovább. A nő eltűnik a szemünk elől, de már nem a homályba. E film által mi mindig élesen fogjuk látni. 

Nemes Jeles László számos díjat elnyert művét október 23-tól egy héten át vetíti a Művész mozi, koraesti nagyjátékfilmjei előtt. Aki tudja, nézze meg. A forgalmazó döntése következtében, vígjátékok előtt is adják. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá, akik nevetni mennek a moziba.


A film honlapja: